Változásban szeretnék élni - Dörner György színművésszel színházi-, szinkron- és közéleti szerepeiről

Örülök, amikor Dörner György is említi a legkedvesebb szerepei között, és Mihályfi Sándor filmjét, a Margarétás dalt. Veszprémben találkoztunk, Moliére Képzelt beteg című komédiáját próbálta a Hemóban.

- Nagyon sok filmben játszott. Melyik a kedvence?

- A Margarétás dal, amit említett, az egyik legkedvesebb. Gyönyörű film volt, nagyszerű színésznőkkel, színészekkel dolgoztam benne, élvezet volt forgatni.
 
- És a színházi szerepek közül?
 
- A Stílusgyakorlat, amit 1982-ben mutattunk be, lassan harminc éve műsoron van. Kuriózum az is, hogy ugyanazokkal a szereplőkkel játszuk  pár éves kihagyással  folyamatosan, a mai napig nagyon szeretem ezt az előadást.
 
- Szabadúszó vagy kötődik színházhoz?
 
- A Stílusgyakorlat kapcsán tizenöt éve a Komédium Színházban írok alá szerződést, az nem egy állandó társulattal rendelkező színház. A színészek általában cég képviseletében szerződnek a színházzal, gyakorlatilag ők is szabadúszók.

Társulathoz tartozni talán biztonságérzetet adhat a színészeknek, amire nekem nincs szükségem.
 
- Nincs szüksége?
 
- Nincs. Ez egy kétes biztonságérzet. Én enélkül is rendben vagyok, nem kell egy színház társulatához tartoznom, hogy biztonságban érezzem magam. A színészek legalább olyan bizonytalanul élnek, mint bárki más.
 
- A Forrás Színház előadásában a Képzelt beteget mutatják be. Milyen feladatok várják még az évadban?
 
- A Forrás Színházzal a negyedik vagy ötödik produkciót vállalom. Kevésbé ismert, de kiváló színészek, jól tudunk együtt dolgozni, Moliére pedig régóta szívszerelmem.

A Budaörsi Játékszínben Kundera: Jakab és az ura című előadását próbáljuk, érdekes, abszurdba hajló színdarab. Játsszuk a Stílusgyakorlatokat is, be vagyok fogva.
 
- Sokat szinkronizál.
 
- A szinkron számomra elvesztette azt a varázsát, amit régen jelentett. A színészeket kilóra veszik meg és ez nekem nem felel meg. Azok a gázsik, amiket Magyarországon a szinkronizálásért fizetnek, megalázóak.

Én ebben nem vagyok hajlandó részt venni, ezt nyilván érzik is, nem is nagyon hívnak, csak akkor, ha valóban olyan feladat adódik. Sajnos, romlik a szinkronizált filmek értéke, mert tetten érhetően rosszak a szinkronok.
 
- Ez a mozi és a televíziós filmekre egyaránt jellemző?
 
- Mindegyikre. Nem elég megtalálni egy-két szerepre való szinkron színész hangot, az egész filmet kell jól szinkronizálni. Amikor Sean Conneryt  Kristóf Tibor hangján hallom, az nagy élvezetet jelent, de ha a mellette lévő harmadik szereplő kellemetlen, az egész filmet el tudja rontani.
 
- Készül új filmszerepre?
 
- Nyáron fejeztem be egy science-fiction filmet, a Thelomeris  Sorsvonalak címűt, egy forgatási nap még hátravan. Más nincs, talán lesz egy kis lélegzetvételnyi időm télen. Ha befagy a Balaton, jövök korcsolyázni.
 
- Film nincs, televízió azonban van, a HírTV Civil kaszinó című műsorában rendszeresen megjelenik, elmondja a véleményét.
 
- Az, hogy a Civil kaszinóban megjelenek, számomra természetes, a régi korokban  az ókori Rómában, a görögöknél, a francia udvarban  az uralkodók mindig a művészek véleményét kérték ki.

Ők voltak képesek arra, hogy megsejtsenek dolgokat, akár megálmodják a jövendőt. A költő  különösen, ha magyar  meg tudja sejteni a jövendőt, érvényes dolgokat tud mondani.
 
- Politikai nézeteivel kapcsolatban nemzeti radikálisnak vallja magát, akinek az élete liberális mederben csordogál. Közéleti szerepvállalása, határozott véleménynyilvánítása változtatott valamit az önről kialakult képen?
 
- Semmit. A rólam kialakult vélemény változhat, akár 180 fokos fordulatot is vehet, én azonban nem változom  ugyanaz vagyok, aki voltam. Akárcsak az a bácsi, aki Kárpátalján ugyanabban a faluban lakik és öt ország állampolgára volt.

Az én helyzetem kicsit hasonlít ehhez. Teljesen természetes, ha szociológusokat, közgazdászokat hívnak beszélgetni, akkor az írókat, a színészeket miért hagynák ki?

Ráadásul vannak olyan beszélgetőpartnerek, akikkel kifejezetten érdekes társalogni, tudunk idézetekkel válaszolni egymással.

Ha Czakó Gábor egy mai korra rímelő helyzetre Spinoza idézetet mond, én talán tudok egy Moliére-rel válaszolni, Petőfi Sándorral vagy Arany Jánossal.
 
- Civilként van kapcsolat a másik oldallal?
 
- Kár lenne leszűkíteni a magyar népet két pártra, meggyőződésem, hogy ennél sokkal színesebb a közélet. Sokkal többet ér egy sokszínű parlament, ahol több nézet fogalmazódik meg és nemcsak két sarkos vélemény, mert az valóban átcsúszhat otromba személyeskedésbe.
 
- Mit gondol a mai közéletről, a politikai helyzetről? Milyen a hangulata?
 
- Már réges régen egy változásban szeretnék élni, változást szeretnék, nyűglődés, amit én látok. Lehet mellébeszélni, de nem érdemes. A meglévő kormányzó erő már nem tud kormányozni, valószínű, hogy a leendő kormányzó erő még nem tudna, azért van ilyen tesze-tosza állapot.

Ez nem egészséges senkinek, sőt, megbetegíti az országot  szó szerint is, átvitt értelemben is. Életünk minden mezsgéje változásért kiált, el kell vállalni egy mielőbbi változást. Minél hamarabb el kell kezdeni a gyógyulást, nem várni, mert az csak rosszabbítja a beteg állapotát.
 
- Hisz abban, hogy minél előbb lesz változás?
 
- Eltelt húsz év az életünkből úgy, hogy lejjebb süllyedtünk, mint ahol voltunk. Ez normális állapot? Nem az. Nem lehet eszmére, az elemekre fogni, emberek idézték elő.

Ne mondja senki, hogy alábbvalóbbak vagyunk, mint a szingapúriak vagy a dél-koreaiak, akik harminc év alatt a világ vezető hatalmaivá nőtték ki magukat. Mi rendszeresen a rossz helyzetünket választjuk magunknak.

Ehhez hozzátartozik az is, hogy vezetőink becsapnak minket, hazudnak nekünk, és mi ezt lenyeljük. Miért kell négy évig várni a változással? Miért kell nekem addig várnom, míg elüszködösik a karom? Nem kell. Kezelni kell, meg kell gyógyítani.
 
- Azért kell várni, mert demokráciában ez a rend.
 
- Ez nem demokrácia, ez egy manipulatív négyéves diktatúra. Ha valakit négy évig kötelező eltűrni, bármilyen rosszat csinál, az nem lehet demokrácia. A demokrácia az, ha az engem képviselő ember bármikor visszahívható. Itt most mindenki rosszul jár.

Nincs mezőgazdaság, nincs ipar, nincs szolgáltatás, nincs munkahely, nem tudnak dolgozni az emberek, meghalasztják a vállalkozásokat, jönnek a multik, korlátlanul viszik ki a nyereségüket az országból.

Az az igazság, vezetőink nem az én érdekemben dolgoznak. Ezt meg kell szüntetni, minél hamarabb, annál jobb. Nem kell négy évig várni.
 
- Ön vállalna valamilyen pozíciót, politikai szerepet?
 
- Én ennél sokkal többet vállalok. Hatalom nélkül hallatom a hangomat. Mert ha hatalom van a kezemben, úgy könnyű. Alulról mondani bármit, az a nehéz.

*

Dörner György 1979-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a Nemzeti Színház tagjaként kezdte pályafutását, a Katona József Színház alapító tagja, 1989-től szabadfoglalkozású.

Sokat szinkronizál, Bruce Willis, Mel Gibson, Eddie Murphy és Michael Douglas számára kölcsönzi a hangját. Érdemes művész-díjjal tüntették ki.