Lenchés Márton - Egy dolog motivál: hogy szülessen egy előadás

Hogy miért fontos a középiskola a fiatal színész életében? Ebben a közegben szerzett rengeteg barátot, akik a mai napig inspirálják, feltöltik, ösztönzik egymást. Márton jelentős folyamatnak tartja ezt a szakaszt az életében, hiszen a gimnáziumi környezet hozzájárult ahhoz, hogy rájöjjön, a színészettel szeretne foglalkozni a jövőben.

Úgy vallja, már gyerekkora óta érzékeny volt a művészetekre, amit főleg a szüleinek köszönhet. Korán találkozott a színházzal, filmművészettel, irodalommal, és annak ellenére, hogy akkor még nem tudta elképzelni magát színészként, hanem inkább filmrendezőként, ma már otthonossá vált számára a színpadi környezet.

- Érettségi után el is mentem a Pannon Várszínházhoz meghallgatásra, felvettek darabokra, és megismerkedtem a színház világával. Azonban egy év után elmentem a pécsi egyetemre, gyökeresen mással foglalkozni, filmesztétikát hallgattam - emlékezik vissza meghatározó éveire Márton, amikor is eldöntötte, márpedig színész lesz.

Lenchés Márton A Bunkerrajzoló című darabban megmutathatta írói és szerkesztői énjét is Fotó: Pannon Várszínház

Elmondása szerint a legfontosabb tulajdonságok ebben a szakmában a szenvedély, a nyitottság, a türelem és persze egy kis bolondság. Emellett kitartónak kell lenni, és úgy tűnik, a fiatal színművészből ez nem hiányzik. Ezt bizonyítja az is, hogy nagy elragadtatással tud beszélni arról, hogyan születik egy színpadi mű, amelynek értékkel és mondanivalóval kell rendelkeznie. A szövegtanulás csak egy bizonyos fázisa az egész folyamatnak. Mindenkit egy dolog motivál: hogy szülessen egy előadás. Az előadáshoz pedig kell egy jó csapat, ami a Pannon Várszínháznak megvan. A társulat nagyon összeszokott, és nemcsak kollégákként funkcionálnak, de barátokként is támogatják egymást.

- Barátként ösztönözzük egymást, vagy egy jóízű beszélgetéssel, vagy egy kiadós veszekedéssel. Mindkettő nagyon inspiráló tud lenni. Szeretem az egyenes kapcsolatokat, a legjobb útnak éreztem mindig is. Nagyon jól érzem magam ebben a társaságban, örülök, hogy közöttük lehetek - meséli Lenchés Márton.

Színészi tehetsége mellett rendezőasszisztensként is kipróbálhatta magát, ugyanis idén mutatták be A Bunkerrajzoló című, Géczi János által írt könyv színpadi válto-zatát, amelyben megmutat-hatta írói és szerkesztői énjét is, Vándorfi László és Mol-nár Ervin közreműködésével. Márton számára minden egyes szerep kihívást jelent, legyen az Fanyűvő megformálása a Fehérlófia című mesében, amely szerep hihetetlen koncentrációt igényelt, vagy Raposa Bogdán borkereskedő karaktere A szabin nők elrablása című előadásban. A kedvence azonban A Pál utcai fiúk volt, amelyben a Pásztor testvérek egyikét játszotta Keresztesi Lászlóval.

A filmekkel való kapcsolata is különleges, egyedi pályán mozog:

- Nagyon szeretem, amikor egy filmen érezni a filmszalag illatát. Quentin Tarantino Becstelen Brigantykja ilyen, annak a filmnek minden pillanatából árad a mozi szeretete. De ott van Charlie Kaufman Anomalisája, ami a legemberibb film, amit valaha láttam, annak ellenére, hogy egyetlen élő ember sem szerepel benne. Órákig tudnám sorolni még a filmeket - áradozik a filmrajongó színész. A lelkesedéséből ítélve ebben nem is lehet kételkedni.

Márton a magánéletéről is boldogan és nyíltan beszélt, hiszen fontosak számára az emberi kapcsolatok és a kikapcsolódás, feltöltődés. Arra a kérdésre, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve, egyszerűséggel és kiegyensúlyozottan válaszolt:

- Szeretném befejezni az iskolát, a jövő évadban sok munka vár rám, azokat megfelelően elvégezni. A magánéletemben történik ez a csodálatos dolog, ez is rengeteg mindent alakíthat. Boldog szeretnék lenni, ez az első. Az, hogy ez hogyan lehet a jövőben, majd elválik.