Szabó Dezsőre emlékeztek

Kaiser Mihály, a baráti kör elnöke bevezetőjében elmondta, Szabó Dezső a gimnázium tanára volt egy évig, az 1913–1914-es tanévben. Nem saját akaratából ment el, ő szerette Sümeget, de fenntartásokkal. Ellentmondásos személyiség, de jó ember volt, Sümegen az utókor utcát nevezett el róla. Darnay László elmondta, az írót úgy helyezték Sümegre. Tanárként diákjai szerették. Nem szakmai okok miatt kellett gyakran váltogatnia lakhelyeit. A kisvárosi életstílushoz nem illő viselkedése, például a párbajozás miatt nem tűrték. Bárkinek megmondta a véleményét, a következményekkel mit sem törődve. Mások érdekeiért viszont kiállt. Különös kapcsolata alakult ki Darnay Kálmán muzeológus idősebbik lányával, Idával, akit Kócikának nevezett. Ida ekkor 13–14 esztendős, az író 40. Egyszer Szabó Dezső kellemetlen helyzetbe is került a kislány iránt táplált érzései miatt.

Felolvasóestre hívta Kaffka Margitot, akit Darnayéknál szállásoltak el. A vendéglátók ebédet adtak a tiszteletére. Az asztalnál ott ült Ida is. Kaffka Margit észrevette, hogy az író, akivel ő gyakran találkozott Budapesten, és arra is kérte, vegye őt feleségül, különösen viszonyul a gyermekhez. Ez neki nem esett jól. Az író is kínos pillanatokat élt át. Amikor tanév végén el kellett hagynia Sümeget, az utolsó éjszaka a baráti borozgatást követően felmászott a kislány szobájának erélyére, és odatűzött egy cédulát, azzal a felirattal, Kócika, Kócika, Isten vele. – Szabó Dezső sokat írt a szép sümegi helyekről, a Sárállás közről, Sarvalyról, a Fehérkövekről – fogalmazta meg az előadó. – Ma már a fiatalabbak is csak innen tudhatják, hogyan hívták a település néhány részét. Az író épp a sümegi évéről szóló visszaemlékezést írta, amikor egy óvóhelyen érte a halál. Kaiser Mihály egy Szabó Dezső- kötetet adott át az iskola könyvtárosának, Kovács Attilánénak. A baráti kör tagjai segítik az iskolát, díjakat alapítottak a tehetséges diákok támogatására.