Tévéjegyzet - Magyar abszurd

Efféle szárnyalást vártam az M1 Munkaügyek – IrReality Show vígjátéksorozatától, de a Közérdekű adatok című epizód maga volt a megtestesült szerencsétlenség. A helyszín egy hivatal, zsúfolt irodákkal, polcokon sorakozó irattartókkal. Itt masíroznak a munkatársak, akiket visszataszító mesterkéltséggel alakítanak a középszerű színészek, kivéve Molnár Piroskát, aki most is remek, a nyugalom szobra a felfordulásban. Különböző pénzügyi manipulációkkal foglalkoznak a hivatalban, tanácsokat adnak, információkat közvetítenek. Hogy konkrétan mit, megfoghatatlan. Az egész légkör röhejes, de nem az „irrealitys” hülyeségektől, hanem attól, hogy a fanyar, angolos humor és játék utánzása siralmasan gyenge.

Az akták rugdosása és lefejelése, az idétlen hangoskodás, a bárgyú ábrázatok és a szakkifejezésekkel megnyomorított dialógusok (silány a forgatókönyv) ránk ömlesztése dilettáns kísérlet a vígjátéki hangulatra. Lehet persze azzal mentegetőzni, hogy ilyen nincs, ilyen ökörségek nem történhetnek meg egy magyar hivatalban (dehogynem!), ám akkor magasan kell tartani a lécet. A Munkaügyekben a tartalom azonban kimerül „elmebajos” megoldásokban, amely sem parabola, sem szatíra. Mert ki tud nevetni azon, ha egy tisztviselő tubusból „nyal” a főnökének, vagy ha kollégájának dossziéjából elpusztult kutya hamvai porzanak fel, vagy ha valaki inhüvelygyulladást kap az értelmetlen fénymásolástól? A Fekete lyukak veszélye hazánkra című tanulmány emlegetésében viszont van ráció: a fekete lyukak ugyanis iszonyatos gravitációs erővel rendelkeznek a Kozmoszban. Onnan nincs visszaút. Nem csodálkoznék, ha egy csütörtöki adásnapon végleg elnyelnék az IrReality Show-t.