Megindult a zarándoklat

Gyerekkoromban évente legalább egyszer, búcsúkor kibicikliztünk Vodicára az eperfákkal szegélyezett föld-úton. Augusztus 15-ére a kegyhelyen mindig szépen rendbe tették szülőfalum határában a kápolnát, a kis szobrot és a kutat. Nagyobb egyházi ünnepeken is sok hívő megfordult ott. Szüleim meséltek - számomra akkor fel nem fogható - Mária-jelenésekről, csodás gyógyulásokról.

Az ott élő sokác (horvát) katolikusok már az 1800-as évek eleje óta jártak oda imádkozni. Azon a helyen hajdan a vadicai kút vizéből itatták a legelő jószágokat. Az egyik imádságos életű férfinek a kút fölé hajolva látomása volt: a víz hullámzott, fényesség lett, és a kútban egy képet látott, amely Szűz Máriára és a kisded Jézusra hasonlított, majd azt látta, hogy egy asszony kislányt tart az ölében. A társai ezt nem észlelték. Másnap a kútnál ismét az a kép fogadta, mint az előző napon. Eszébe jutott, hogy Kisboldogasszony napja lesz; és ekkor felötlött benne, hogy Szent Annát látta a kis Máriával.

Háromszor ismétlődött ez meg, ennek jeleként egy fűzfát ültettek azon a helyen. A kutat bekerítették, és egy kápolnát is építettek. A környékről érkeztek ide a zarándokok, akik imádkoztak, énekeltek, ünnepelték Szűz Máriát. Több csodás gyógyulás történt, később hivatalosan is kegyhelynek ismerték el Máriakertet.
A történet 2006 tavaszán vett érdekes fordulatot. Apám telefonon megemlítette Amerikában élő távoli rokonunkat is: "Sándor bátyád Mária-szobrot állíttat Vodicán." Vöő Sándor 1956-ban disszidált testvérével együtt az Egyesült Államokba Hercegszántóról. Odakint építési vállalkozóként keresi a kenyerét, s úgy döntött, hogy Szűz Mária-szobrot ajándékoz szülőfalujának. A 73 éves férfinek egy álma volt, amiben egy hang szólította őt: "Építsd meg házamat, és világosság lészen benne!"

A múlt század negyvenes éveiben már felmerült, hogy templomot emelnek a kegyhelyen, de közbejött a második világháború, majd a Rákosi-rendszer. Az amerikás magyarnak a pénze templomra nem futotta, de egy kilencméteres chicagói szobor másolatára igen. Az adományozás terve lázba hozta a község lakóit: a település címere Mária mennybemenetelét ábrázolja, s a falu két templomát, a szerbekét és a római katolikusokét is a Szűzanya tiszteletére szentelték fel, ezért a szántóiak körében nagy a tekintélye Máriának. A csaknem 11 méteres alkotást a pécsi Rigó István szobrászművész két év alatt készítette el. Hatalmas daru emelte helyére a szobrot, és már akkor csodájára jártak a hívők.

Felavatása nagy ünnep volt Bács-Kiskun megye legdélebbi falujában. Bábel Balázs kalocsai érsek szentelte fel a szobrot. Azóta - tavasztól őszig - minden hónap 13-án miséznek a szerb határ mentén felállított alkotásnál. Beindult a vallási turizmus, zarándokok érkeznek buszokkal, személykocsikkal, hogy megcsodálják a Szűzanya szobrát, és elmondjanak ott egy imát. A kegyhely a község utolsó házától földúton közelíthető meg, de a falu mielőbb szeretne oda aszfaltutat építeni.