Cukor, dió és alma sztaniolban

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás - írja Márai Sándor.

A falusi karácsonyokhoz sajátos szokások kapcsolódtak, melyeknek eredetileg mágikus és misztikus jelentései voltak. Az asztal alá szalmát szórtak, hogy azon aludjanak az aprószentek vagy a kis Jézuska. A középkorban azt tartották, a süteményekben a mák, a dió és a méz távol tartja a gonosz lelkeket.

Porván, a kis bakonyi zsákfaluban októberben, novemberben betakarították a termést, megemlékeztek halottaikról s készülődtek a kis Jézus születésének megünneplésére. Veinperl Róbertné Hollender Szeréna a faluban születet s élt mindig. Ő a legidősebb Porván, betöltötte a kilencvenkettedik évét, két férjét eltemette, huszonegy éves korában maradt először özvegyen.

Veinperl Szeréna néni örömmel emlékezik a régi karácsonyokra
Fotó: Müller Anikó Hanga

- Azelőtt októberben szedtük a krumplit, később, mint a mai időkben. Mikor fiatal voltam, október 20-án, Vendel, az állatok védőszentjének napján nem fogtak be a férfiak, a lovak pihentek, mi akkor szedtük ki a répát, a zöldséget, akkor jobb idő volt, nem jött olyan korán a tél, ha jött is, hamar el is múlt. Nyugodt időszak volt ez, szerettem, habár sokat dolgoztunk, még iskolások voltunk, de már kellett segíteni a szülőknek. A mindenszentek is más volt, ünnep volt, mindenki megadta a halottjának a tiszteletet. Volt az apró lila krizantém, meg a fátyolvirág, azt tettünk a sírokra, mindenki a maga módján csinálta, nem úgy, mint ma, sokan azt sem tudják, mit csináljanak nem szeretem én ezt. Otthon is gyújtottunk gyertyát. A Mikulásból sem csináltunk nagy dolgot, kaptunk két-három szem diót, almát, az volt az ajándék.

Az ünnep előtt a gyermekek betlehemmel járták a falut. A legkorábbi, 12. századi betlehemi ábrázolásunk az esztergomi Porta Speciosán, a díszkapu timpanonján látható. A középkorban az írni-olvasni nem tudó köznép számára freskókon, oltárokon, táblaképeken mutatták be a Krisztus születésével és halálával kapcsolatos szent eseményeket. A szállást keres a Szent Család régi hagyomány. Kis Jézust, Máriát, Józsefet ábrázoló szobrokat, szentképet vittek magukkal az ájtatosságban részt vevő családok egymáshoz, kérdezvén a háziakat, adnának-e szállást Józsefnek, Máriának és a születendő gyermeknek. Szállást keres a szent család, de senki sincs, ki helyet ád, nincsen, aki befogadja Őt, ki égnek s földnek az ura . A házba lépve a családot gyertyákkal, feszülettel díszített kis oltárra helyezték. Az ájtatosság kezdetekor általában megáldatták a szálláskeresésben részt vevő szobrot, képet a templomban, de a szálláskeresésben a pap nem vett részt.

- Azelőtt a gyerekek karácsony előtt betlehemmel járták a falut, az iskolában tanították a mondókákat, énekelték, hogy Fel, nagy örömre , Mennyből az angyal , Csordapásztorok midőn Betlehemben. December 15-én indult a bebocsájtást kér a Szent Család, mentünk Jézusnak szállást keresni, vittük a Szent Család-szobrot, kérdeztük, befogadják-e, énekeltük, most is itt van a dallama, a szövege a fülemben: Elhoztuk a Szent Családot kis hajlékodba, reméljük, hogy megszánjátok fáradságtokban. Énekeltünk, rózsafüzért mondtunk, megvendégeltek bennünket, másnap visszamentünk és másik házhoz vittük tovább. A plébános úr nem jött velünk. Talán csak én vagyok már egyedül közülük, akik akkor mentünk. Az egész falu ment az éjféli misére, karácsony első napján volt a pásztormise, akkor csak pásztorénekeket énekeltünk, a kismise reggel nyolckor volt, a nagymise tízkor, mindkettőre elmentünk. Amikor az éjféli miséről hazaértünk, a férfiak hátramentek az istállóba, dobtak valamit a marháknak, aztán a füstről levett gömböcöt, más néven sváklit - azaz disznósajtot - ettünk, mindenki nagyon várta, mekkora becsülete is volt, mindenki ahhoz nyúlt. Az ünnepre kuglófot, kelt kalácsot sütöttünk, mákost, dióst, a bejgli nem volt szokás nálunk. Az ünnepkor volt orjaleves, sült hús, szárnyast nem ettünk karácsonykor, az csak előtte volt, mert tömtünk libákat, az ősz folyamán majdnem minden vasárnap az volt

Falun a pásztorok év végi elszámolása karácsony és újév között történt, karácsonykor ők is köszönteni indultak, ilyenkor a házaknál élelemmel és pénzzel ajándékozták meg őket.

- Karácsony estéjén, éjszakáján a pásztorok járták a falut, durrogtattak, adtunk nekik egy kis bort, a feleségüknek kalácsot, húst, mert szegények voltak.

Az 1890-es évek közepétől egy sajátos magyar karácsonyfadísz és édesség, a Gundel-cukrászat karácsonyi újdonsága, a szaloncukor indult hódító útjára. A háborús vagy az áruhiányos években házilag főzték, formázták, kockára vágták, selyempapírba, sztaniolba csomagolták.

- Szaloncukrot volt, hogy házilag főzött édesanyám, vagy kockacukrot, almát, diót csomagolt be aranypapírba. Ajándék? Ha már iskolások voltunk, kaptunk ceruzát, tollat, irkát, ez nem volt nagy dolog, de annyira örültünk neki mindennek örültünk. Ma meg?... Az idő is megváltozott, meg a népek is.