A gazdasághoz igazodó oktatás

A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara rendezvényén Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár kijelentette, hogy az oktatási rendszer megújítása stratégiai jelentőségű. A közoktatás - amelyet nem piaci, hanem közszolgáltatásnak tekint a kormány - jelenleg nem tölti be küldetését. Az átalakítást az alapoknál kell kezdeni, a cél az, hogy kiszámítható és elvárható tudást adjon. Szerencsésnek és egyben konfliktusokkal teli folyamatnak nevezte, hogy most egyszerre fogtak bele az egész oktatási rendszer átalakításába, amelyben az állam stratégiai céljai és a minőség kerül előtérbe. A felsőoktatásban ez egyebek közt a felvételi rendszer megváltoztatását, az egyetemi szakok újraelosztását és az államilag támogatott keretszámok felülvizsgálatát jelenti. Elismerte, hogy a felsőoktatás leggyengébb láncszeme a gyakorlati képzés, átláthatatlan a felsőfokú szakképzés rendszere.

"Rendet kívánunk tenni a bolognai folyamatban is, a gazdaságot érintő szakokon indokolt lehet a kétszintű rendszer megtartása, míg humán területen kevésbé. Sürgető feladat a műszaki-technikai felsőfokú képzés fejlesztése" - mondta. A gazdaság szereplőitől ehhez elsősorban információkat, elemzéseket, prognóziskészítést és a gazdaság igényeinek közvetítését várják.

Parragh László előadásában a gazdaság oldaláról mutatta be a felsőoktatás anomáliáit. A pályakezdők munkanélküliségi adatai szerint jelenleg a diplomásoknak nagyobb az esélyük az elhelyezkedésre, mint a szakképzett, illetve érettségizett fiataloknak. Ez tehát a tanulás mellett szól. Ugyanakkor a gazdaság szempontjából nem szerencsés, hogy tömegessé vált a felsőoktatás, az elmúlt húsz évben négyszeresére nőtt a felsőoktatásban részt vevő hallgatók száma. Míg 1990-ben a jelentkezők mintegy 40 százaléka került be az egyetemekre és főiskolákra, az utóbbi években pedig 70-80 százalékuk. Az elmúlt években jelentős összegeket fordítottak oktatási beruházásokra, de a pénz döntő részét infrastruktúrára költötték, a kapacitások 30 százaléka kihasználatlan, miközben az oktatás színvonala nem javult. Mindez azt bizonyítja, hogy a mennyiségi változások és a minőségi követelmények nincsenek szinkronban  mutatott rá Parragh László.

A tapasztalatok szerint jelentősen hosszabbodott a képzési idő, ami mögött egyebek közt az rejlik, hogy egyre többen "életvitelszerűen", akár harmincéves korukig vagy azon túl is egyetemre járnak. Ezek a hallgatók hat-nyolc évig is igénybe veszik az állami juttatásokat, miközben egy hallgató képzése évente 935 ezer forintba kerül, tehát egy diploma költsége cirka 5 millió forint. Ráadásul a végzősök egyre jelentősebb arányban (32 százalék) nem szerzik meg a diplomát, mivel nem tudják teljesíteni a nyelvvizsga-követelményt. Parragh László szerint fel kell tenni a kérdést, hogy a 26 egyetem és 43 főiskola (29 állami, 26 egyházi, 14 alapítványi fenntartású) sok vagy kevés nekünk? Mi kell ahhoz, hogy a felsőoktatás teljesíteni tudja küldetését, amelybe az elitképzés és az értelmiség, különösen a vidéki, helyi értelmiség képzése és megtartása éppen úgy beletartozik, mint a roma felzárkóztatás?

Parragh László szerint a műszaki és természettudományi képzésben részt vevők arányát - a gazdaság versenyképessé tétele érdekében - nem túlzás a jelenlegi duplájára növelni. Úgy véli, az államilag támogatott képzésre radikális befolyást kell gyakorolni. A kamara készen áll a reálgazdaság képzési igényeinek képviseletére. Meg kellene fontolni  a szakképzéshez hasonló regionális fejlesztési és képzési bizottságok (RFKB) létrehozását a felsőoktatásban is  javasolta. A siker feltétele az együttműködés  emelte ki, amelynek része, hogy a gazdasági érdekképviselet intézményi keretek között részt vegyen a felsőoktatási fejkvóták meghatározásában.