Ki az a hülye, akinek Korea kell?!

Talán azért is, mert az első élményem, amely Koreához fűz, máig meghatározó. (Töredelmesen bevallom, több sincs, de ez leülepedett bennem).

Történt, hogy a húgom első férjének az édesapja Koreában járt, s onnan kígyópálinkát hozott, amivel megkínálta a nagy család keményebb tagjait. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a rizspálinkás üvegben ott volt egy enyhén oszló pici kis kígyócska. A pálinka kicsit besárgult, érett színt mutatott. Persze, hogy rábuktam az üvegre, kihúztam a dugót, s mélyet beleslukkoltam, majd el is rántottam magam az üvegtől.

A mutatványt hangos röhögés kísérte, ugyanis dög szaga volt! De mint tudjuk, a Tremmer soha nem ad fel semmit, ezért ing felgyűr, orr bedug, pohárba kiönt, aztán egy hörpi, s máris a bendőben volt az anyag. Mit mondjak, a dög íz egy picit még érződött, de az anyag önmagában jó volt. Ennyit elsőre, s utoljára Koreáról. (Persze, lehet, hogy a pálinka Dél-Koreából származott, de hát innen messziről olyan egynek látszik )

Talán még egy apróság, amiért rájuk voksoltam. A Koreai NDK esetében már az is nagy bravúr volt, hogy egyáltalán kijutott a világbajnokságra. Egy ilyen apró csoda nekünk is jól jönne, de ház a csodákért ott is dolgozni kell.

Az észak-koreaiak eddig mindössze egy vb-n, az 1966-oson szerepeltek, igaz, akkor második helyen zártak a csoportjukban, Olaszországot legyőzve és maguk mögé utasítva. A negyeddöntőben aztán 5-3-as vereséget szenvedtek a portugáloktól. Mi kicsivel több vb-n szerepeltünk, kicsit később voltunk utoljára vb-résztvevők, de lehet, nekünk is ki kell böjtölnünk azt a 44 évet, mint nekik. Hát ezért is mondom azt, hogy van bennünk lelki rokonság

Szóval, hajrá kis barátaim! A brazilokon gyorsan átgázoltok, aztán odahaza egyből megemelik a rizsadagotokat. Már ezért érdemes volt eljutni Dél-Afrikába.

Ha mégsem, legfeljebb a vezérük, Kim Ir Sen agyvérzést kap, de lehet, hogy már ezen is túl van pár éve, amikor eltűnt a világ elől...