Milyen a mai nő? - Sárdi Krisztina fotóművész képekben válaszol

A kiállítás június végéig tekinthető meg, melyet a veszprémi Zonta hölgyklub hívott életre. Az alkotóval ez alkalommal beszélgettünk.

- Eredetileg rajzolni tanultam, de egy idő után rájöttem, hogy a fényképezőgép segítségével sokkal gyorsabban "lefesthetem" a fejemben lévő képet, a kamera sokkal alkalmasabb eszköz a közlendőm megjelenítésére. Érettségi után három hónapra Londonba utaztam, tíz év lett belőle. Itt nyílt lehetőségem arra, hogy kipróbáljam magam, megtanuljam a fotózást olyan szinten, ahogyan szerettem volna. Mondhatnám, hogy megtaláltam önmagam ebben a műfajban annak ellenére, hogy a fényképezőgép, a kamera rendkívül maszkulin természetű eszköz. A gép mögött álló bármit megjeleníthet, tökéletesen ura a helyzetnek, óriási a hatalma a mondanivaló megkomponálását illetően - mondja Krisztina, miközben a képeit szemlélve furcsa kettősséggel szembesülök. Az alkotások szinte kivétel nélkül a szépséget mint a női lét attribútumát igyekeznek feltárni mind az aktok esetében, mind pedig a művészien megkomponált, olykor több száz éves portréfestmények hatását keltő portrékon.

Sárdi Krisztina semmit nem bíz a véletlenre, pontosan tudja, mit akar kifejezni egy-egy képpel. Mindent alaposan végiggondol,megkomponál (Fotó: Penovác Károly)

Veszprémi kiállítás-megnyitójában Dohnál Szonja művészettörténész szavai szerint a képek első pillantásra olyan hangulatot árasztanak, mintha megállt volna az idő, ugyanakkor, ha jobban szemügyre vesszük őket, erős kontraszt mutatkozik a ruhák, a testtartás, a beállított modellek és a technikai eszközök egyidejűségében.

- Semmit nem bízok a véletlenre, pontosan tudom, mit akarok kifejezni egy-egy képpel. Mindent alaposan végiggondolok, megkomponálok, minden apró tárgynak, részletnek, ruhának, hajdísznek jelentősége van, az összes lehetséges eszközt felhasználom mondandóm megjelenítéséhez, így a modelleket is, akiknek a személyisége itt nem tényező, nincs közük a történethez.

- Például az állapotos Mona Lisa képe volt számomra az egyértelmű válasz az eredeti festményt övező találgatásokra, miszerint férfi avagy nő lehetett az eredeti modell. Így bemutathattam az egyik sztereotípiát, amiben ma egy nő megvalósíthatja nőiességét - avat be az alkotó egyáltalán nem titkolt témájába, hiszen a kiállított képek eltérő stílusban és korban ugyan, de kizárólag a feminitás mai megvalósulási lehetőségeit veszi sorra, hiszen a kiállított képek eltérő stílusban és korban ugyan, de kizárólag e témakör köré csoportosíthatók.

A több száz éves portréfestmény hatását keltő, eleganciát és méltóságot sugárzó, vörös ruhás hölgy éppúgy, mint a piercinges, agyontetovált modell ellentmondásos, bizarr megjelenítése vagy az aktképek finom beállítása, amin nemcsak a test szépsége, hanem az örökké megmutatkozni vágyó nőiesség jelenik meg.

- Számtalanszor tapasztalom azt a változást, amitől a korosztályomban a férfiak és a nők egyaránt szenvednek. A mai világban túlságosan sokféle, olykor a női identitástól távol eső elvárásoknak kell megfelelnünk. Független személyiségként gondoskodni kell magunkról, sikeres karrierépítéshez legalább annyit - de inkább többet - kell nyújtanunk, mint a férfiaknak. Emellett legyünk teljes értékű társak, szeretők, anyák, holott az anyaság a kezdeti időszakban önmagában teljes embert, huszonnégy órás szolgálatot igényel. Egyszóval borzasztóan nehéz, lehetetlen minden elvárásnak megfelelni úgy, hogy valahol ne csorbuljon a történet. A munkahelyen elvárják tőlünk a férfias helytállást, párkapcsolatban pedig gyakran vetik szemünkre az alkalmazkodó, a megértő nőiesség hiányát. A korombeli férfiaknál pedig azt tapasztalom, hogy náluk a férfiidentitás forog veszélyben, ami pedig mindenkinek rossz, ez egyszerűen rossz irány, ezen mindenképpen változtatni kell! - mondja határozottan, korát meghazudtoló érettségről tanúbizonyságot téve Krisztina.

Mint megtudom tőle, a fotózást mint sajátos önkifejezési módot, olykor bevallottan terápiás módszerként alkalmazza.

- Nagyon érdekelnek a pszichológiai, feminista elméletek, amelyek az egyén, valamint a szexuális és kulturális sztereotípiák egymásra hatását vizsgálják. Az elmúlt időszakban az önvizsgálat és az önkritika foglalkoztatott leginkább, így munkáim egyfajta terápiás módszernek is tekinthetők - vallja Sárdi Krisztina fotóművész, akinek művei a huszonegyedik századi, emancipált nő képekbe komponált, talán utolsó sikolyai saját, a napi küzdelmekben elveszni látszó nőiségéért.

Sárdi Krisztina Veszprémben született 1981-ben, a várpalotai Thuri György Gimnáziumban rajzot tanult, majd érettségi után Londonba költözött. A brit fővárosban HND tervező grafikai szakon végzett, emellett közgazdasági főiskolára járt, majd kreatív reklámtervezést és fényképészetet tanult a Thames Valley University hároméves főiskolai képzésén, fotóművészeti tagozatán, majd ugyanott a BA Kreatív Reklám és Fotóművészet Tagozaton szerzett képesítést. Kitűnő diplomával végzett, ezért ösztöndíjat kapott fényképművészeti mesterképzésre. A veszprémi Pannon Egyetemen közgazdaság-tudományt is tanult egyidejüleg. Számos kiállítást tudhat maga mögött 2008-10 között, több londoni tárlat után Párizsban szerepelt, majd 2011-ben Budapesten is bemutatkozott.