Robotok a képtárban

Áfrány Gábor kurátor, a Művészetek Háza munkatársa a péntek esti kiállítás megnyitón a Dubniczay-palotában elmondta, László Károly robot és T-shirt gyűjteménye adta az ihletet, ezt bővítették ki Berényi Csaba robot és repülő csészealj  magángyűjteményének legszebb darabjaival. Néztem a látogatókat a megnyitó előtt, egy kisfiú végigfotózta szinte az összes kiállított robotot, a lányok némi távolságtartással nézegették a formák hűvös matematikáját, poénkodva  a ş60-as évek  gépembereinek bumfordi báján. Ez az a korszak, amikor a sci-fi filmekben olyasmit sikítottak a főszereplőnők, hogy például: jaj, gyere gyorsan, ufó van a fürdőkádban!

Szóval, most robotok vannak a képtárban. Berényi Csaba, aki fő foglalkozására nézve lemezlovas, 1975-ben született, éppen amikor a játékgyárak kezdtek felhagyni ezeknek az általa gyűjtött robotoknak a gyártásával és áttértek a transzformerszekre például. Az itt kiállítottak az úgynevezett gépember robotok, amelyek a '70-es években voltak uralkodók. Ránézésre bájos mesefigurák, ahhoz képest, hogy az űrháború és hidegháború korszakának a szülöttei.  Az első robotok a második világháború után kezdtek el tömeggyártásban Japánból Amerikába elkerülni avat be a  robottörténelembe Csaba, ami ráadásul a hatalmi erőviszonyokon túlmutat, ugyanis a gyerekszobák polcain, a gyerekjátékok közt találták meg a helyüket ezek a kisebb nagyobb figurák. 

Gyűjteménye legbecsesebb darabjait bolhapiacokon szerezte be. Azt állítja, egy-egy felesleges tárgyban olyan örömet lehet találni, amilyet szerinte a tévés, szürke hétköznapokban sose. Nem csak a bolhapiacon, de az interneten is csereberéli őket. 

Ez a veszprémi várban július 1-jéig látható kiállítás különleges alkalom, ahogy Berényi Csaba mondta, megerősítése annak, hogy a Pop Art kultúrát az iparművészeten keresztül is tovább lehet vinni, az itt kiállított tárgyak önálló jelentést nyernek, esztétikumuk túlnő a gyerekjáték kategórián.     
 

Az 1960-as évek Amerikájában szembefordultak a nonfiguratív művészettel a festők, akik közérthető művészetet akartak, olyant, ami maga az élet, ami egy az egyben azonos a világgal, amit ismertek, méghozzá úgy, hogy még a művészet nyelvére sincs lefordítva. Így állították ki a leveses konzerveket, illetve azok képmását, vagy egy szupermarket polcán található árukészletet, szennyes pólót, összegyűrt lepedőt, gumikesztyűt, műfogsort  stb. Így született meg a Popular Art, vagy rövidebben a Pop Art. Ebből nyújt egy kis ízelítőt a László Károly gyűjteményben pénteken este megnyílt kiállítás, amelynek azonban a gerincét nem használati tárgyak, hanem játékrobotok alkotják.