Géczi háromsoros életképei

Idei első köteteként jelent meg a szerző versesfüzete, amely korábban megírt költeményeket is tartalmaz. A megjelenésében is rendhagyó kiadványról megtudtuk, hogy a formai megjelenítés sem véletlen, a spirálos gerinc első pillantásra jegyzetfüzetnek tűnhet. A papíron megjelenő szürke-fekete tónus, amelyben apró motívumokat lehet felfedezni, Szabados Árpád nagyon is színes festményének egyszínű változata. A könyvecske mérete sem véletlen, ebben Géczi János tudatossága jelenik meg. A beszélgetésen kiderült, hogy Géczi mindent tudatosan és aprólékosan megtervez, kigondol, nála a forma és tartalom egyaránt hordoz mondanivalót. Szerinte jó, ha egy verseskötet akár a farzsebben is elfér, mert így bármikor elővehető, olvasható. És ha kitéphető, lapjai vannak, az sem baj, a vers önálló életet élhet, apró figyelmességként, ajándékként...

A kötet keretét a Szilánkok című szabadsoros versek adják, míg a tartalom a nagyon is szigorú elveknek, formai követelményeknek megfelelő, háromsoros versecskét, haikut tartalmaz. A versek születéséről megtudtuk, hogy többségében három hónap szellemi termékei. Ez időben a szerző teljes alkotói kapacitását lekötve - csak a csodálatos kertjében tevékenykedett - született meg a napi egy versszak. Amelyekből néhány kedvencét Géczi János felolvasta, majd elmesélte a hozzájuk kapcsolódó élményt, ami mint képzőművészeti alkotás, egyetlen élmény képeként jelenik meg benne. Ezért a haikut önmegvalósító versnek gondolja.

- Költő vagyok. A versnél fontosabb nincs! - válaszolta a szerző Brassai Zoltán egyéb irodalmi és művészeti tevékenységét feszegető kérdésére. Az irodalmi kategóriákban való elhelyezésről vallja, munkásságának, mint korosztályában sokaknak, éppen az a lényege, hogy a kötöttségeket, a kategóriák határait feszegesse, átjárhatóvá tegye a különböző műfajokat. - Szerintem, aki tud verset, jó verset írni, az a művészet, irodalom bármelyik ágában tud alkotni. A művészet mindent átfogó komplexitás, ahogyan az adottság is.