Könnyű kis nyári kaland

Mivel egykoron tízezer kilométereket utaztam hasonló módszerrel, s nem koptak ki emlékezetemből a reményvesztett álldogálás képei, hát azóta, mióta négykerekűt adott alám a sors, felveszem őket, legyenek akárkik.

Szóba is elegyedtem velük, miután telepakolták málhájukkal az öreg Opelt. Csakhamar kiderült, hogy három nappal korábban egy hirdetésre jelentkezve ültek vonatra, s utaztak Füredig, ahol konyhai kisegítő munkát végeztek volna.

A feltételes mód magyarázatra szorul. Szó sem volt ugyanis krumplihámozásról vagy panírozásról. A testünkkel kellett volna dolgozni - közölte szomorúan egyikük, majd pár részletet is elárultak.

Értetlenül s bosszúsan hallgattam a láthatóan egyszerű, talán csak nyolc osztályt végzett lányokat (később azt is megtudtam, "bérbe" adott kisgyermek vár rájuk annak reményében, hogy esténként szalámi kerül a kenyérre). Pedig a telefonom is ellopták, amikor Kiskőrösre vittek minket "bemutatni" - egészíti ki a megalázó történetet a magasabbik.

Megemlítettem, érdekel a téma. Szinte egyszerre vágták rá: írja meg, adjuk hozzá a nevünket is! Attól nem félnek, hogy egy láthatatlan kéz maguk után nyúl? - kérdeztem, s hamar elcsendesedtek, elbizonytalanodtak.

Megtudtam, hogy a három napra dukáló ötezer (!) forintjukat sem kapták kézhez, ezért bíztak az ingyenes autóstopban. Nem firtattam tovább balul sikeredett balatoni munkavállalási kísérletüket.

Az egyik vasútállomásnál szálltak ki a kocsiból, mondván, sötétedik, s talán kaphatnak ingyenjegyet Budapestig...

Zatkalik András,
Balatonfüred