A szabadban vagy teremben sportoljunk?

Télen jó néhányunk bizony szorult otthon az alaposan átázott cipők miatt. Nyáron meg azért, mert szét is rúgtuk azokat

Viszont volt magyar futball. Az egyesületek a toborzókon bőven válogathattak a tehetségesnek ítélt gyerekek között. A "játékos" ügynökök olykor még az utcákon, tereken is megszólíthattak ügyes srácokat. De ennek az időnek már régen vége.

Igaz, a foci még mindig a legnépszerűbb sportág kis hazánkban, de az arányok árulkodnak. A nagyjából mintegy (jóindulatúan) kétszázezerre tehető, igazolt és versenyszerűen sportoló, különféle korosztályú honfitárs közül minden második ugyan ezt a sportágat űzi, de ez a szám elszomorítóan alacsony. Más - fejlettebb testkultúrával rendelkező - országokban bizony ennél még a női focisták száma is sokkal nagyobb. És akkor még csak ne is abszolút, hanem népességhez viszonyított százalékban gondolkodjunk.

Németországban például hat és fél millióan kergetik a labdát lábbal. A teljes népesség tizenhárom százaléka! De vegyünk egy olyan országot, amelyben nincsenek akkora hagyományai az európai focinak, a soccernak.

Az Amerikai Egyesült Államokban tizennyolcmillióan - hatalmas nagy számban lányok és asszonyok - űzik ezt a náluk nem is olyan régen megismert játékot. S a jövendő anyukák bizonyára nem más sportág felé fogják irányítani csemetéiket

Ezekben az influenza vészes időkben érdemes arra gondolni, hogy a szabadban űzött sportágak mennyivel jobban felkészítenek, ellenállóbbá, állóképesebbé tesznek a fertőzésekkel szemben. Ennek ellenére - dacára a rendkívül szerény létesítmény-ellátottságnak - nálunk egyre jobban eltolódik az arány a teremben űzött sportágak felé. És még így is, a foci után második legnépszerűbb magyarországi sportágban, a kézilabdában csupán az ötöde, mintegy húszezer a résztvevőknek a száma. Az igazán klasszikus szabadtéri sportágban, az atlétikában pedig az aktívan sportolók száma alig haladja meg a háromezret

Igaz, a szülőknek sokkal kockázatmentesebb beterelni a gyerekeket a terembe (esetleg a tévé elé odaültetni...), mint kiküldeni a szabadba. Csak éppen arra nem gondolnak, hogy a fiatal korban megszerzett ellenálló képesség egy életen át elkíséri ez embert.