Megérdemelt elismerés - A város szellemi örökségét is ápolja a Szó és Kép Színpad

- Hogyan fogadták a rangos elismerést?

- A Pro Cultura-díj mögött sokkal több van, mint egy adott produkciónkért járó szakmai elismerés estében - fogalmazott Csukárdi Sándor. - Ugyanis amíg utóbbi csak a konkrét előadásban részt vevő néhány főt jutalmazza, addig a Pro Cultura Díszoklevél az elmúlt 17 évünknek szól, elismerve mindenki munkáját, aki valaha is gyarapította, gazdagította a csapat életét. Számtalan emléket, élményt fog össze, s ebben nem csak jelenlegi tagjainknak, hanem százaknak van része.

- Honnan jött a társulat alapításának ötlete, hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?

- A társulat már 1998-ban létrejött a mostani Jókai Mór Művelődési és Szabadidőközpont kiscsoportjaként. Ebben az időben a T. M. Stúdió elnevezést használtuk, és csak később, az egyesületté alakulásunkkor vettük fel a Szó és Kép Színpad nevet. Kezdetben szórakoztató vonalat képviseltünk a T. M. Stúdióval, az egyéb műfaji próbálkozásokat pedig az Esztrád színpaddal igyekeztünk pótolni. A sors úgy hozta, hogy az Esztrád 2000-ben felbomlott. Ekkor kristályosodott ki az akkori tagok (Rózsás Anna, Rózsás Hajnalka, Csukárdi Sándor - a szerk.) számára, hogy a társulat többnek ígérkezik, mint egy paródiacsoport. Az Esztrád „unatkozó” tagjait magunkhoz vettük, és elkezdtünk dolgozni egy széles repertoáron, melyben a színjátszás több műfaját is kipróbálhattuk.

Csukárdi Sándor és Janus Norbert, a Szó és Kép Színpad két oszlopos tagja (fotó: Polgár Tibor)

- Mik voltak a teátrum kezdeti célkitűzései?

- Ezek a kezdetektől a mai napig nem sokat változtak. Fontosnak tartjuk, hogy folyamatosan fejlődjünk, képezzük magunkat, melyet szakmai próbák, táborok, fesztiválok segítségével igyekszünk fenntartani. Emellett Pápa nagy múltú színjátszós hagyományait szeretnénk folytatni, gazdagítani. Igyekszünk igényes, elgondolkodtató, vagy éppen szórakoztató előadásokkal kiszolgálni Pápa, valamint környéke kulturális igényeit. A hátrányos helyzetű településeknek, intézményeknek, jótékonysági szervezeteknek szívesen segítettünk műsorainkkal az évek során, és tesszük ezután is.

- Milyen díjakat, elismeréseket kaptak az évek során?

- Egy előadás megalkotását mindig komoly munkának tekintjük. Talán ez tükröződik vissza abban a sok szakmai díjban, amit társulatunk vagy annak tagjai magukénak tudhatnak. Szinte minden nevezett darabunk arany vagy ezüst minősítéssel tér haza a szakmai fesztiválokról, és immár ötödször hoztuk el az Impro Fesztiválról a legjobbnak járó Arlecchino-díjat. Több ízben értékelte szakmai zsűri a dramaturgiai, rendezői, irodalmi munkánkat. Nagyon fontosnak tartjuk ezeket a megmérettetéseket, elismeréseket, hiszen ezek által tudjuk nyomon követni szakmai fejlődésünket, s kapunk visszaigazolást akár negatív, akár pozitív irányban.

- Hogyan, milyen előadásokkal járultak hozzá Pápa város hírnevének öregbítéséhez, a helyi hagyományok őrzéséhez?

- A 2004-es, 2005-ös évben a társulat egy új ösvényt kezdett el kitaposni. Ennek két célja is volt. Az egyik a segítségnyújtás, a másik a kísérletezés, hogy új térben próbáljuk ki játékunkat. A Kékfestő Múzeum több terét (udvar, pince, bolt, szárítópadlás - a szerk.) is bejátszottuk. Az előadássorozat révén egy újfajta hangulat, és talán új szín is került a múzeumba az indigókék mellé. Ezután határoztuk el, hogy nemcsak színjátszó tevékenységünkkel, hanem előadásaink témáival is csatlakozunk Pápa szellemi örökségéhez. Több alkalommal nyúltunk Petőfi vélhető pápai borozgatásának emlékeihez a Gondűző borocska mellett, valamint a Ki vagyok én? című pódiumjátékaink kapcsán, a gyerekeknek pedig az Esterházy-legendákkal próbáltuk megfoghatóbbá tenni a városunk nagy építőit. Tervezzük továbbá a népmeséből színpadra írt Kis kékfestőinas feldolgozását sok-sok pápai szállal fűszerezve.

- Mik a további terveik 2016-ra?

- Az utóbbi pár évben sokat gazdagítottuk a Szó és Kép Színpad világát. Ez jórészt annak köszönhető, hogy Vida Anna, Hujber Bandi és Nagy Szabolcs csatlakozott hozzánk, így előadásainkban a próza mellett egyre nagyobb teret kapott a tánc, főként a néptánc. Legújabb mesekomédiánk, A székely asszony meg az ördög című darab már így készült el, s várhatóan 2016-ban ez lesz az egyik fő előadásunk, fesztiválokon is szeretnénk bemutatni. Tavasz elejére készül egy kabarénk, mely Karinthy Frigyes tollából fakad, és a Beszélgetésminták címet viseli majd. Emellett lesz egy középkori vásári komédiánk is. A meglévő darabjainkat sem szeretnénk félretenni. Bízunk benne, hogy idén is olyan szép előadásszámmal zárjuk az évet, mint tavaly, amikor közel 90 előadásunk volt.