Példaként szolgáltak

– Még óvodáskorú voltam, amikor édesapám kézen fogott, hogy a szülői házam szomszédságában magasodó kastélyt belülről megmutassa. Ez volt az első meghatározó élményem a lokálpatriotizmusból – írja Kerecsényi Zoltán új könyvében. A fotókkal illusztrált kiadványban a város múltjáról és nagyjairól szól a szerző.

Szubjektíven válogat, említi többek között Petőfit, Jókait, Nagy Lászlót, Vajda Pétert, az Esterházyakat, Sulyok Dezsőt és Ferenczi Sándort, az egykori pápai huszárság ezredorvosát, akit annak idején meglátogatott Sigmund Freud, a világhírű pszichiáter. A sorban feltűnik Bárdosi Jenő, Bajcsy-Zsilinszky Endre börtönlelkésze, aki Pápán van eltemetve.

Kerecsényi Zoltánt (jobbra) Markel János nyugállományú alezredes mutatta be a Helyőrségi Művelődési Otthonban tartott könyvbemutatón (fotó: Molnár Tímea)

Kerecsényi Zoltán a történelmi korszakokat átívelő történetmesélésben kitér családjára is, szól az osztrák-olasz bevándorló ősökről, az erős lelkű női felmenőkről, mellékel békés XX. századelőt sugárzó régi, fekete-fehér fényképeket. Az olvasmányos műben a múlt, a hagyományok iránti tisztelet és szeretet, a történelem és az irodalom iránt való érdeklődés nyilvánul meg. A lokálpatriotizmus Huszár János, Kövy Zsolt, Nádasdy Lajos és H. Szabó Lajos tanításain érlelődött vállalt értékké az íróban. A civilben önkormányzati képviselő Kerecsényi ugyanakkor nem szakad el a politikától, és érinti a ma aktuális és súlyos problémát, a migrációs válságot. Kerecsényi Zoltán úgy fogalmaz, elsősorban pápainak tartja saját magát, és csak utána valamilyen politikai oldalhoz tartozónak.

A Magyarnak lenni, pápainak lenni című kiadványban igyekszik megmutatni azt, mi befolyásolja a szülőhelyhez való kötődést, és azt, miként lehet erőt meríteni példaképek sorsából, híres elődök és a szűkebb család hazafiasságából, magyarságtudatából, a pápaiságból, az emberségből. – Bárki írhat a szülőhelyhez való kötődésről, azokról, akik és amik az ő számára fontosak voltak. Bárki összeállíthat egy ilyen kötetet. Én régóta szívügyemnek éreztem, hogy ezt elkészítsem – mondta a Helyőrségi Művelődési Otthonban tartott könyvbemutatón Kerecsényi Zoltán. Az érdeklődőkkel nemcsak a könyvről beszélgetett, hanem megmutatta azokat a tárgyakat is, amelyeket megemlít az írásos anyagban. Így azt a kicsi fapipát, amely nagyapjától maradt rá, s amely Bőhm-féle esztergályosmunka.

– Mindig is igaz példaképekre vágyódtam, olyanokra, akikre fel lehet nézni, akiket követni lehet, akik életükkel, tetteikkel a haza és a szűkebb haza előmenetelét, valamint a humanizmust segítették. Így lett az iskolai történelem- vagy irodalomkönyvből számomra egy-egy kiválasztott kedvenc. Utánanéztem életüknek, tetteiknek, közben felfigyeltem a pápai vonatkozásokra, így kezdett el mélyebben érdekelni a helyismeret. A kötet kétségtelenül szubjektív összeállítás, de az én identitáskönyvem – tartja a szerző.