Megfelelő karbantartással megbízható, szinte elnyűhetetlen a GAZ–69

Utóbbiak széles táborába tartozik Kardos Csaba, aki gyerekkori élményét élheti át újra és újra, amikor a spártai kényelmet kínáló négykerék-hajtású legenda termetes volánja mögé beül, mert a GAZ kocsik velünk vannak ma is, és az egyik tisztes korú, 1964-es példány Kardos Csaba gará­zsában pihen.

– Nagyapámnak volt ilyen GAZ kocsija, halványan emlékszem is rá, ahogy mentünk vele a mezőben – idézte fel Kardos Csaba a kezdeteket. – Autószerelőnek tanultam, de nem gyakoroltam azóta sem a szakmát, most épp autóbusz-vezetőként keresem a kenyeremet, mellette gépi földmunkával foglalkozom – árulta el a 38 éves férfi. – Friss jogosítvánnyal, 18 évesen az első utam Somogybabodra vezetett, ott ejtett rabul a terepjárózás, az off-road. Azóta is minden évben megtalálhatnak engem a fesztiválon. Sokféle terepjárót próbáltam ki, Land Rover, többféle Suzuki, de rá kellett jönnöm, az orosz verhetetlen. Egyszerű, akár a faék, könnyen szerelhető, nem drága a fenntartása – foglalta össze röviden a lényeget. E megfontolásból szerezte be kedvencét, a GAZ–69-et.

– Én még voltam katona, kilenc hónapot szolgáltam Tapolcán 2000-ben, ott kapott el igazán a rajongás az orosz technika iránt, mert UAZ-sofőr lettem, még oktattam is a gépkocsit – részletezte, és szavait alátámasztandó képeket vett elő. Ő látható a fotókon, meg a GAZ, ugyanott készültek, de az egyiken még katona volt, a másik pedig tavaly nyári pillanatot rögzített. Csak az autó nem változott, mert a GAZ mindenekfelett, pedig más veterán jármű is megfordult a keze alatt. A motorkerékpárok közül olyan masinákat terelt be képzeletbeli istállójába, mint a Csepel, Zündapp, Simson, Pannónia, de néhány év után felszámolta gyűjteményét, ma­radt a GAZ–69, és emellett a somogybabodi off-roadhoz is UAZ-t használ, csak modernebb változatát. És következzen itt a rövid magyarázat a kettős névre.

A legendássá vált típus, a 69-es élete 1953-ban Gorkij városában kezdődött, abból származik a GAZ név (Gorkij Autozavod, Gorkij Autógyár), majd a jármű gyártása 1956-ban teljesen átkerült Uljanovszk városába, innen pedig az UAZ név, de a GAZ elnevezés megmaradt az 1972-ig gyártott 69-es típussal kapcsolatban a köznyelvben. Eredetileg 2400 köbcentis, oldalt szelepelt, 62 lóerős motorral szerelték, ami finoman szólva sem volt korszerű, még a maga idejében sem, ezért ma már eredeti erőforrással elvétve sem találni. Kardos Csaba házi kedvencében is kétliteres Nissan dízelmotor dohog. Igaz, emiatt a veterán minősítés szóba sem jöhet, de egy örömautózásra tartott GAZ-nál ez nem szempont.

– Megfelelő karbantartással megbízható, szinte elnyűhetetlen jármű, örökké tart. Az enyémet 1964-ben gyártották, és ma is hűségesen szolgál, pedig nem ünnepi veterán autónak tartom. Ha nem is naponta veszem elő, de rendszeresen használom. Nagyon szeretem, jellegzetes a megjelenése, egyedi, bárhová vetődöm vele, megismerik – emelte ki.

– A karbantartásához sokféle alkatrész található még ma is, a futómű javítása nem gond, a karosszériaelemek, kiegészítők azonban már nehezebben érhetők el. Ukrajnából szinten minden beszerezhető, de a minőségük rendkívül gyenge, ezért inkább az orosz darabokat érdemes választani. Legnagyobb kincs a létra alváz, mert azt a GAZ-nál lemezből készítették, míg az UAZ-nál már profilvasból gyártották, ezért tartósabb, igaz viszont, hogy annak meg a karosszériá­ja készült gyengébb anyagból – magyarázta.

A komfort szó a GAZ-zal kapcsolatban nem értelmezhető, minden a praktikumnak, az akadályok legyőzésének rendeltetett alá, amiről volt alkalmam meggyőződni az Iklódbördőce és Lentiszombathely közötti hepehupákon vezetett rövid bemutatón is. A létra alvázhoz elöl-hátul merev híd kapcsolódik félelliptikus laprugóval és karos lengéscsillapítóval, a lassítást hidraulikus dobfékekre bízták. A jármű szellőztetése tökéletes, mert a karosszéria ponyvarésze „derékig” lehajtható, a kibillenthető első szélvédőt szárnyas anyák rögzítik a tartókarokon, a méretes, ezért könnyen járó kormány mögött pedig a műszerek a legfontosabb adatokról tájékoztatnak, megvilágításukat két odabiggyesztett, kis lemeztetővel védett égőre bízták.

A padlóból meredő karok a négykerék-hajtás és a terepváltó vezérlését szolgálják, a jobb első ülés alatt a tartalék üzemanyagtartály beöntőnyílása található.

A Kardos Csabánál szolgáló változat nyolc személyt szállíthat, hátul kétoldalt a menetiránnyal párhuzamos padokon foglalhat helyet a 3-3 utas.

A GAZ–UAZ-rajongók örö­mére tavaly Kardos Csaba megszervezte a márka országos találkozóját Iklódbördőcére, ahová 17 orosz off-road gördült be. A program sikerére tekintettel idén is várják a márka híveit. A július 18–19-re meghirdetett találkozóra már negyven autó érkezését jelezték az ország minden részéből.