Mások helyett is szépíti a társasház kertjét Margit néni

Csakhogy a verseny bírálóbizottságának tagjai úgy vélték, hogy bizony nagyon ritka ma már, hogy egy társasházban élő idős asszony energiát és pénzt nem sajnálva szépíti a környezetet - mindannyiuk örömére. Hiszen Margit néni előkertje valójában a társasházé. Riportalanyunk kérésére nem írjuk ki a teljes nevét és a korát is elhallgatjuk, de nem a hatvanasok táborába tartozik, sőt, már hetvenkedőnek sem vallhatja magát régóta.

Azonban szerencsére egészséges, jó szellemi frissességnek örvend, kiváló a humorérzéke. A Berzsenyi utcai klasszikus négyszintes, 16 lakásos kockaház földszintjén él, lakása alatt a saját garázs, az ablakok és az erkély pedig az úgy nagyjából talán harminc négyzetméteres kis virágoskertre nyílnak, így gyönyörködhet a fákban, virágokban. Persze, látja azt is, ha valaki tönkretesz vagy elemel egy növényt, mert sajnos ilyesmire is volt már példa. Nem sok mindent tud tenni ellene, de a kertbe parkoló autók miatt kis, alacsony kerítést készíttetett a saját pénzéből. Egy címfestővel pedig egyedi "parkolni tilos" táblát festetett, azzal a kiegészítéssel, hogy köszöni a megértést. Bevált a dolog.

Így aztán Margit néni már a reggeli órákban a kertben tevékenykedik, még a nagy meleg előtt összesöpri a már hulló fale-veleket, gereblyézi a kertet. Délután öt óra tájban tér vissza újra, akkor megöntözi a virágokat a garázsában vödrökben álló vízből. Két nap alatt kiöntöz egy köbméternyit. Aztán az ottani kis csapról teletölti az edényeket, hogy másnapra meglangyosodjon az öntözővíz. Így megy ez egész nyáron, itt nincs hol esővizet gyűjteni, de egyébként se sok volt abból idén. Tavaly tízezer forintjában volt az öntözővíz, sokallja az összeget. de elintézi azzal a dolgot, hogy szereti a kertet és kész. Azt mondja, amikor látja, hogy kókadozik egy virág, aztán ha megöntözi, a növény felemeli a fejét, akkor úgy van vele, miért ne tenné. Margit néni egyébként a városban született, érettségi után került Budapestre, vegyészmérnökként dolgozott. A Vasipari Kutató Intézetben munkatársaival kikísérletezték azt a titánbevonatot, amelynek köszönhetően tíz évvel többet bírnak a vonatkerekek. Amikor aztán mindketten nyugdíjba mentek, Margit néni férje hirtelen elhunyt. Az özvegy hazaköltözött. Gyermekük nem született, de Margit néni nincs egyedül, a testvére a városban él. No meg akivel lehet, jókat beszélget a ház előtt.

A lakótársak egyike az öntözésben is szokott segíteni, de ha nem így lenne, ő akkor is bevásárolna tavasszal a piacon büdöskéből, muskátliból. A kertben gumiabroncsokban zöldellnek az évelők, cserepekben az egynyáriak. Amit lehet, a garázsban teleltet, ott nem esik a hőmérséklet hat fok alá télen. A gondoskodást meghálálja az amarillisz, az árnyékliliom, a hatalmas jukkák, de virágzik az orgona és annak nyári változata, a levélkaktusz, és jól érzi magát a szemölcskaktusz, meg a fenyő is. Margit néni soknak a nevét sem tudja, és ő az epret sem a terméséért tarja, hanem csak mert örömét leli a szépségében. Margit néni még a kertnél jóval távolabb élő növényekre is gondot fordít, és akár a füvet is lenyírja egy kertészollóval. Akár komposztálna is, ha lenne hol. Már most tervezi, hogy tavasszal átrendezi a kertet, szanálja a gumiabroncsokat, inkább a földbe ültetné a virágokat, de úgy, hogy a víz ne szivárogjon el egyhamar a gyökereiktől.

Azt mondja, az is pénzbe fog kerülni, de nem baj. Gondozza a kertet, hiszen ideje bőven van, és amíg kertészkedik, addig sem foglalkozik a gondokkal.