Főszereplő lesz - Kern András monodrámája a várszínházban

Az Eberhard Streul darabja nyomán készült monodrámát a Pesti Színház vendégjátékaként, Kern András nagyszerű alakításával tekinthették meg a színházbarátok a szabadkai születésű Ilan Eldad rendezésében. Az előadás szövegét a kortárs irodalom legbámulatosabb nyelvjátékosa, Parti Nagy Lajos alkotta meg kiváló dramaturgiai érzékkel. 

A monodráma alapszituációját egy elmaradt előadás szolgáltatja, mely tényről úgy tűnik, csupán a közönséget felejtették el értesíteni. A gyanútlan kellékes, Bieder József nyugodtan végezné megszokott munkáját, ám amikor felpillant, váratlanul telt háznyi néző tekintetének kereszttüzében találja magát. 

Bieder először megriad a helyzettől, zavartan szemlélődik, kétségbeesetten telefonál a színházi embereknek, ellenőrzi a jegyeket, majd végül felbátorodik és megcsinálja a maga egyszemélyes színházát, mely emlékekből, kulisszatitkokból tevődik össze. 

A mozaikszerűen összeálló szövegekből kirajzolódik a kellékes élete, a sok humoros sztorit finoman átszövi a tragédia, melynek eredményeként emberi sors pereg le előttünk röpke másfél órában egyetlenegy szereplő és persze a kellékek felhasználásával. 

Bieder megosztotta a közönséggel némileg eltorzított, saját gyártású aforizmáját is: Kellék az egész világ, és kellék benne minden férfi és nő - mely gondolat valószínűleg a nagy Shakespeare színházról tett megállapítását előzhette meg. 

Először csak a háttérben vagyunk, észre sem vesznek bennünket, ám ahogy az idő múlásával egyre tudatosabbak leszünk és fokozottabban reflektálunk önmagunkra és cselekedeteinkre, ahogy elkezdjük érzékelni a saját történetünket, egyszerű statisztából főszereplővé válunk. Ugyanúgy igaz ez a tárgyakra is, és a kellékes tudja ezt jól. 

A legjelentéktelenebb, legapróbb tárgy is életre kel, ha egy történet főhősévé válik, ha valamit el lehet mesélni vele, általa. Kern Andrásra remekül illik a kissé morcos, ám rendkívül huncut és érzékeny kellékes szerepre. 

A színész parodizáló hajlamát is kiélhette: megkapta a magáét az orosz, német, angol színház, az anekdotáknak köszönhetően pedig - ugyan nevek nélkül, de erőteljes utalással - néhány régi, nagy színészünkről is lekerült a keresztvíz. Az egész estényi, folyamatos jelenlét nagyon nehéz feladat egy színésznek, így előfordult, hogy Kern olykor-olykor hagyta ellankadni a nézők figyelmét. 

Ám becsületére váljon, hogy ezért a kis apróságért a soron következő poénnal vagy mélyebb emberi érzelmeket kiváltó megnyilvánulásával bőven kárpótolta a közönséget. A monodráma, mely a semmiből, az előadás hiányából indult, igazi színdarab lett, a kellékes annyira jól szórakoztatta a publikumot, hogy csak sokadszori felszólításra sikerült kiürítenie a nézőteret.