Minden idők egyik legellentmondásosabb EU-elnöksége ér véget

A január 1-jétől hat hónapon át tartott cseh elnökség tevékenységét kínos kül- és helyi belpolitikai afférok tarkították, ugyanakkor mindent összevetve eredményesnek bizonyult, és kitűzött céljainak jelentős részét elérte.

Sikerült például előrevinnie az uniós reformszerződés ügyét: a félévzáró csúcsértekezleten véglegesített garanciáknak köszönhetően az őszi újabb írországi népszavazáson jóváhagyhatják a szerződést, amely így várhatóan hamarosan életbe is léphet.
    
Másfelől az ír ratifikálás mellett éppen a cseh elnök, Václav Klaus aláírása hiányzik ahhoz, hogy a dokumentum hatályba lépjen. Márpedig Klaus nemrégiben közölte, hogy utolsóként kívánja aláírását adni a szerződéshez.
    
Klaus politikája és az euroszkepticizmus markáns csehországi jelenléte végig rányomta bélyegét a cseh elnökség munkájára, amelyet tovább nehezített a tavasz végi kormányváltás is: a Klaus pártjához tartozó Mirek Topolánek kormányfőt a szakértőként miniszterelnökké kinevezett (addig statisztikai hivatali elnök) Jan Fischer váltotta az uniós állam- és kormányfői tanács elnökeként is. 
    
Mindezek hatása azonban a brüsszeli gyakorlati munkán alig látszott meg, és az uniós naptárban tervezett programokat eredményesen lebonyolították. Komplikálta pedig az uniós munkát az Európai Parlament felforgatott tavaszi menetrendje és a júniusi választások miatti gyorsított ütem, majd megtorpanás.
    
A belpolitikai viharfelhők mellett egyébként már az elnökség kezdetén, januárban is több jel arra mutatott, hogy nehéz hónapok előtt áll az unió: a közel-keleti helyzetről kiadott, kissé ügyetlen nyilatkozat, majd az orosz-ukrán gázvita ügyében mutatott nehézkesség után kellemetlen helyzetbe hozta a többi uniós tagot Prága egy ellentmondásos, többüket szinte sértően kifigurázó nemzetközi kiállítással is. 

A két külügyi bakit azonban egy közel-keleti úttal, illetve egy rendkívüli miniszteri üléssel sikerült kiigazítani, a tárlatra pedig a Szlovákiának és Bulgáriának címzett bocsánatkérés jelentett pillanatnyi megoldást. 

Emlékezetes pillanatai maradnak a cseh elnökségnek az áprilisi Obama-látogatás, valamint a Földközi-tenger menti országok és az EU együttműködésének ellensúlyozására szolgáló keleti partnerség elindítása az uniótól keletre fekvő (volt szovjet) országokkal. 
    
Ugyanakkor megint csak a negatív oldalon tűnik fel Klaus februári beszéde az Európai Parlamentben: az unióellenes elemeket is tartalmazó előadást számos képviselő idő előtti kivonulásával minősítette. 
    
Végigvonult a cseh elnökség periódusán a nemzetközi gazdasági válság is. Ebből a szempontból valószínűleg az unió életében a legnehezebb hat hónapot kellett levezényelnie Prágának, bár ez csak a jövőben mondható meg biztosra. 

Mindazonáltal a válság elleni fellépésben csak kis lépéseket tettek meg, mint például a politikai megállapodás az uniós pénzügyi felügyeleti rendszer reformjáról, amelyet ősszel és jövőre még a gyakorlatba kell ültetni a konkrét jogszabályok kidolgozásával és végrehajtásával. 

Az Európai Bizottság elnökéről a félévzáró EU-csúcstalálkozón született megállapodással Csehország végül sokak szerint feltette a pontot az i-re.

Egyúttal tovább is adta a stafétabotot Svédországnak, hogy olyan időszakban folytassa az unió irányítását, amikor a képviselőtestület még nem állt fel teljes munkaképességében, az Európai Bizottság pedig már mandátumának végéhez közelít. 
    
Nem sikerült viszont érdemben előkészíteni a talajt a következő félévben mindenképpen esedékes döntéshez: az új nemzetközi klímavédelmi megállapodást célzó uniós dosszié összeállításához. 

A cseh elnökség alatt főleg pénzkérdésekre kellett volna választ adni, de erre a tagországok jelentős része még nem mutatkozott késznek. 
    
Az új tagállamok közül Csehország - Szlovénia után - másodikként tölthette be az unió elnökségét. Az elemzők egyöntetű véleménye szerint nem lehet azt mondani, hogy ez az elnökségi munka a legsikeresebb lett volna az EU történetében, de azt sem állítják, hogy a végelszámolásnál negatív a csehek egyenlege a feladat végrehajtásában.