Szolgálat a mi feladatunk

Az előadó népszerűségét mutatja, hogy a szerda délutáni forróságban is zsúfolásig telt a Padányi Katolikus Gyakorlóiskola két összenyitott terme, sőt, sokaknak már csak a folyosón maradt hely, állva hallgatták gondolatait. A hatalom igazsága, az igazság hatalma című előadásában hitbeli, erkölcsi, etikai, orvosi kérdéseket feszegetett. Ma mindent az erő, az érdek, a hatalom irányít, az ember az anyagi világ, az "aranyborjú" szolgálatába állt. Mohóvá vált, mindent meg akar magának szerezni, a világ megromlott. Sokan Istent hibáztatják, pedig az ember volt az, aki megrontotta a világot. A szakadékok nem az emberek, a pártok között vannak, hanem önmagunkban: magunkat kell le- és meggyőznünk.

Dr. Papp Lajos őszintén beszélt arról, hogy volt az életének egy szakasza, amikor az igazságot tartotta a legfontosabbnak, az igazság áldozata lett. Háromszor bukott meg, mondta, de az a fontosabb, hogy fel tudunk-e állni. A szívgyógyászat volt a "szerelme", mindenkit megcsalt vele, ez volt a legfontosabb számára. Mesélt egy betegről, aki tizennégyszer halt meg, ennyiszer kellett újraéleszteni. Mikor a bácsi jobban lett, megkérdezte tőle, mit érzett a halál előtt, a halálban. Ott megszűnik minden fájdalom, gyönyörűek a színek, a szagok, boldogság öntötte el őt. Miért jött vissza ebbe a világba? - kérdezte tőle az orvos, amire a beteg azt válaszolta: Nem maradhattam. Nincs, aki megmetssze a rózsalugasomat. Ez a történet is azt példázza, addig kell maradnunk a földön, amíg a Jóisten feladatotat ad. A teremtő szolgálni küldött bennünket, a szolgálat a feladatunk.

Az előadó szólt az orvosi hivatás legfőbb elvéről, a nem ártásról. Orvosként nem arra esküsznek, hogy emberéleteket mentenek, hanem arra, hogy nem ártanak. A Teremtőnek minden embernek fontos, minden embernek ad talentumot, képességet, elhív valamilyen feladatra. Aki a hívást meghallja, annak hivatása lesz. Mindenkinek megvan a saját helye, dr. Papp Lajos tudja, hogy ő gyógyító ember, gyógyítani, szolgálni hívta el Isten. Ezt onnan tudta, hogy bár a családját többször megbántotta, a betegek soha nem bosszantották fel őt. Azt tartotta szem előtt, hogy a betegnek mindig igaza van, mindent el kell tűrni, az orvos szolgálatot teljesít, erre tette fel az életét. Felvetette azt a kérdést is, hogy a lélegzetet régen lélekzetnek mondták. Mikor száll ki a lélek az emberből? Hit kérdése, ahogy Isten léte is. Ő nemcsak hiszi, de tudja Istent, csak elmagyarázni nem lehet.
 
A krisztusi szeretettel kezdte és ezzel zárta előadását a szívsebész professzor. Nincs nagyobb szeretet annál, mint hogy valaki életét adja értünk, Krisztus feláldozta értünk az életét. A szeretet a legfontosabb, amibe beletartozik, hogy egymást ne bántsuk, tudjunk bocsánatot kérni a másiktól. Keresztény emberként az ellenségeinket is szeretni lehet. Idézte Szent Ágostont: "Semmi sem győz meg, csak az igazság, semmi sem ment meg, csak a szeretet."

Papp Lajos szívsebész. 1977 és 1991 között a SOTE Ér- és Szívsebészeti Klinikán egyetemi tanársegéd, majd adjunktus. 1989-ben megkapta az Orvostudományok Doktora címet. 1994 augusztusáig a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Szív- és Érsebészeti Klinika igazgatója, egyetemi tanár. A Zala Megyei Kórház szívsebészeti osztály osztályvezető főorvosa lett. 1997-től a POTE és Irgalmasrend II. Szívcentrum igazgatója, a POTE Szívsebészeti Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára. 1999 augusztusától a Pécsi Tudományegyetemen a Szívgyógyászati Klinika igazgatója. 2008 augusztusában saját kérésére nyugdíjazták.