Pompás öblök és hegytető a Rab-szigeten

A sziget nemcsak Magyarországhoz való viszonylagos közelsége miatt – a letenyei határátkelőtől nagyjából háromszáz kilométert kell megtenni a stinicai kompállomásig, ahonnan egy nagyjából negyedórás kompozással átkelhetünk a szigetre – érdemes a hazai utazók figyelmére, hanem Rab óvárosának történelmi emlékei és a sziget változatos természeti értékei miatt is.

Az Y alakú sziget keleti partja kopár és köves, míg belső és nyugati fele zöldellő: ennek oka, hogy Rabon észak-déli irányban végighúzódik a Kamenjak-hegy, amely megvédi a sziget belső felét a szelektől. Ennek is köszönhető, hogy klímája kedvezőbb, mint a Kvarner-öböl szárazföldi részeinek: a napos órák száma több, és a nyári alacsony csapadékmennyiség már-már Dél-Dalmáciát idézi.

Rab történelme az Adria keleti partvidékének legtöbb vidékéhez hasonlóan alakult: már időszámításunk előtt megtelepedtek a rómaiak, később a keleti gótok, majd Bizánc fennhatósága következett. A 9. század második felétől a horvát hercegnek adózott a sziget, a 12-15. század között pedig részben magyar uralom alatt állt. A középkor végétől mintegy négyszáz évig a Velencei Köztársasághoz tartozott.

A rabi városmag – amely egy keskeny félszigetre épült – látképét négy templomtorony – amelyek közül az elsőt a 11. században emelték – és a velencei időszakban készült pompás építmények adják, köztük a loggia, az óratorony vagy éppen a rektorpalota. Bár műemlékek számában nem versenyezhet a város Rovinjjal vagy Dubrovnikkal, a történelmi hangulatú városmag három párhuzamosan futó utcáját és az azokat összekötő utcácskákat érdemes többször felkeresni, mert a figyelmes szemlélő mindig találhat egy-egy szép boltívet, bábkorlátot vagy velencei stílusú homlokzatot.

Rab egyik különlegességét adja, hogy az Adria keleti partvidékétől eltérően több homokos tengerparti szakasszal rendelkezik a Lopar települést körülvevő öblökben, amelyek közül a legismertebb a Paradicsom-strand, amely a Balaton déli partjához hasonlóan lassan mélyül.

A sziget többi részén található partszakaszok és öblök inkább kavicsosak vagy kövesek, viszont ezeknek kristálytiszta a vize. Rab talán legnagyobb természeti értéke a Kalifront-félsziget: a sziget területének közel hét százalékát kitevő természetvédelmi övezetbe csak gyalogosan vagy kerékpárral lehet behajtani. Ez az úgynevezett Dundo erdő, ahol a leggyakoribb fa a magyaltölgy, de számos fenyőfélét is láthat az ember, miközben a legkülönfélébb színű gyíkok szaladgálnak fel-alá a földön. Az aktív pihenést kedvelők a vízi sportok kipróbálása mellett túrázhatnak egyet a Kamenjak-hegy 408 méter magas csúcsára is.

Bár a hegytetőre vezető út nem éppen könnyű, de aki megteszi, a fáradtságért kárpótolni fogja a kilátás, tiszta időben Krk szigetig ellátni, de az utazó a Rab és a szárazföld között húzódó Velebit-csatorna mélykékszínű vizének látványát is sokáig megőrzi emlékezetében.