Győztes akarat

A teljes hazai országúti kerékpáros mezőny ismeretének hiányában is nagy magabiztossággal jelenthető ki az, hogy Benedek István egyedülálló pályafutást tudhat maga mögött. Az 1980-as években a magyar tájfutó válogatott stabil tagjaként remek eredményeket elérő (lásd keretes írásunkban) sportoló versenyzés szempontjából tizenhét inaktív esztendő után, 2007-ben ült kerékpárra és ma, 52 évesen már többek között amatőr országos bajnoknak mondhatja magát.

Három esztendeje úgy éreztem, hogy nagyon kellene valamit csinálni, mozogni. Volt egy rossz kerékpáron, amellyel indultam egy versenyen, aztán elkezdtem komolyabban edzeni, mert nagyon megtetszett a dolog. Először fura volt a nyeregben, nem értettem semmit belőle, minden gyerek tud biciklizni, de a kerékpársport ennél természetesen sokkal bonyolultabb és összetettebb. Olyan volt ez számomra, mint egy ár, belekerültem és vitt magával  számolt be a kezdetekről Benedek István.

A civilben autógumiszervízt üzemeltető balatonfüredi kerékpáros kiemelte, minden verseny ünnep, annak eredménye is inspirálja, de nagyobb dolognak tartja azt, hogy magának bizonyítani tudjon.
- Azt vallom, ha valamibe belekezdünk, akkor azt csináljuk rendesen. Az első versenyemnek úgy álltam neki, hogy remélem, végig tudom tekerni, aztán amikor az első 30 kilométeren a legjobbak rám vertek 16-ot, szégyelltem magam. Előrébb akartam lépni és azt a célt tűztem ki magam elé, hogy hat órán belül teljesítsem a Balaton kört, ami akkor még nagyon távolinak tűnt, mégis sikerült.

A korábbi tájfutó karrierje miatt a versenyzéshez fizikailag és pszichésen is jó alapokkal rendelkező bringás legutóbb négy óra ötvenhárom perc alatt tekerte le a valamivel több mint kétszáz kilométert. Az ő korosztályában ez első helyezést (összetettben a 36. pozíciót, előtte átlagosan húsz évvel fiatalabbak végeztek) ért a 2010-es Tour de Pelso-n, egyvalaki ugyan nagy nehezen lehajrázta, de később kiderült, hogy a semmiből feltűnő vetélytárs a Szántód és Tihany között közlekedő komp segítségét is igénybe vette.

A nagy ugrás megvolt, ezután már csak kisebb lépsékkel tudok előrehaladni. Most kell egy tél arra, hogy elgondolkodjak a folytatásról. Biciklizni biztos fogok, de azért már meggondolom, melyik versenyre utazzak el. Szeretek kijárni külföldre, nyáron például a svájci alpokban indultam el egy viadalon, onnan pedig átnéztünk Franciaországba, megtekinteni a Tour de France egyik szakaszát. A profi mezőny előtt egy nappal én is feltekertem a legendás Madeleine-re. Több nyugat-európai országban éppen emiatt ülnek nyeregbe, hobbiból feljutni egy-egy népszerű hegyre, hágóra, leküzdeni egy híres emelkedőt. Ezért is szép ez a sportág.
Benedek Istvánt csak egyvalaki hajrázta le a Balaton-körön, de kiderült, az illető komppal jött.

Benedek István viszonylag korán, harminc esztendősen egy igencsak sikeres tájfutó-pályafutást fejezett be. Nyert világkupát és magyar bajnokságot, 1985-ben pedig negyedik helyen végzett az Ausztráliában rendezett vb-n. A kerékpározásba  49 esztendősen  természetesen nem vágott bele ekkora ambíciókkal, így az eredménysor még inkább tiszteletre méltó. A 2010-ben körülbelül 15-16 ezer kilométert letekerő biciklis az amatőr országos bajnokság mellett idén többek között megnyerte az Erste-kupát, a Shimano-kupát és a hegyi ob-t is. A korábbi tájfutó a nyeregben a nála jóval fiatalabbakkal is felveszi a versenyt.