Irodalmi est költővel és könnyűzenésszel

A furcsának tűnő párosítást elsősorban az indokolta, hogy a Vad Fruttik énekesének már-már költőinek tartott dalszövegeihez mostanában Géczi János nyújtott segítséget. Géczi pécsi egyetemi oktatói időszakában barátkozott össze a 30Y tagjaival ott tanultam meg, hogy a leghatékonyabb művészet a zene , fogalmazott - , s Likó Marcellal is rajtuk keresztül ismerkedett össze. Az énekes - aki az esten több szerzeményét is eljátszotta - saját dalszövegeinek költőiségét azzal magyarázta, hogy olyan alternatív zenekarokon nőtt fel Európa Kiadó, Kispál és a borz, Quimby - , amelyek számára a szövegek is fontosak voltak, ő maga költészettel soha nem foglalkozott, verseket sem írt.

A moderátor Molnár Sándor antikvárius kérdésére, mit jelent számára a költészet napja, Géczi egyik szegedi, ifjúkori élményét említette, amikor először látta viszont egy költészet napi rendezvényen a nevét. A hétköznapokban az utánozhatatlan mester , József Attila kötetei vannak a keze ügyében, ha pedig valaki megkérdezi tőle, mi is ő, azt válaszolja, költő, minden más - például a képzőművészet - csak egyfajta szinten tartás számára. Az est legvégén a Veszprémhez való kötődésről kérdezte a vendégeket a moderátor. Likónak a Lehetek én is című slágere ugrott be, amit a Látóhegyen írt, a zenekari utazó cirkusz miatt inkább személyekhez kötődik csak a városban. Géczi János a kérdésre felidézte, milyen körülmények között került a városba, s azt sem titkolta, hogy sokáig nem érezte jól magát itt. A változást az hozta el, amikor a kilencvenes években Erdélyből és a Vajdaságból is sokan érkeztek a városba, és ezzel befogadóvá vált Veszprém, a városról írt esszékötetekor pedig kiderült, hogy minden korábbi viaskodás után a hellyel összhangba került.