Értő közönségre lelt az oratórium Veszprémben

Az előadók a darabot a tavalyi karácsonyi koncertre tervezték, a Finnugor népek kulturális főváros programsorozat zárásaként. Akkor nem mutatták be, a megfelelő pillanatra vártak. A kortárs művek esetében fontos, hogy legyen kellően nyitott, értő közönség. Egy oratorikus mű nehezebben színpadra állítható, hiszen nagy apparátus, énekkar, zenekar kell hozzá.

A Finnugor oratórium négytételes darab, a megyeháza közönsége három tételt hallhatott. Az első tételben észt, szetu zene hangzott fel monoton ismétlésekben. A kórus tagjai észt és szetu nyelven énekeltek, a történet a téli ünnepkörhöz kapcsolódott. Az észt természeti nép, a zenei világ is ezt tükrözte, a tételben megszólalt egy siratóének is, Golarits Flóra énekelt szólót. A tételt Sáry László komponálta, a másodikat és harmadikat pedig fia, Sáry Bánk, a két szerző stílusa gyökeresen eltér egymástól.

Ősi észt-szetu népdalszövegekre különleges előadásban hangzott el a Napcsalogató, az oratórium első tétele Fotó: Pesthy Márton

Finnországban a napfénynek, melegnek fontos szerepe van, a második, finn tételben a Nap érkezése jelent meg. Felcsendült egy örömének is a Kalevalából, Vejnemöjnen dala. Mindenki számára a magyar tétel volt a legérthetőbb, nemcsak a szöveg, hanem az ismerős dallamok miatt is; a tétel keresztény karácsonyi üzenetet hordozott, szemben a másik kettővel; népdalokon, karácsonyi dallamokon alapult, királyokról, pásztorokról, Máriáról szólt.

Bár az előadók szerint nem érezhető, hogy a finnugor népek összekapcsolódnának, mégis van bennük közös. Veszprém Város Vegyeskara (karigazgató: Erdélyi Ágnes) és a Mendelssohn Kamarazenekar (művészeti vezető: Kováts Péter) előadása előtt Szoboszlai András, a Veszprémi Magyar-Finn Egyesület elnöke beszélt erről az összetartozásról. A tavalyi Finnugor népek kulturális fővárosa rendezvénysorozat keretében közel 40 különböző esemény valósult meg, a veszprémieknek bemutatták a finnugor kultúrát.