Líbia - A felkelők feltételeket szabnak a tűzszünet bevezetéséhez

Musztafa Abdel-Dzsalíl, az Átmeneti Nemzeti Tanács (a felkelők által létrehozott vezető testület) vezetője a keleti Bengáziban arról is beszélt, hogy a kormányerők a tűzszünet érdekében vonják ki a "zsoldoscsapatokat". A vezető Abdel-Ilah al-Hatíbbal, az ENSZ rendkívüli megbízottjával tartott közös sajtóértekezletet a nyugat-líbiai városban. Hangoztatta, hogy nem ellenzik a tűzszünetet, de csak akkor, ha a nyugat-líbiai városokban teljes lesz a véleményszabadság. 
Hozzátette, hogy fegyverekre lesz szükségük, amennyiben Kadhafi erői nem szüntetik be a civilek elleni támadásokat. Megismételte korábbi kérését, hogy a világ nyújtson nekik támogatást a líbiai vezető jobban felfegyverzett erőivel szemben. Azt is hangoztatta, hogy nem mondanak le korábbi követelésükről, miszerint Kadhafinak és családjának távoznia kell Líbiából.

Nem utazhatnak külföldre a líbiai kormánytagok, menekül Kadhafi környezete

Tripoli - Moammer Kadhafi líbiai vezető megtiltotta a kormánytagoknak és a magas rangú tisztségviselőknek, hogy elhagyják az észak-afrikai országot - írta az as-Sark al-Auszat című arab napilap pénteken.
Az újság értesülései szerint nem Músza Kusza, a Nagy-Britanniába menekült líbiai külügyminiszter az egyetlen, aki a süllyedő hajó elhagyása mellett döntött. Állítólag al-Bagdadi al-Mahmúdi kormányfő - aki egyben a parlament elnöke - szintén a távozást fontolgatja.
Az al-Dzsazíra arab hírtelevízió jelentése szerint többen menekültek Tunéziába Kadhafi szűkebb köréből. Köztük lehet a titkosszolgálat vezetője, valamint egy magas rangú diplomata. A beszámoló Sokri Gánemet, a nemzeti olajvállalat vezetőjét is megemlítette, de ő utóbb tagadta, hogy elhagyta volna az országot.
Két héttel ezelőtt líbiai kormány-tisztségviselők egy nagyobb csoportja érkezett Tunéziába, de helyszíni beszámolók szerint a hét közepén is több diplomáciai jelzéssel ellátott jármű távozott Líbiából. 
Nemcsak a vezetők, az átlagemberek is menekülnek. Az ENSZ menekültügyi főbiztosa, António Guterres csütörtöki kairói látogatásán drámainak nevezte az észak-afrikai országban uralkodó állapotokat. Körülbelül 400 ezer ember menekült Líbiából a szomszédos Egyiptomba és Tunéziába, sokan pedig a harcoló lázadók és kormányerők közötti senki földjén rekedtek: az ő helyzetüket Guterres kétségbeejtőnek nevezte.

Mintegy négyszázan tűntek el a felkelés kezdete óta

Több mint négyszáz embert tűnt el Kelet-Líbiában a Moammer Kadhafi uralma elleni lázadás kezdete óta, az elmúlt hat hétben, s a vörös félhold líbiai szervezete attól tart, hogy sokakat közülük megöltek vagy elfogtak a kormánykatonák.

A hozzátartozók kitették a bengázi kórház előcsarnokának falára az eltűntek fényképét, megadva saját telefonszámukat arra az esetre, ha valaki az illető eltűnt nyomára bukkanna. A falakon és a kórház bejáratánál több mint 120 fénykép van kitéve. Legalább négy eltűnt katonai egyenruhában látható, van köztük négy orvos és három újságíró. Az eltűntek többsége azonban munkanélküli fiatal, aki önkéntesen csatlakozott a lázadókhoz.
A líbiai vörös félhold bengázi irodája szerint a városban és környékén 353 eltűntről tudnak, 17 embernek veszett nyoma Adzsdábíja városban, 21-nek az északkelet-líbiai al-Bajda, 22-nek pedig Tikra településen. Többségük polgári lakos.
A brit kormány csütörtökön közzétett emberi jogi jelentésében az szerepel, hogy a Kadhafi elleni megmozdulások kezdete óta mintegy ezer ember halt meg a líbiai összecsapásokban.

OLDALTÖRÉS: A washingtoni kongresszusban többen furcsállják az amerikai kivonulást

A washingtoni kongresszusban többen furcsállják az amerikai kivonulást

A washingtoni kongresszusban többen furcsállják az amerikai kivonulást

A washingtoni kongresszusban többen furcsállják az amerikai kivonulást

Washington - A washingtoni kongresszusban sokan furcsállják, hogy az Egyesült Államok szombattól nem vesz részt a Moammer Kadhafi líbiai vezetőhöz hű fegyveres erők elleni nyugati koalíciós légi csapásokban.

Robert Gates amerikai védelmi minisztert és Mike Mullen tengernagyot, az egyesített vezérkar főnökét csütörtökön meghallgatta a szenátus és a képviselőház fegyveres testületeket ellenőrző bizottsága. Gates egyebek között elmondta, hogy miután a NATO vette át a líbiai műveletek irányítását, az Egyesült Államok szombattól nem vesz részt a légi csapásokban, csak a légitámadások támogatásában, légi üzemanyag-utántöltésben, kutatásban, mentésben, felderítésben.
   
A kongresszusi tagok közül többeknek az volt a véleménye: érthetetlen, hogy Barack Obama kormánya miért vonul ki a líbiai lakosság megvédését és Kadhafi erőinek megbénítását célzó hadműveletből, amikor az sikeresnek tűnik. Furcsa, zavaros, bosszantó - ezekkel a jelzőkkel illette a döntést több szenátor.
   
"Döntésük időzítése tökéletes" - jelentette ki gúnyosan John McCain republikánus párti szenátor, utalva arra, hogy a légi csapások ellenére az utóbbi napokban Kadhafi erői törnek előre, és sorra foglalnak vissza városokat a felkelőktől.

Gates erre válaszul "szerencsétlen" egybeesésnek nevezte, hogy a líbiai kormányerők éppen az amerikai gépek visszarendelése előtt érnek el sikereket. Mullen ehhez hozzátette, hogy a gépek továbbra is készenlétben lesznek, és ha nagyon súlyosra fordulna a felkelők helyzete, akkor a NATO főparancsnoka segítséget kérhet az amerikai légierőtől.
Egy másik republikánus párti szenátor, Lindsey Graham kijelentette: a döntés, hogy az amerikai gépek csak abban az esetben bombáznak újra, ha a felkelők számára "pokollá válik a helyzet, annyira bosszantó, hogy nem talál rá szavakat". Egyúttal a döntés felülvizsgálatára kérte a kormányt.

OLDALTÖRÉS: Westerwelle: a helyzet nem oldható meg katonai eszközökkel

Westerwelle: a helyzet nem oldható meg katonai eszközökkel

Westerwelle: a helyzet nem oldható meg katonai eszközökkel

Westerwelle: a helyzet nem oldható meg katonai eszközökkel

Peking - A líbiai helyzet nem oldható meg katonai eszközökkel - jelentette ki Guido Westerwelle német külügyminiszter pénteken Pekingben.

Westerwelle szerint csakis politikai megoldás születhet, s e cél érdekében valamennyi érintett felet közös munkára szólította fel. Úgy vélte, az első lépés a fegyverszünet; Moammer Kadhafi líbiai vezetőnek "el kell hallgattatnia a fegyvereket", és engednie kell, hogy a meginduljon a politikai folyamat.
A német diplomácia vezetője vendéglátójával, Jang Csie-cse (Yang Jiechi) kínai külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseit követően találkozott a sajtó képviselőivel. 
Jang ez alkalommal ugyancsak kiállt a líbai válság diplomáciai megoldása mellett, s hangsúlyozta, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) 1973-as számú határozata az erőszak beszüntetése és a polgári személyek védelme érdekében született. Hozzátette: Kína aggódik a folyamatos összecsapásokról és a polgári áldozatokról szóló közelmúltbéli jelentések miatt.
"Reméljük, hogy az érintett országok kitartanak a határozat mellett, tiszteletben tartják Líbia függetlenségét és szuverenitását" - hangoztatta Jang. Kína és Németország - Oroszországgal, Indiával és Brazíliával együtt - tartózkodott a BT-ben, amikor az március 17-én megszavazta a líbiai repüléstilalmi zónát elrendelő határozatot.

OLDALTÖRÉS: A líbiai felkelők kudarcai fejfájást okoznak a Nyugatnak

A líbiai felkelők kudarcai fejfájást okoznak a Nyugatnak - ELEMZÉS

Brüsszel - Az elmúlt napok líbiai harcaiban gyakran fordult a kocka: hol a felkelők törtek előre szélvész gyorsan, több száz kilométert téve meg egy-két nap alatt, hol a kormányerők tették ugyanezt, csak épp az ellenkező irányban. Mindez részben az ország sivatagos, a védekezést megnehezítő terepviszonyaira vezethető vissza, s korántsem előzmények nélküli: a II. világháború idején Líbiában egymás ellen küzdő német-olasz, illetve brit haderő is hasonló tempóban tört előre, míg végül utánpótlási vonalaik annyira megnyúltak, hogy nem tudták kivédeni ellenfelük óhatatlanul bekövetkező ellentámadását.

A mostani nyugati katonai beavatkozás szempontjából a terepviszonyok csak a probléma egyik részét jelentik. Ennél is fontosabb, hogy a nagyhatalmak megosztottak abban a kulcskérdésben, vajon fölfegyverezzék-e a felkelőket. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a Nyugat még jobban belebonyolódna egy újabb konfliktusba az arab világban.
   
"A felkelők eddig nem nagyon bizonyították, hogy valóban komoly, hozzáértő katonai erőt képviselnek" - mondta Parko Papic, a Stratfor amerikai elemző cég szakértője. "Katonai képességeik rendkívül csekélyek, részben ez magyarázza ezt a folyamatos előrenyomulást-visszavonulást. Még ha vannak is közöttük tapasztaltabb katonák, ez utóbbiak a jelek szerint főként azzal töltik idejüket, hogy megpróbálják elkerülni azt, hogy saját, zöldfülű társaiknak essenek áldozatul. Ezért egyáltalán nem biztos, hogy bármi haszna lenne annak, ha komolyabb fegyvereket adnánk nekik. Az első probléma: miként fogják megtanulni, hogyan kell használni ezeket?" - tette fel a kérdést.
   
A líbiai felkelés februári kezdetekor a fegyveresek gyors előrenyomulása azt a látszatot keltette, hogy Moammer el-Kadhafi líbiai vezető napjai meg vannak számlálva. Amikor a nyugati légitámadások lehetővé tették a felkelők előrenyomulását, sokan ismét ezt hitték. Az elmúlt napokban elszenvedett vereségek, a gyors visszavonulás azonban megmutatta, hogy a felkelők katonai ereje még korlátozott - s hogy Kadhafi hadserege a vártnál nagyobb ellenállásra képes, no meg taktikailag is hatékonyabb. Ez pedig szorult helyzetbe hozta a Nyugatot.
   
Barak Seener, egy Londonban élő Közel-Kelet-szakértő szerint a megoldás az lehetne, ha a felkelők katonai kiképzést kapnának, s olyan, a "játszmát megváltoztató" fegyvereket, mint például harckocsi-elhárító rakéták. "Nyilvánvaló, hogy Kadhafi semmiféle tárgyalás nyomán nem fogja feladni posztját, s az sem hat majd rá, ha maga Barack Obama amerikai elnök szólítja fel a távozásra" - mondta. Seener szerint a Nyugatnak túl kell lépnie a jelenlegi ENSZ-mandátumon (azaz pusztán a "civilek megvédésének" feladatán), s ehelyett a Kadhafi-rezsim tagjaira kellene célzott csapásokat mérni.
   
Mindenesetre a frontvonalon harcoló líbiai felkelők egyértelműen nyilatkoznak: szerintük a Kadhafi-erők jóval nagyobb tűzereje miatt szenvednek vereségeket, s nekik is komolyabb fegyverek kellenek, mint a jelenlegi Kalasnyikov gépkarabélyok vagy kisteherautókra szerelt géppuskák. Emellett kétségtelenül nagy szükség lenne a kiképzésre, hiszen a legtöbb fegyveresnek halvány fogalma sincs arról, mire jó az előzetes felderítés, vagy éppen miért van szükség a mozgó alakulatok oldalainak, szárnyainak védelmére. Néhány fegyveres elmondta, hogy ők például kaptak 1-2 napi kiképzést a hadseregből dezertált, a felkelőkhöz átállt katonáktól - de nagyon sokan ennek nyomát sem látták. Az is kétségtelen: sokkal több lőszerük lenne, ha nem lődöznének állandóan a levegőbe...
   
Emellett nincs igazi parancsnoki struktúra (a katonai döntéseket gyakran egymással vitatkozva hozzák, vagy egyszerűen azt követik, aki a leghangosabban kiabál), s miközben kétségtelen jó néhány harcos bátorsága, a tendencia az, hogy a felkelők azonnal teljes összevisszaságban hátrálni kezdenek, ha a Kadhafi-csapatok folyamatos tűz alá veszik őket.
   
Az Institute for Security Studies nevű nemzetközi kutatóintézet szakértője, Daniel Keohane szerint meglepő lenne, ha a nyugati államok különleges alakulatai nem lennének jelen a líbiai hadszíntéren, s nem dolgoznának már jó ideje a színfalak mögött azon, hogy segítsenek a felkelők megszervezésében. A titkos felfegyverzés viszont más tészta: "ha a játszma vége győzelem lesz, akkor az a líbiaiak győzelme kell, hogy legyen, nem pedig a szövetséges erőké. Nem nagyon tudom elképzelni, miként egyezhet bele a koalíció a felkelők felfegyverzésébe - ám azt sem látom, miként győzhetnének a felkelők fegyverek nélkül" - mondta. Keohane szerint erre a dilemmára az egyik lehetséges megoldás az lenne, ha egyes arab államok (például Szaúd-Arábia, Katar vagy Egyiptom) látnák el fegyverekkel a felkelőket. "Ez politikailag elfogadhatóbb megoldás - ebben az esetben arabok segítenék az arabokat" - mondta.
   
Az International Institute for Strategic Studies szakértője, Ben Barry szerint viszont a felkelők annyira szervezetlenek, hogy rövid távon a jobb fegyverek sem segítenének rajtuk. "Hasznosabb lenne, ha tanácsadók és kiképzők csoportjait küldenék oda, segíteni a felkelők koordinációját. Ezt a feladatot az arab vagy muzulmán országokból érkező különleges erők osztagai láthatnák el" - vélekedett.