2016.06.07. 05:16
Schmidt Ferenc célja, fáradsága
Már rég volt nálunk, még telefonon sem jelentkezett, a családban egymástól kérdezgettük: – Mi lehet a pétfürdői Schmidt Ferenc barátunkkal, aki a térségben sok ember megbecsült, elismert barátja volt, de a szónak nem borral, flörttel történő összefüggésében. Hamarosan érkezett a lesújtó válasz: – Meghalt.
Lapunk hasábjain már méltatták őt. A június 4-i temetését követően ezt szeretném kiegészíteni. Százak és százak kísérték utolsó útjára a rendezett, emlékezésre késztető padokkal, virágokkal és fákkal ékes péti temetőben, ahol az elköltözöttet érdemeihez méltó egyházi és világi búcsúztatásban részesítették. Kár, hogy azon a településen, ahova nemrég egy országot-világot ámulatba ejtő technikai és logisztikai bravúrral egész gyárrészt tudtak érkeztetni, a méltó kegyeletet nyilvánító, nagyrészt az elhunyt kortársaiból összegyűltekhez néha túl halkan vagy egyáltalán nem ért el a szó. Az utóbbi időben néha a nemes szándékkal ellentétes hatást kiváltó zászlólengetéssel szemben ezúttal igazán helyén való volt a lyukas és a köztársasági zászló lobogtatása. A válságos Medárd körüli időjárásban mindvégig kibírta az ég, sírba helyezés közben viszont – a népi megfigyelés beteljesüléseképp – hullatta a könnyeit. Hiedelemnél valószerűbb az a tény is, hogy védelmező dombok, erdők karéja őrzi a pétfürdői sírkertben nyugvók örök álmát.
Schmidt Ferencnek a régióban kifejtett, ezután is ható szándéka, fáradsága: – Ne feledd az igazságtalan Trianont, ápold a doni és minden háborús, illetőleg 56-os hős vagy áldozat emlékét!
Márkus Zoltán
