Kiállítással tisztelegnek neves művészek, Udvardi Erzsébet és Szabó Dávid előtt

Komoly hagyománya van annak, hogy Ábrahámhegyen László nap környékén minden évben megnyitják Bernáth Aurél festőművész, grafikus, művészpedagógus, művészeti író tanítványai valamelyikének a kiállítását. Idén Szabó Dávid műveit mutatják be, aki 1933-ban született Budapesten. Öt testvérét és őt, édesanyjuk nevelte fel, miután apjuk 35 évesen meghalt. A családfő tehetséges műépítész, rajzoló, fafaragó művész volt. Szabó Dávid szerint az ő hagyatéka adhatta a belső késztetés mellett az ösztönzést a művészpálya felé. Iskoláit Rákospalotán és Újpalotán végezte, a Képzőművészeti Főiskolát 1953-és 1959 között látogatta. Bernáth Aurél mellett olyan híres mesterek is tanították, mint Barcsay Jenő és Végvári Lajos.

Kartochwill Mimi művészettörténész a megnyitón elmondta, Szabó Dávid korábban szőlősgazda volt Ábrahámhegyen, így egyben haza is tért ezzel a kiállítással. – Szabó Dávid ritkán állítja ki képeit, műgyűjtőknél is kevés található meg a festményeiből, így különleges alkalom, hogy közel ötven művét tekinthetjük meg egy helyen – tette hozzá. Mint fogalmazott, Szabó Dávid csendes művész, aki szeret a saját műtermében bezárkózva alkotni, elvonulva a világ zaja elől. Kratochwill Mimi szerint a művész erőteljes egyéniség és nagy tehetség. Fantasztikus csendéleteket és karakteres vonásokkal teli kivételes portrékat készít. Utóbbi megalkotására pedig szerinte csak az képes, aki mélyen átérzi modellje lelkét, szellemét.

Szabó Dávid festőművész beszélget a kiállítás megnyitó után Sík Dóra gordonkaművésszel Udvardi Erzsébet „Mennyek királynéja triptichon”-ja előtt. Szabó Dávid ritkán állítja ki képeit. Fotó: Mizsei Bernadett

A tavaly elhunyt Udvardi Erzsébet idén lenne 85 éves. Ebből az alkalomból az ábrahámhegyi művelődési házban megnyitották Bajától a Balatonig című kiállítását. Az önkormányzat által összefoglalt megemlékezésből megtudtuk, a bajai születésű festőművész érettségi után a Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél osztályában tanult festészetet, ahol Domanovszky Endre, Fónyi Géza és Hincz Gyula is mesterei voltak. 1953-ban művészettörténet és rajztanárként a fővárosi Vendel utcai tanítóképzőben kezdett tanítani, közben képeket festett, 1955-től pedig kiállításokon is részt vett. Egy alkalommal diákcsoportot vitt táborozni a Balaton mellé. Ez a kirándulás, a Balaton látványa olyan mély nyomot hagyott szívében, hogy az élmény hatására 1958-ban Badacsonytomajon telepedett le. A tó igézetében élt, itt festette magával ragadó természeti és szakrális témájú festményeit egészen haláláig.

A Balaton vezette rá a szakrális fény ábrázolásaiban gyakran használt csillogó ezüst és arany szín applikációk használatára is. S bár oly sokan próbálták megörökíteni ezt a fényt, igazából csak keveseknek adatott meg ehhez a képesség és az alázat. Egyedülálló ezzel az egyéni kifejezésmóddal a magyar festészetben. A festés szolgálat és imádság volt számára. Ahogy ő fogalmazott, egy olyan tevékenység, „amikor a lélek szavak nélkül imádkozik". Képei valóban beszédesek: beszélnek a tiszta ragyogásról, aminek forrása nem mi vagyunk, hanem egy rajtunk kívül és fölöttünk álló erő. Minden festményéről az isteni gondviselésbe vetett mély hite, bizalma tükröződik vissza. Személyéből is ez a ragyogás, bizakodás, optimizmust és hit áradt, amely átragadt az emberekre.

Festményei, oltárképei, pannói, akvarelljei megtalálhatók nagy közgyűjteményekben. Köztük van a Magyar Nemzeti Galéria, az esztergomi Keresztény Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, az Esztergomi Prímási Palota és az ország számtalan települése Bajától a Balaton mentéig, a Nyírségtől az ország nyugati határáig. A Magyar Posta az utóbbi években festményeiből készítette karácsonyi és húsvéti bélyegeit, amelyek több millió példányban keltek el. Hazai tárlatai mellett bemutatkozott külföldön is, például Bécsben, Bostonban, Brüsszelben, Kölnben, Velencében, Párizsban, Újdelhiben és Lublinban.

Munkásságát számos díjjal ismerték el: Munkácsy- és Kossuth-díjjal, Érdemes és Kiváló művész címmel, megkapta a Magyar Művészetért- és a Magyar Örökség-díjat, valamint a Szent Fortunatus Lovagrend Művészeti Nagydíját. Szülővárosának, Bajának és Badacsonytomajnak díszpolgára. Szabó Dávid kiállítását, – amelynek megnyitóján Sík Dóra gordonkaművész játszott, és Mohai Gábor előadóművész mondott verset –, július 26-ig, szerdától szombatig 15 és 19 óra között a Bernáth Aurél Galériában lehet megtekinteni. Udvardi Erzsébet művei ugyanezeken a napokon, szeptember elsejéig láthatók.