Filmszemle: a magyar film továbbra is ékessége kultúránknak

Negyvenkét év nagy idő, csaknem egy emberöltő. Visszaszámolva 1969-ben indult útjára a Magyar Filmszemle, amely lényegében az éves termést volt hivatott bemutatni a szakmának.

Aztán egyre nagyobb közönsége lett, s az aranykorban, a  nyolcvanas-kilencvenes években nemzetközi rangra, tekintélyre tett szert. Bevált gyakorlattá  lett a  filmes szakújságírók körében szerte Európában, hogy a februári budapesti szemlén részt vegyenek. Itt töltekezve már vitték filmjeink  és kultúránk  hírét a berlini, majd a Cannes-i fesztiválokra. A szemlék, bár időnként kísérték őket viták, beváltották a reményeket és hasznát húzta a politikai vezetés is. Kádárék gőzkicsapónak, Antall  pedig az elitértelmiség tobzódásának tartotta. A jobboldalt képviselő értelmiség szemében  a szemlék inkább liberális tónust kaptak,  bár azt mindenki elismerte, hogy  az itt díjazott alkotások egyetemes értékűek.

Érdekes előzménye az 1969-es, Pécsett megrendezett nyitószemlének, hogy komoly konkurense  akad, mégpedig   a kőszegi filmszemle.  Mi több, felmerült annak a lehetősége, hogy e városban  rendezzék meg a nagy szemlét is. Az Eper és vér című, korszakos lázadó művet, vagy a híres Zabriskie Point-ot, a remek Pink Floyd zenével, Kőszegen mutatták  be, aztán pihentették.  Végül ezt a projektet lefújták, így  minden idők egyik legjobb magyar műve, a Tizedes meg a többiek, már a pécsi közönséget küldte szék alá, nevetőgörccsel...

A vasárnap véget ért 42. szemle merőben más volt, mint az előzők. Részint a felére csökkentett költségvetés, részint az egyre nyilvánvalóbb gyanakvás, nemszeretem kultúrpolitika miatt. Igaz, erre a filmesek egy része okot is szolgáltatott. Mert az sem volt éppen arányos, ahogy egyes, csupán pár száz, vagy ezer nézőt megmozgató produkciók tízmilliós állami támogatáshoz jutottak. Egy-egy Jancsó Miklós-i kísérletet még elbírt volna a büdzsé, de mögötte ott tolongtak az ígéret földjére vágyó, jobbára önjelölt zsenik.  De ez már a múlt, Andrew Vajna más színt és szellemet hoz. Hogy mit, az még  nem derült ki az elmúlt napokban. 

Naszály György évek óta sajtófőnöke a szemléknek. Volt már olyan,  hogy több száz újságírót, közte nemzetközi szaktekintélyeket kalauzolt. Volt olyan is, mikor rögtönöznie kellett. Éppen akkor debütált, amikor kipattant az a bizonyos Szabó István-ügy. A  híres rendezőt negatív  hírbe hozó dokumentumokat közvetlenül a filmszemle előtt szivárogtatták ki.

- Azt a futkosást... Igazi mélyvíz volt. Elterjedt, hogy jön Gyurcsány és  Orbán. Hogy itt lesz a két nagy erő vezérkara. Hogy a szemle egy nagy politikai  próbatétel lesz... Aztán maradtunk a szakmaiságnál, igaz, volt azért izgalom így is, bőven  emlékezik a sajtófőnök, aki a budapesti szemle után Szombathelyre költözik. Mármint szakmailag, hiszen ő irányítja majd a Mediawave ügyeit is a Savaria Moziból.

- Eufórikus élmény mindegyik szemle, mondhatni őrületes. Ott van előtted 14 kamera, abból 4 élőben megy, és hitelesen kell tájékoztatni. Egyszóval  nagy a pörgés, de a kis csapatom jól összeszokott. Az első szemléim a Mammutban voltak, általános jókedv, hangulat vett  körbe mindent. És ez  ki is tartott tavalyig. A műhelymunkába igazán nem folytunk bele, bár az SZTI, a Szemle Távirati Iroda, amelyet létrehoztunk, azért  foglalkozott szakmai kérdésekkel is. Filmet amúgy sem volt időm nézni. Egyszer talán, a Taxidermia első húsz percét, mert  a telefonom egyfolytában pittyegett...

- Jó filmek születtek akkor, az említett mellett például a Fehér tenyér. Általában 400 újságírót látunk el, kivétel az idei, mert a nyugatiak elmaradtak.  Érezzük a pénzügyi megszorítást;  140 helyett 70 millió a költségvetés,   a szemle ideje  felére csökkent. De van azért  meglepetés is: 409 film nevezett, ez a tavalyi  és az azelőtti évek termése. Tehát itt nem érzékelhető még a megszorítás. De hogy mi lesz jövőre, azt nem tudhatjuk. Tény, hogy hallok olyan hangokat, miszerint   ez az  utolsó szemle, de én bízom abban, hogy nem - fogalmazott Naszály György.  

A mostani szemlén találkoztunk ismert  filmesekkel is, de inkább a fiatal, induló generáció képviseltette magát. Sajnos, a nézők sem tolongtak: az elbizonytalanodás  megtette a magáét. A látott művek azonban arról győztek meg, hogy nem kell aggódni: a magyar film továbbra is ékessége   kultúránknak. 

Díjazottak

 A Pál Adrienn című filmnek, Kocsis Ágnes alkotásának ítélték oda a 42. Magyar Filmszemle fődíját, a rendezői díjat pedig Mundruczó Kornél kapta a Szelíd teremtés - A Frankenstein terv című mozgóképért a vasárnap esti díjkiosztón.
    
A díjazottak teljes listáját a filmszemle sajtóirodájának tájékoztatása alapján az alábbiakban közöljük:

Játékfilmes kategória

Játékfilmes kategória fődíja és produceri díj:
    Kocsis Ágnes: Pál Adrienn
    Producer: Pusztai Ferenc

Rendezői díj:
    Mundruczó Kornél: Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv

Operatőri díj:
    Erdély Mátyás (Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv)

Legjobb színész:
    László Zsolt (A halálba táncoltatott leány)

Legjobb színésznő:
    Bacskó Tünde (East Side Stories című film The Wild Side című epizódban nyújtott alakításáért)
   
Arany Mikrofon-díj:
    Juhász Róbert (Pál Adrienn és Utolér)

Arany Olló-díj:
    Czakó Judit (Utolér)

Kisjátékfilmes kategória

Legjobb kisjátékfilm:
    Till Attila: Csicska

Kísérleti film, elismerő oklevél:
    Szabó Réka: Árnyékfilm

A zsűri elismerő oklevele:
    Reisz Gábor: Külalak
    Zomborácz Virág: Valami kék
    Kárpáti György Mór: Erdő

Tévéfilmes kategória
   
A kategória fődíja - Zsurzs Éva rendezői díj (megosztva):
    Török Ferenc: Apacsok
    Esztergályos Károly: Szégyen - Töredékek a huszadik századból

Elismerő oklevél:
    Dettre Gábor: Antigoné
    Horváth Lili: Hazafelé (Hajónapló '89-90)

Animációs kategória
   
Fődíj:
    Molnár Tünde: Simon vagyok

Elismerő oklevél:
    Szederkényi Bella: Orsolya
    Békés Rozi: Villamos

Tudományos-ismeretterjesztő kategória

Kollányi Ágoston-díj (fődíj):
    Török Zoltán: Vad Magyarország

Elismerő oklevél:
    Nagy Attila János: Kételkedem, tehát vagyok

Dokumentumfilmes kategória

Ember Judit-díj (fődíj):
    Sós Ágnes: Láthatatlan húrok - A tehetséges Pusker nővérek

Schiffer Pál rendezői díj (megosztva):
    Szekeres Csaba: Örvény
    Varga-Kabarcz Zsófia: Varázslatos gladiátorok

Közönségfilm - Film.hu díja:
    Kocsis Ágnes: Pál Adrienn

Zöld Holló-díj (az Országos Diákzsűri nagyjátékfilmes fődíja):
    Dyga Zsombor: Utolér

Petróczy Sándor-díj (a Mozisok Országos Szövetsége által alapított elismerés, 2010 legnézettebb filmje):
    Üvegtigris 3

Filmplakát díj:
    Kolorádó Kid (tervezte: Zash és Dömsödi Zsolt)
   
Nyakkendő díj - SZFE:
    Balázs Gábor

OLDALTÖRÉS: Dokumentumfilmek: miért nem járt kamera Kolontáron?

Dokumentumfilmek: miért nem járt kamera Kolontáron?

Dokumentumfilmek: miért nem járt kamera Kolontáron?

Dokumentumfilmek: miért nem járt kamera Kolontáron?

A dokumentumfilmeket sújtó pénztelenség, az elmaradt háttérmunka és a társadalmat érintő fontos kérdések hiánya hagyta rajta nyomát a 42. Magyar Filmszemlére nevezett és beválogatott dokumentumfilmeken - értékeltek a zsűri és az előzsűri tagjai vasárnap az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Lányi András író, a szűri elnöke azt a kérdést vetette, fel hogy miért nem járt például kamera Kolontáron vagy Devecseren, miért nem készült film a településeket sújtó vörösiszap-katasztrófáról.
A filmszemle dokumentumfilmes versenyprogramjába 147 alkotásból 24-et válogattak be, a zsűri és az előzsűri tagjai egyetértettek abban, hogy nem is tudtak volna többet. Ha kevésbé szigorúan szelektálnak, talán 30 alkotás fért volna a mezőnybe - mondták. A szakemberek szerint a dokumentumfilmes ágnak kifejezetten hiányzik egy önálló filmfesztivál, filmszemle. Szigorúbb hangok szerint segített volna, ha van egy olyan "konzultációs vitapont", amelyen beszélni lehetett volna azokról a hibákról, amelyektől "minden film hemzsegett".
   
A zsűri és az előzsűri tagjai - Medgyesi Gabriella, Gelléri-Varga Zsuzsa, Zalán Vince, Lányi András, Kerekes Péter - úgy fogalmaztak, nagyon hiányzik a magyar dokumentumfilmekből a háttérmunka, a dramaturgiai műhelymunka. Ezeket megspórolják az alkotók, pedig fontos lenne, hogy igénybe vegyék dramaturg és konzulens segítségét - mutatott rá Kerekes Péter.
   
"Befogadóként, nézőként nagyon nehéz azonosulni a dokumentumfilmmel, érdemes főszereplőt, főszereplőket kinevezni" - fogalmazott Gelléri-Varga Zsuzsa dramaturg, aki szerint a most látható dokumentumfilmek "nem történetben és nem főszereplővel voltak felépítve". Ez gyakorlatilag minden filmből hiányzott - vélekedett.
   
A szakemberek rámutattak, a filmszemlére 150 filmet neveztek, 147 készült el. Az alkotók nem kaptak támogatást, így az is "csoda", hogy ennyi film meglett. A dokumentumfilmek esetében rendkívül sokat számít, hogy milyen költségvetésből gazdálkodnak, bizonyos műfajokat teljesen ellehetetlenít a pénzhiány.
   
Lányi András író, a zsűri elnöke megjegyezte, a nevezett alkotásokból egyetlen egy sem szól olyan ügyről - például a vörösiszap-katasztrófáról - amelyek "nagyon érintették" a magyar társadalmat. Úgy véli, van egyfajta belső feszültség a filmekben, ez a dokumentumfilmek feladatának tisztázatlanságából fakad. Komoly gondot okozott, hogy kimaradt néhány téma.
   
A szakemberek kiemelték, a technikai résznek - így például a hangnak, a kameramozgásnak - is nagy jelentősége van. Ha nem lehet érteni, hogy mi a kérdés és mi a válasz, akkor önmagát teszi tönkre a film - hangzott el. Hibának rótták fel, hogy vannak olyan készítők, akik úgy is belevágnak a filmbe, hogy semmi felkészültségük, biztosítékuk nincs arra, hogy az elkészült anyag használható lesz - fűzték hozzá.
   
Kerekes Péter úgy fogalmazott, "nem voltak fantasztikus témák fantasztikusan lefilmezve". Ugyanakkor - mint mondta - sok erős történetet látott, amelyek nem voltak erősen elmesélve.
   
A versenyben szereplő filmek közül nyolc a romakérdéssel foglalkozott - mutatott rá Lányi András. "A hátrányos helyzetekről színesen meséltek a filmesek - értékelt. "A hátrányos helyzet önmagában véve látványos" - fogalmazott. Megjegyezte, a témához nyúló alkotók "biztosra mehettek", mégis nagyon kevés volt az olyan film, amely valójában hozzáadott a cigányság helyzetének megértéséhez - fejtette ki.
   
A legerősebbnek talált hat film arról szólt, hogy a művészet megváltoztatja az ember életét - fogalmaztak a szakemberek. Bebizonyosodott, hogy lehet sikeres filmeket készíteni azokról, akiknél a dramaturgiai hátteret maga a téma is adja, vagyis a művészet területén sokkal "egyszerűbb" dolga van a készítőknek - magyarázták a zsűri és az előzsűri tagjai.
  
 Lányi András megjegyezte, sok olyan alkotással találkoztak, amelyeknél világosan látszott a koncepció eldöntetlensége, hiányoztak víziók a filmekből. Keveredtek a műfajok, és ha a műfajt eldöntetlen, akkor az alapvető hiba - jegyezte meg a zsűri, amelynek tagjai az alkotók jelenlétében egyenként is értékelték a filmeket.

OLDALTÖRÉS: A produceri attitűd és a lehetőségek jobb kihasználása segítheti az animációt

 A produceri attitűd és a lehetőségek jobb kihasználása segítheti az animációt

Új produceri attitűd és a lehetőségek jobb kihasználása segítheti szakmai képviselők szerint a magyar animáció jövőjét - hangzott el vasárnap a 42. Magyar Filmszemle záró napján az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
   
Az animációs film szakmai képviselői - Mikulás Ferenc, Fülöp József és Patrovits Tamás - a műfaj jelenét, jövőjét és lehetőségeit értékelve beszéltek arról, hogy az animáció rendkívül gazdag műfaj, amelyben a rajzjátékfilmek mellett a szerzői rövidfilmek és sorozatok is készülnek.
   
A beszélgetésen elhangzott, hogy az Andrew Vajna kormánybiztos által a napokban bemutatott új támogatási rendszer évi százmillió forintot szán költségvetéséből az animációs filmre. A résztvevők szerint ez kevés, ezért szorgalmazzák a támogatás növelését. Hozzátették ugyanakkor, hogy az alkotóknak jobban kellene élniük a már meglévő lehetőségekkel, ipart kell építeni a műfaj mögé. Fontosnak tartják a nézők visszacsalogatását, a nézőnevelést, ez azonban - mint arra Mikulás Ferenc rámutatott - a vidéki mozik megszűnésével nehézkesebbé vált.
   
Patrovits Tamás hangsúlyozta, a magyar rajzfilmgyártás a nemzetközi szakma mögé próbál felzárkózni, ahelyett, hogy inkább elébe kerülne. "Ez a műfaj nagyon gazdag és nagyon sokrétű, nem pár egyéni művész szeretne több pénzt, nem egyéni művészek művészkedéséről van szó, hanem egy közös ügyről, egy Magyarországon is nagy hagyományokkal rendelkező komoly műfajról, így elébe kellene tudni menni a változásoknak, és nemcsak követni őket" - fogalmazott. A magyar animációs szakmának hangsúlyoznia kellene, hogy nagy hagyományokkal rendelkező műfaj, így is kellene bemutatnia magát, hogy komolyabb támogatást kapjon.
  
 Fülöp József, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára kiemelte, nagyon fontos lenne, ha a producerek koprodukcióban is gondolkodnának, hiszen így sokkal több és jobb minőségű alkotás készülhetne. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem oktatója elmondta, vannak olyan országok, például Franciaország, ahol az animáció kiemelt szerephez jut. Az animáció terén vezetőnek számító Franciaországban nagy az érdeklődés a magyar munkák iránt - említette. Hozzáfűzte, a magyar animációnak "fel kell tornáznia magát": a fejlődés bizonyos szakasza kimaradt, és hiányoznak egyes képzési szakaszok. Külföldön egyre inkább visszafordulnak a manualitás felé, visszaszorul a számítógépes munka abszolút fölénye - említette.
 
A szakmai műhelyek fontosságát is kiemelték a résztvevők, mint fogalmaztak, sok tehetséges fiatal van, aki szeretne és tudna magyar filmekben dolgozni, de nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a végzett fiatalok segítésére és a fiatalabb generációk oktatására.
   
A szakma képviselői egyetértettek abban, hogy nagyon fontos a kommunikáció a különböző érdekképviseleti szervezetek között. Úgy ítélték meg, az animáció világában nagyobb összhang van, mint a művészeti ág más területein.

OLDALTÖRÉS: Jó témák, de hibás filmek az ismeretterjesztő szekcióban

Jó témák, de hibás filmek az ismeretterjesztő szekcióban

Sokszínű és sokrétű témaválasztás, de hibákkal tűzdelt megvalósítás jellemezte a 42. Magyar Filmszemle tudományos és ismeretterjesztő alkotásokat felvonultató mezőnyébe nevezett és beválogatott alkotásokat - értékelt a zsűri vasárnap az Uránia Nemzeti Filmszínházban.
   
Az idei seregszemlére 57 tudományos és ismeretterjesztő filmet neveztek, a versenybe - az eredetileg meghatározott nyolccal szemben - 10 film került be, a mustra közönsége még hét alkotást láthatott az információs szekcióban.
   
A zsűri tagjai - Bakos Edit, Boronyák Rita, Kormos Ildikó - elmondták: fontos szempont volt, hogy melyik alkotás tekinthető igazi ismeretterjesztő filmnek és melyik televíziós műsornak. A szakemberek úgy látják, filmszerű alkotásból egyre kevesebb van és kiemelték, hogy a tudományos ismeretterjesztő filmek nem veszíthetik el filmszerűségüket.
   
Kormos Ildikó rendező-forgatókönyvíró szerint ezt a műfajt is sújtja az anyagi lehetőségek beszűkülése, ezért sodródnak a tudományos ismeretterjesztő filmek egyre inkább a tévés stílus felé. "Tiltakozni kell ez ellen, különben meghal a műfaj" - mondta. Megjegyezte: a tévéműsorokhoz sorolható alkotások között is sok színvonalasat láttak, de néha hiányzott a készítők önkritikája, egyes munkákat nem lett volna szabad nevezni.
   
A filmszerűséghez kapcsolódóan megjegyezték: figyelni kell, hogy az alkotó kihasználja-e a tervezés lehetőségeit, legyen szó akár a képi világról, a mű összhangjáról vagy a szerkesztésről.
  
 Az idei filmszemle tudományos és ismeretterjesztő műveit sokrétű témaválasztás jellemezte: képzőművészeti, természetfilmes, kultúrtörténeti filmek épp úgy szerepeltek, mint az épített környezettel és a környezettel foglalkozó munkák - értékelt Bakos Edit zsűrielnök.
  
 Kiemelte, új elem, hogy megkezdődött a közelmúlt feldolgozása, a filmek között kettő is szerepelt - a Kultúr.hu és az Óriás -, amely az 1970-es évekkel foglalkozik. Ez az új irány egyelőre a nem fikciós területekre igaz - állapította meg az Uránia Nemzeti Filmszínház igazgatója. Az ilyen munkák jelentőségéről szólva úgy fogalmazott: segít a fiatalabb generációknak a leegyszerűsített ítéletek felszámolásában.
   
Szép alkotásokkal képviseltették magukat a természetfilmesek - fogalmaztak a szakemberek. Ez a műfaj legdrágább ága, így kevés film készül ebben a kategóriában. Egyre szembeötlőbb, hogy ezek a munkák külföldi forr
ások bevonásával készülnek - jegyezték meg.
Hiányolta a zsűri az ökológiai kérdésekről szóló filmeket, kevés volt a természetvédelemről szóló munka, noha ezek fontos kérdések.
A képzőművészettel foglalkozó alkotások összességében "korrektül elkészített", de nem elég izgalmas művek voltak a szakemberek szerint.
  
 A zsűri úgy találta: egy-egy filmnél komoly gondok voltak a zenével és a kísérőszöveggel, de akadt olyan munka is - többek közt a Vad Magyarország -, amelyet kiváló zenehasználatáért méltattak. Néhány alkotást túl hosszúnak találtak, ezek a bírálatok szerint nem vették figyelembe a nézőket. "Úgy tűnik, a vágáson spóroltak, de vissza kellett volna menni a vágószobába vagy sorozatot kellett volna készíteni és annak a legjobb részét nevezni" - vélekedett Kormos Ildikó. Szerinte sok volt a sablonfilm, ezek rutinszerűen készültek, kevés új képi szerkesztési fordulatot láttak.
  
 Felhívták a figyelmet arra, hogy az internet korában fontos tisztázni, miért készül film egy-egy anyagból és ha feldolgoznak egy témát, miért pont film formájában teszik azt.

OLDALTÖRÉS: Cserhalmi György szerint számos remekmű versenyzett

Cserhalmi György szerint számos remekmű versenyzett

Cserhalmi György szerint számos remekmű versenyzett

Cserhalmi György szerint számos remekmű versenyzett

- A filmszakma financiális problémái ellenére is erős mezőnyt kellett értékelnie a zsűrinek - mondta el Cserhalmi György, 42. Magyar Filmszemle játékfilmes zsűrijének elnöke az MTI-nek vasárnap, az esti díjkiosztó ünnepség előtt.
Cserhalmi György beszámolt arról, hogy a döntést egy szombat estétől vasárnap hajnalig tartó tanácskozáson hozták meg, de már a szemle alatt is több megbeszélést tartottak.
   
"Remek összetételű volt a zsűri, amelyet ugyan nemzetközinek mondanak, de az igazság az, hogy valamennyire mindenki beszélt magyarul" - jegyezte meg a grémium elnöke.
A zsűriben Gasparik Attila színművész, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem rektora, Tatiana Dimitrova film- és színházreferens, a Prágai Magyar Kulturális Központ képviselője, Urbán András színházi rendező, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház munkatársa és Vivi Dragan Vasile román oper
atőr kapott helyett.
    "Bár voltak viták, nem voltunk veszekedős zsűri. A filmszakmában amúgy is zűrös a hangulat, ezért nekünk nyugodtnak kellett maradnunk" - tette hozzá az elnök.
   
Cserhalmi György méltatta a játékfilmes mezőny műfaji változatosságát, kiemelve a versenyszekcióba válogatott 11 film egyéni hangvételét.
   
Az Arany Orsó-díjért versengő filmek között szerepelt az Üvegtigris 3 (Rudolf Péter), a Pál Adrienn (Kocsis Ágnes), a Szelíd teremtés - A Frankenstein-terv (Mundruczó Kornél), A föld szeretője (Pozsgai Zsolt), A halálba táncoltatott lány (Hules Endre), A zöld sárkány gyermekei (Miklauzic Bence), Az ügynökök a paradicsomba mennek (Dézsy Zoltán), Diamond Club (Vécsei Márton), az East Side Stories (Bodzsár Márk, Bollók Csaba, Hajdu Szabolcs és Török Ferenc), Nyár utca, nem megy tovább (Vecsernyés János) és az Utolér (Dyga Zsombor).
   
"Sok azonos típusú férfi és női szerep íródott, ezért a színészi játékot egy picit nehezebb volt értékelni" - vélekedett Cserhalmi György. A zsűrielnök arról is beszélt, hogy az operatőri munkáról sem volt könnyű döntést hozniuk. "A filmeken érződik, hogy az operatőrök egymástól is sokat tanulnak, mégis egyéni hangulatú alkotások születtek" - tette hozzá.
   
Cserhalmi György hozzátette: összességében nehéz év van a filmesek mögött, a mezőnyön is látni a financiális problémákat. "Szerencsére sokan vannak, akik a hiátusból is képesek erényt kovácsolni" - fogalmazott a Kossuth-díjas színművész.
   
A 42. Magyar Filmszemle díjkiosztó ünnepsége vasárnap 18 órakor kezdődik Budapesten.