Aranyat termett a mag

A hat fős, évek óta együtt dolgozó csoport a területi pontszerző versenyeken elért első helyezésekkel és elődöntőkön való eredményes szereplésével kivívta az országos döntőbe jutást. A november végén Hevesen tartott versenyen hét csapat, egy debreceni, öt budapesti és az ajkai között dőlt el a sorrend.

A lányok ugyan a zsűri értékelése szerint profi szinten táncolnak, valamennyien amatőrök, a 17 éves Soós Anna középiskolai tanulmányai mellett jár hetente kétszer edzésre, a 22 éves Horváth Vivien, a 21 éves Bokkom Bettina, a 24 esztendős Kövesi Kíra és Heinfarth Diána, az egy évvel idősebb Fülepi Anett már dolgoznak. Mindannyian kisiskolásként kezdték a táncot, és szorgalommal, kitartással, tehetséggel ismét feljutottak a csúcsra,hisz a csapat tagjainak többsége már szerzett magyar bajnoki címet, csak nagyformációs kategóriában, amelyben sokkal kevésbé nehéz és kevésbé veszélyes akrobatikák kivitelezése megengedett csak, a nemzetközi korlátozások miatt.

Horváth Vivien, aki ügyintézőként dolgozik, elmondta, a táncnak a mozgás örömén kívül sok mindent köszönhet, élményeket, barátságokat, azt, hogy megtanulta, célokat kell magunk elé kitűzni és dolgozni amíg elérjük. Azt követően sem szabad megállni, hanem jöhet egy komolyabb cél, újabb tanulás, gyakorlás, erőfeszítés.

- Néha éreztem, nincs kedvem edzésre menni, inkább mással tölteném az időmet, de arra gondoltam, a többiekkel tennék rosszat ezzel, hiszen nélkülem nem teljes a csapat - fogalmazta meg Vivien.

A győztes lányok a dobogón, előtérben Horváth Márk (Fotó: Dinamik)

A koreográfiát Horváth Márk készíti. Amint ősszel befejeződik a versenyszezon, már kezdik a felkészülést a következőre. A zenét közösen választják, van egy közösségi oldalon egy zárt csoportjuk, ahova feltöltik javaslataikat, amik szerintük megfelelnének, Márk kiválaszt azok közül néhányat, majd a végső döntést együtt hozzák meg,amelyből, vagy amelyekből egy olyan kerek egész mixet komponál edzőjük, melyre végül a zenével összhangban álló, hatásos tánckűrt lehet készíteni . A ruhát is közösen tervezik, Vivien édesanyja pedig megvarrja azt.

A lányok megfogalmazták, hogy a táncban megszerzett képességeiknek az élet minden területén hasznát veszik. Megtanultak csapatban gondolkodni, a közösen felállított célért egymást segítve dolgozni, kompromisszumot kötni, elfogadni a másikat. Tudják, az eredményekért meg kell küzdeni, és el tudják fogadni azt is, ha valami nem úgy sikerül, ahogy tervezték.

- Szeretjük a fellépéseket is, főként azokat, amelyeken barátaink, családtagjaink is a nézőtéren ülnek - tették hozzá a lányok. - Színpadra lépés után megkeressük őket a tekintetünkkel, és rájuk mosolygunk. A verseny előtt izgulunk, és ez serkent bennünket arra, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból. A legutóbbi versenyen Budapesten miközben táncoltunk, a nézőtéren zúgott a taps. Ez nekünk óriási erőt adott. Láttuk a másik hat csapat előadását is. Nagyon jók voltak mindannyian, de éreztük, esélyesek vagyunk a győzelemre. Miután a zsűri elnöke kimondta, mi győztünk, többünk szeme könnyes lett. Álltunk a dobogó tetején, fogtuk egymás kezét, a nézőtéren tapsoltak. Felemelő érzés volt. Feledhetetlen.

Kíra, aki második éve a somlóvásárhelyi iskola testnevelő tanára, ebben a szellemben tanítja diákjait. Elmondta, az iskolában is tanít táncot.

Horváthné Baráth Piroska a 2015-ben  alakulása huszadik évfordulóját ünneplő klub alapítója és vezetője elmondta, a bajnokságot nyert lányok mindegyike kisiskolás korától táncol. Az egész csoport drukkolt nekik, és ők a fiatalabb táncosok példaképei.