Siklósi Gergő családja a helyszínen szurkolt, a végén jött a katarzis és a könnyek

A család, amely rutinos vívóversenyre járó, sokat látott társaság, úgy készült a budapesti világbajnokságra, mint Gergő: nyugodtan, jó kedvvel, könnyedén.

Mondhatni teher nélkül, felszabadultan nézték a mérkőzéseket. Ahogy aztán a fiú haladt előre, persze úgy kezdett a lelátón is egyre jobban forrósodni a hangulat.

- Mindig izgul az ember, de mi ezt a vb-t úgy éltük meg, hogy minden győzelem ajándék – tekintett vissza kérésünkre Siklósiné Szabó Katalin, aki hozzátette: a verseny közben nem tudtak beszélni, de azt kívülről is meg tudta állapítani, hogy fia rendkívül koncentrált, és egyre jobban elkapja a fonalat.

- Több olyan helyzet is volt, amikor nem mertem a pástra nézni, a tenyerembe temettem az arcom és hallgattam, vajon kiabál-e a tömeg. Ahogyan sorban győzte le az ellenfeleket, egyre több helyről hallottuk, hogy figyeljük meg, itt a nap végén a magyar Himnusz fog majd szólni. Hitetlenkedtünk még akkor is. Ugyanakkor tényleg nagyon összeszedett és tudatos volt, igazi profi. Nem görcsölt, nem idegeskedett, fenomenális érzés volt nézni, ahogyan vív. A döntő előtt azt mondtam: bármi lesz a vége, ez csúcsteljesítmény, amelyet ország-világ lát. Gergőre jellemző, hogy mindig az utolsó másodpercig küzd, nincs számára lehetetlen. És megcsinálta. Igazi katarzis volt, ott nem csuktam be a szemem. Hihetetlen boldogság, még most is nehéz felfogni. Odajött hozzánk a lelátóhoz, mindannyian sírtunk, csak annyit tudtunk mondani, hogy köszönjük.

Katalintól megtudtuk, a párbajtőr verseny döntőjét épp férje születésnapján rendezték, Gergő kérdezte a család többi tagját: mi legyen a meglepetés? Viccből mondták neki, hogy egy érem jó lenne. Ezen aztán jót nevettek, de végül a tréfa mégis valósággá vált...

Ilyen szülinapi ajándékot nem sokan kapnak.