A hit erejével alkot - Beszélgetés Simon András grafikussal

Harmadszor találkozhattak az érdeklődők a közelmúltban a Budapesten élő grafikusművésszel a Pannónia Kulturális Központ és Könyvtárban, ahol könyveiből és grafikáiból is válogathattak a helyiek. Az alkotó több szálon kötődik a Balatonhoz: gyermekként számos nyarat Balatonfüreden töltött, fába faragott idézeteket és grafikákat tartalmazó táblaképeiből pedig több is otthonra lelt Balatonalmádiban a Szent Margit-kápolnánál öt évvel ezelőtt.

A grafikus az elmúlt években több barátra is szert tett a településen, ahova mindig szívesen visszatér.

Fotó: Stiger Ádám

Simon András az 1970-es évek közepén végzett a fővárosi képző- és iparművészeti szakközépiskolában, főiskolára azonban nem vették fel. Ez azonban nem szegte kedvét, autodidakta módon fejlesztette tudását, majd a Tankönyvkiadó Vállalatnál grafikai szerkesztőként helyezkedett el, ahol illusztrációkat készített. Idővel azonban rájött, ha mindig mások gondolatait illusztrálja, művészként soha nem fog kiteljesedni, ezért egyik napról a másikra feladata munkáját.

– Lelki és egzisztenciális válságba kerültem, családfőként a feleségemről és két gyermekemről is gondoskodnom kellett. Ebben a helyzetben Istenhez fordultam, és arra kértem, adjon nekem tehetséget, amivel eltarthatom a családomat – idézi fel élete legnehezebb döntésének körülményeit.

A hit ugyan gyerekkora óta kísérte, cselekedeteiben buzgó keresztény életet élt – például három éven át ápolt egy mozgáskorlátozott fiatalembert –, ám élete irányítását egészen addig nem adta át Istennek.

– Azt ígértem a Teremtőnek, ha megadja nekem azt a tehetséget, amellyel boldogulni tudok, attól kezdve minden munkám az ő dicsőségét szolgálja – emlékszik vissza.

Azóta, immár több mint három évtizede, legfőbb témái a kereszténység, a lelki élet és a hit. Bosch álomvilágát idéző rajzaiban a játékosság és humor kap főszerepet, munkáinak másik csoportjában jellegzetes egyvonalas grafikákat készít. Rajzaihoz gyakran ír az alkotásokat is magyarázó szövegeket, később ezekből könyvek születtek. Hiszi és tapasztalja, imája meghallgatásra talált.

Úgy véli, a karácsonyi időszak lehetőséget ad mindenkinek, hogy elmélyüljön a hitben, azonban a legfőbb kérdés szerinte az, hiányzik-e számunkra Isten, vagy sem. – Ha valaki megelégszik a szülőktől örökölt vallási hagyomány gyakorlásával, annak nem fogja felébreszteni az Isten iránti vágyakozását ez az időszak. Ha viszont olyan válságokat él át a szakmai és a magánéletében, amikor szüksége van Isten megbocsátására vagy kreatív energiáira, akkor a Teremtőhöz fordul – magyarázza.

Simon András hitében is akkor következett be az igazi fordulat, amikor rádöbbent arra, hogy Istennel úgy lehet bensőséges életet élni, ha élete minden szegletébe beengedi.

Fotó: Stiger Ádám

A grafikus karácsonyhoz való viszonya egyébként meglehetősen ambivalens: miközben az ajándékozást az egyik legszebb szokásnak tartja, és szerencsésnek tartja magát, hogy rengeteg megrendelése fut be az év utolsó hónapjában, a december számára emiatt nem a Jézus születéséről való elmélkedés időszaka.

– A karácsony több, mint ismétlődő isteni születésnap, több, mint csillogó ajándékok halmaza. Több, mint szeretetszámlák pazar kiegyenlítése, több, mint ínyenc étkek ünnepi asztala. Ez maga a csendben születő Isten, a szeretet teremtő jelenléte, Jézus Krisztus – idézi búcsúzóul az ünnephez írt szövegét.