Ember, csak aztán sportoló - Székely Márton fokozatosan építi pályafutását

Volt vívó anyukája után szabadon azt vallja, hogy először ember szeretne lenni, aztán sportoló. Pontosabban kézis. Ez a gondolat nem mostani, már az általános iskolában megfogalmazódott benne. Akkor elindult egy úton, amelyen azóta is rendkívül tudatosan, fokozatosan halad.

– Sokat köszönhetek a PLER-nek, hiszen egy remek korosztály tagja voltam és már korán bemutatkozhattam a felnőttek között. Ugyanakkor váltanom kellett, szerettem volna elsőszámú kapus lenni és Füreden ezt biztosították – emlékszik vissza rendkívül határozott gondolkodású Székely Márton, aki a Balatonfüredi KSE-nél megtalálta számítását, megkapta a bizalmat és élt is vele.

A kiváló kézilabdakapus, mint említettük, már az általános iskolában pályát választott. A budapesti srác szülei támogatásával egészen fiatal kora óta úgy szervezte életét, hogy sport, a fejlődés volt az előtérben. Mindent a kézilabdának szentelt. Így lett a sportos pályafutását futballal kezdő, magasra nőtt kisfiúból válogatott kézis. De ne szaladjunk ennyire előre!

Fociban és kézilabdában is a mezőnyben kezdte karrierjét, de posztja hamar „megtalálta”. – Kispályás futballmeccsen a kapusunk potyagólt kapott, nem akartam leszúrni, inkább megkértem az edzőt, legközelebb had legyek én a háló előtt. Aztán nem sokat fociztam, jött a kézilabda, amelyben magas srácként átlövő pozícióba állítottak, de alig tudtam eldobni a kapuig. Megbeszéltük, hogy akkor leszek szélső, azonban a futással voltak gondjaim. Most sem állítom, hogy imádnám. Egy fél edzés erejéig voltam mezőnyjátékos – meséli mosolyogva Marci, aki 13 esztendőt töltött a pestszentlőrinci klub kötelékében. A PLER KC-val 2011-ben ezüstérmes lett a Magyar Kupában.

Két évvel később már a Füred játékosa volt, elsőszámú hálóőrként, s innen egyenes út vezetett a válogatottságig. A nemzeti csapatban tavaly ősz óta már második kapusnak számít, a veszprémi Mikler Rolanddal alkot párost.

– Már Mocsai Lajos is meghívott a keretbe, számolt velem, az új kapitány, Talant Dusebajev kinevezése óta viszont még egyet előreléptem, megkapom a bizonyítási lehetőséget és igyekszem is élni vele. Nem tudom, hogy a magyar kapuban kapott-e valaki ilyen fiatalon ekkora bizalmat. Meg kellett szoknom, hogy edzéseken többek között Nagy Lászlótól jönnek a lövések, de úgy érzem, felvettem a ritmust. A válogatottban el kell felejteni, hogy a klubodban elsőszámú kapus vagy. Itt is ki kell járni a szamárlétrát. Ha beállok, igyekszem a legjobb tudásomat nyújtani, egyébként pedig minél jobban kiszolgálni Rolit.

Székely Márton kapusnak nagy szerepe volt a közelmúlt balatonfüredi kézilabdasikereiben (Fotó: Penovác Károly)

Székely Márton szerényebb, visszahúzódóbb jelleme a kapuban is megmutatkozik, s emiatt bizony kritikákat is kap.

– Hát igen, sokan hiányolják a védések utáni örömöt, de én nem iszom előre a medve bőrére. Hogy néz az ki, hogy a hatodik percben ugrálok örömömben, rázom a hálót, aztán a végén meg kikapunk?

Hideg fej és önkontroll – ezek a jelszavai, nem üvölt az ellenfél arcába és a védőkkel is ritkán veszekszik. – Nem vagyok ilyen típus, inkább magamban mérgelődöm és örülök. A csapattársakkal pedig csak egymásra kell néznünk, tudjuk, ki hibázott, min kell javítani. A sport tiszta oldalát kedvelem, a nyílt küzdelmet, a sportszerűséget. A célom az, hogy a lövésből ne legyen gól, de csak magamra koncentrálok, nem az ellenfél megzavarására, vagy sérülésokozásra.

Marci, akit a füredi szurkolók is nagyon kedvelnek, tavaly bajnoki bronzérmet ünnepelhetett a csapattal, most pedig ennek folyományaként az EHF-kupában bizonyíthat, a csoportkörbe kerüléssel ez már sikerült is.

– A bronzérmet a magyar pontvadászat megnyerésének tekintjük, hiszen a Veszprém és a Szeged más dimenziót képvisel. Nagy dolog, amit elértünk, ahogyan a nemzetközi kupaszereplés is komoly sikerélmény, emellett remek lehetőség.

És hogy mit hoz a jövő? Voltaképpen bármit hozhat, a határ a csillagos ég, de Székely Márton nem így gondolkodik.

– Fiatal vagyok, nem hiszem, hogy irreális célokat kellene kergetnem. A füredi igazolással a szakmai célt tartottam szem előtt és a folytatásban sem lesz ez másként. Azt vallom, hogy egy ilyen játékost, mint én ne az anyagi dolgok és a külső tényezők érdekeljenek. Ha már nincsenek szakmai célok, akkor jöhet a többi dolog. Köszönettel tartozom a füredi klubnak és az igazolásomat kezdeményező Sótonyi Lászlónak, hiszen voltaképpen fekete ló voltam.

A válogatott kapus karrierjében akár a külföldi szereplés, sőt egy igazán nagy klub is szóba jöhet, de hangsúlyozza, csakis akkor, ha itt van az ideje. Mindenesetre Balatonfüreden idén lejár a szerződése.Hamarosan eldől, mi lesz a következő lépcsőfok. Marci addig is saját filozófiája szerint teszi nap, mint nap a dolgát.

– Amikor gyerekek voltunk nem zavart, hogy iskola után osztálytársaim moziba mentek, míg rám az edzés várt. Ha a gyakorlástól, a játéktól boldog vagy, nem is akarsz mást.

Szezonban nem fogyaszt alkoholt

Székely Mártonnak, aki több csapattársával lakik együtt a klub sportpanziójában, először fura volt a füredi élet. A nyári pörgés után jött a nagy csend. – Tényleg furcsa volt, hogy a szezon után mindenki eltűnt, de igazából ez engem nem zavar. Egyrészt Pesten sem voltam szórakozni járós típus, emellett egy sportolót szerintem ne a külső körülmények foglalkoztassanak – vallja a kiváló kapus, aki szezonban nem fogyaszt alkoholt és nagyon odafigyel az étkezésre. Úgy gondolja, a helytelen életmód visszavetné a teljesítményét. Saját bevallása szerint, olykor kicsit már rögeszmés, de ezt társai elfogadták és megértik. Sok időt tölt velük, kedvenc közös szórakozásuk a darts. Emellett szabadidejében sokat olvas, most épp egy edzéselmélettel foglalkozó könyvet. Már szakedzői végzettsége is van.