Sport

2016.01.29. 09:21

Gyurkó Alexandra eddigi pályafutása legnagyobb sikerének tartja az Év sportolója díjat

Veszprém – A 2015-ös év legjobb női parasportolójának a veszprémi Gyurkó Alexandrát választotta a Magyar Sportújságírók Szövetsége a közelmúltban tartott gálaesten a Nemzeti Színházban.

Heffler Péter

A Vetési Albert Gimnázium tanulója másfél éve készül a Veszprémi Úszó Klubnál, és nagy utat tett meg az első rajtkőre lépéstől a díjátadó színpadáig. Egy veleszületett májbetegség miatt a kétéves kort sem érhette volna meg, de édesanyja segítségének köszönhetően „két születésnapot tart", és tavaly a Szervátültetettek Világjátékán két-két arany-, ezüst-, illetve bronzéremmel zárt Argentínában.

Gyurkó Alexandra előbb tavaly decemberben elnyerte a Veszprém Megye Legjobb Sportolójának járó címet, majd januárban következett az Év Sportolója elismerés, ami – ahogy ő fogalmazott – az összes díj, érem közül a legjelentősebb, mert úgy tekint rá, hogy ezzel nemcsak egy esztendő eredményeit ismerték el, hanem az egész eddigi versenyzői pályafutását.

– Ez a díj a nagybetűs minden számomra, hiszen tíz évem munkája van benne – kezdte Gyurkó Alexandra. – A győzelmek ugyan mutatták, hogy talán jó úton járok, de arról, hogy egy nap ilyen díjat kapok, nem is álmodtam, fényesebben csillog bármelyik érmemnél. Amikor jött a hír, hogy beválasztottak a legjobb három sportoló közé, éppen töri óra után voltam, kissé le is lassulva, és nem igazán értettem az üzenetet, sem azt, hogy miről van szó. Aztán persze elmagyarázták, hogy ez mit jelent, és ugyan majdnem sírtam örömömben, de talán egészen addig a pillanatig, amíg ki nem mondták az ünnepségen a nevemet, nem voltam tisztában vele, hogy mekkora elismerés is ez. Ugyanakkor egy olyan díj ez, ami nem csak az enyém, a szüleimé is, és emellett minden edzőmnek benne van a munkája. Igazság szerint, ha mindenkinek megköszönném, lehet, eltartana egy napig is a felsorolás – mondta mosolyogva a sportolónő, akinek kétlem, hogy ennyi szabadideje lenne, mivel idén érettségizik a Vetési Albert Gimnáziumban, és a tanulás mellett még a versenyekre való felkészülésre is időt kell szánnia. A kérdéseimmel is edzés előtt „találtam meg" az uszodában, és éreztem, hogy sietnem kell, mert az hamar kiderült, hogy a munkában nem ismer pardont.

– Igyekszem minél többször jönni, ahogy csak lehetőségem nyílik rá, és heti négyszer két órát mindig találok az edzésre. Valamilyen szinten az úszás is kikapcsol, mert addig sem arra gondolok, hogy például „Atyaég, holnap matekdolgozat, mit kell megoldani és hogyan!". Továbbá nem kötelességként tekintek az edzésekre, csak egyszerűen szeretek úszni. Szeretném addig csinálni, amíg örömmel jövök le az uszodába, így remélem, még jó sokáig versenyezhetek, így jövőre Budapesten is, ha sikerült az ELTE-n folytatni a tanulmányaimat – árulta el a terveit Gyurkó Alexandra, aki némettanár szeretne lenni, emellett pedig egy edzői szakot is elvégezne a közeljövőben.

– A Trappancs Egyesület szervátültetett gyerekeknek szóló táborában ismerkedtem meg az úszással még 2004-ben, és annyira jól éreztem magamat, hogy rá egy évre azzal az elhatározással tértem vissza, hogy úszó leszek. Azóta minden évben visszajárok, sőt, most már mint edző, én is oktatom a kicsiket. Kevés jobb érzés létezik annál, mint amikor egy kisgyerektől azt hallom, hogy „Szandi néni, annyira jó volt az edzés. Ugye jövőre is jössz?". Remélem, át tudom adni, amit én kaptam a táborban, mert amikor nyolcévesen odakerültem, egyből megtetszett a lehetőség, hogy ha keményen edzek és jól úszok, akkor majd indulhatok külföldi versenyeken is – mesélte Gyurkó Alexandra, aki 2006-ban Pécsen már részt vett az Európa Játékokon, ahol egyből három aranyéremmel nyitott. A „repülőrajt" pedig nagy lendületet adott az ifjú versenyzőnek, aki 2007-ben Thaiföldre, 2008-ban Németországba utazhatott, hogy aztán a 2009-es és 2010-es ausztráliai, illetve írországi versenyt ugyan kihagyva, de 2011-ben már Svédországban, 2013-ban a Dél-afrikai Köztársaságban, 2014-ben Lengyelországban és 2015-ben Argentínában diktálja a tempót a nemzetközi vetélytársaknak.

Balogh János, a Veszprémi Úszó Klub vezetőedzője kiemelte, hogy tanítványa természetesen nem utazhatta volna körbe a világot, ha nem úgy állna az edzésekhez. – Szandi hozzáállása eddig is példaértékű volt, de a díj még inkább eltökéltté tette. Egy ilyen versenyzővel öröm dolgozni, már csak azért is, mert a kisebbek, akik körülötte úsznak, csak tanulhatnak tőle. Látják, hogy a megfelelő mentalitással milyen messze el lehet jutni – mondta Balogh János.

Közben az is kiderült a sportolónőről, hogy azért szerette meg az úszást, mert egy versenyen akár többször is nyerhet. Ugyanakkor a győzelmeket nem számolja, mert még azoknál is fontosabbnak tartja, hogy a sportágnak hála mennyi helyre eljuthatott, hány kultúrát megismerhetett, és milyen sok barátra tehetett szert a világban, hiszen tudja, hogy akár minden másképpen is alakulhatott volna.

– Egy hónapos koromban állapították meg, hogy a májamban nem alakultak ki az epeutak. Erre a védőnő jött rá abból, hogy kicsit sárgább voltam. Kezeltek Veszprémben, majd Pesten, és megállapították, ha nem kapok új májat, akkor legfeljebb kétéves koromig élhetek. Felkerültem a magyar várólistára, de nagymamám közbenjárására kikerültünk Németországba, ahol előbb édesapámat vizsgálták ki, majd édesanyámat, akit aztán alkalmasabbnak találtak. 1997. május 13. pedig a második születésnapom, amikor volt a műtét – tette még hozzá Gyurkó Alexandra, aki akkor megkapta a második esélyt az élettől, és igyekszik maximálisan kihasználni is azt.

Nem csoda, hogy később aztán egy ellentmondást nem tűrő, hihetetlen kemény munkát követelő sportágban találta meg önmagát. – Azt csináld, amit szeretsz, és azt úgy, hogy mindent beleadsz – zárta a beszélgetésünket, ami addigra igencsak belenyúlt az edzésidejébe. Sietett hát a medencébe, mivel komoly céljai vannak. Idén Finnországban rendezik az Európa Játékokat, és nyerni akar.

Győztes mentalitás

Egy szurkoló minden körülmények közepette szurkoló marad, mivel a csapata fejben elkíséri mindenhova. Ahogy egy ikonikus labdarúgó mondása is tartja, „...lecserélheted a kocsid, a feleséged, megváltoztathatod a politikai vagy a vallási nézetedet, de soha-soha nem válthatsz kedvenc focicsapatot". A minap riportkészítés közben is a kedvenceim jutottak eszembe, a Manchester United, pedig bevallom, manapság nem okoznak túl sok örömöt, ugyanis nyomokban sem emlékeztet régi önmagára az együttes. Azonban volt idő, amikor nemcsak Anglia, hanem egész Európa rettegett tőlük. Ez pedig nem feltétlenül a legjobb játékoskeret vagy az éppen aktuálisan legnagyobb labdazsonglőrnek tartott focista neve miatt volt, hanem egy egyszerű, zsigeri tulajdonság, a győztes mentalitásuk okán.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy a mindenkori ellenfeleik bizonytalanabbul fordultak a mérkőzések hajráira, ha „véletlenül" éppen náluk volt az előny. Pontosan tudták ugyanis, hogy ebben az esetben a kapu mögötti reklámtábla fogja nyomni a hátukat, úgy „rájuk borítják" majd a pályát, hiszen csak és kizárólag a győzelem számított a Unitednek. Ahogy beszélgettem Gyurkó Alexandrával, és egyre jobban kirajzolódott a jelleme előttem, akaratlanul is a csapatom jutott róla eszembe. Volt egy mondata, ami így hangzott: „Azért szerettem meg az úszást, mert más sportágakkal szemben egy versenyen többször is nyerhetek". Ettől jobban nehéz lenne körülírni azt a bizonyos győztes mentalitást. Az úszónő történetét ismerve pedig senkinek sem lehet szemernyi kétsége afelől, hogy ő pontosan tudja, hogyan is kell nyerni!

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!