Gondűzés az iskolában

Az időjárás nem épp télbúcsúztató arcát mutatta január 29-én délután. A gyerekek jókedvét ez csöppet sem befolyásolta. A termeket bohócok, busók, tündérek, banyák, mackók, pókemberek és más, nem hétköznapi lények népesítették be. A tornatermi jelmezes felvonulás mindenki számára tartogatott meglepetéseket. A szülőkből álló zsűri osztályonként az első három legjobb jelmezt díjazta, de egyetlen maskarát öltőnek sem kellett üres kézzel távoznia a farsangi mulatságból.

Az intézmény előterében már egy hete álldogált szerényen az esemény egyik legfőbb szereplője, a kiszebáb, „akit” a farsangi mulatság résztvevői gondűző cédulákkal halmoztak el, ezek megsemmisítésére ő volt hivatott. Az iskolaudvar egyik hatalmas hókupacán talált helyet a kisze, s ott lobbant fel a tűz, amit a jelenlévők hangos kiáltása kísért.

A kialvó kiszefoszlányokat, az utolsó hamufoltot is, a csendes havazás fehér lepellel fedte. Eltűnt a kisze. Az időjárás úgy döntött, ő még ragaszkodik a télhez, hadd szánkózzanak, hógolyózzanak, korcsolyázzanak még a gyerekek.  A kisze lángja bizonyára elűzte a gondokat, s ennek a vidám napnak emléke hirdesse mindenkinek, hogy hamarosan jön a tavasz, s hogy egy szép, gondtalan év vár minden kisdiákra.