Dés esete négy színésszel

Van két Dés-CD-m. Igazából nem is az enyém, hanem a barátnőmé, csak egyszer kölcsönkértem és nálam maradt. És titkon remélem, hogy nem is fogja visszakérni. Mert Dés annyira jó. Főleg egyedül szeretem hallgatni, otthon vagy vezetés közben, és ezalatt ábrándozni, nosztalgiázni és dúdolni.

Básti, Udvaros, Cserhalmi és Kulka - ahogy a plakáton szerepel, keresztnevek nélkül (így is mindenki tudja, kikről van szó) - neve garancia arra, hogy a néző nem fut lukra. Ha ez nem is történt meg, egy pici üröm azért vegyült abba a bizonyos örömbe. Az egyik, teljesen szubjektív kifogás az, hogy az én személyes kedvencem nem hangzott el.

Pedig ha nő és férfi kapcsolatáról van szó, nem tudok szebb szerelmes vallomást elképzelni az Akarsz-e című számnál. És hogy gyorsan túl legyek az ünneprontáson, azt azért meg kell jegyezni, hogy a hangzás néhány esetben kissé lakodalmasra sikeredett, hogy a dobok miatt vagy más okból, nem tudom.

A repertoáron volt néhány dal, mely kimondottan erre az előadásra íródott, és persze előkerültek a régiek. Az új dalok talán egy kissé altatósra sikeredtek, átütőerő nem áradt belőlük, talán érniük kell egy kicsit. 

A régiek közül itt volt a Vetkőzés (második számú kedvenc), a Vigyázz rám és a Tíz kicsi bűnjel, mely akkor jött ki, amikor gyerek voltam, és bár a szövegét nem igazán értettem, de pontosan érzékeltem azt, hogy itt valami malacságról van szó. Azt akkor furcsálltam, hogy miért ilyen furán táncol a néni és a bácsi, nos, a bácsi (Cserhalmi György) ma is ugyanúgy mozog, ami egyedi, énekelni azonban nem nagyon tud, de ezt neki elnézzük. Elnézzük?

A koncert miről szólhatott volna másról, mint nőről, férfiról, szerelemről, szakításról, boldogságról, gyötrelemről. A címe Férfi és Nő, vajon miért nem Nő és Férfi, csak az udvariasság jegyében. 

A négy színész négy teljesen különböző karakter, Básti Juli vad és szenvedélyes, Udvaros Dorottya finom és elegáns, és még mindig nagyon jól néz ki, Kulka János sármos gentleman, Cserhalmi György pedig igazi rosszfiú. 

Színészek, nem énekesek, ezért a dalokat sokkal inkább eljátsszák, és meggyőznek, elhisszük nekik, hogy szeretnek, gyűlölnek, csalnak és szenvednek. A téma pedig azért igazán hatásos, mert ugyebár mi is szeretünk, gyűlölünk, csalunk, és mindez miatt rettentően szenvedünk.

Színház ez, melyben a játékmester maga a Mester, Dés László, aki a színpad szélén zongorájánál ülve vezényli le az estet, konferálja a számokat, majd fúj bele a szaxofonjába.

Összességében jó kis este volt ez, nagy színészekkel és hasonlóan nagy zeneszerzővel, bár a nagy katarzis mindettől függetlenül nálam elmaradt.