A bakonybéli bencés monostor a béke szigete

A „Bakony-belében” István király alapított monostort 1018-ban felesége, Gizella rokona, Szent Günter ajánlatára. Ehhez a közösséghez csatlakozott később Szent Gellért – aki ezt megelőzően Imre herceg nevelője volt – 1023 körül, és hét évet töltött a monostorban. Az alapítók lelkületéről és a hely szelleméről sokat elmond a legendarészlet, mely szerint a Szentkútnál, Gellért kunyhójában békességben együtt élt egy szarvasborjú és egy farkas.

Bakonybél kezdettől fogva a békesség, a kiengesztelődés helye, a csendes belső úton megtalált harmónia közvetítője. Az alapítók Szent Mauríciuszt választották védőszentül, aki több ezer társával a 3. század végén vértanúhalált szenvedett, mert nem voltak hajlandók ártatlan keresztényeket üldözni. A királyi házaspár bőséges adományokkal, birtokokkal gazdagította a monostort, Gizella – akit a magyarok Keslának hívtak – Erdélyben szőlőbirtokot adományozott a szerzeteseknek. „Én Kesla Isten irgalmából királynő, saját akaratomból és István király támogatásával Szent Mauritiusnak adományozom a Makra hegyen 8 kapa szőlő birtokot ugyan annyi szőlőművessel” – áll az adománylevélben. Ez az ősi kapcsolat éledt újjá a közelmúltban, azóta a legkiválóbb ménesi borász, Balla Géza szállít az apátságnak bort.

A tatárjárás, egy pusztító tűzvész, a török megszállás, II. József szerzetesrendeket betiltó rendelete, majd az 1950-es évek kommunista üldöztetése mind-mind kemény korszak volt. 1989-ben három szerzetes visszatért, hogy újraindítsák a lelkiséget. A viharos ezer év alatt háromszor kellett a monostort újjáépíteni. Vidlics Ferenc felvidéki származású apát 1713-ban kezdte kiépíteni az újkori Bakonybélt, szülőföldjéről tót földműveseket hívott az induló faluba, később sváb telepesek érkeztek. A templom építése 1723-ban fejeződött be, a hozzá kapcsolódó épület­együttes 1754-re lett teljesen kész. 1832-től 1848-ig rendi tanárképző főiskola működött a monostor falai között, melynek diákja volt Rómer Flóris is. Vörösmarty Mihály gyakran betért a szerzetesekhez.

Napjainkban a monostor virágkorát éli. Az alapítás ezeréves évfordulója alkalmából nagyszabású felújításba fogtak. Új fogadótérben, kibővített látnivalókkal várják a látogatókat. A hajdani magtárban kapott helyet a Forma Vitae – A bakonybéli monostor 1000 éve című kiállítás. A közösség életét bemutató kisfilm mellett a tárlat a monostor és környezete múltjába, jelenébe nyújt bepillantást; a település bencések előtti életének emlékeitől elindulva a közösség alapításához kötődő szentek ismertetésén át jut el a barokk idők gazdaságának, majd a reformkor kiemelkedő egyéniségeinek bemutatásához. A régészeti leletek, makettek, műalkotások, levéltári anyagok, művelődéstörténeti emlékek mellett szerepet kapnak az interaktív és multimédiás eszközök. A turistaudvaron gyógynövényágyások kaptak helyet, a labirintus lelki utazásra hív. A műtárgymásoló és könyvkötő műhely látványműhelyként várja a látogatókat.

Az apátsági látogatást követően érdemes ellátogatni a Pannon Csillagdába, rövidebb sétát tenni a Borostyán-kúthoz, a mészégetőhöz, hosszabb túrát tervezni a hubertlaki, más néven Gyilkos-tóhoz, a Witt-kilátóhoz, megnézni a trófea- és kőzetbemutatót, a bakonyi népi építészetet megtestesítő tájházban az egykori falusi életet felelevenítő, a Bakonyi indián játék című kiállítást és Klesitz Róbert helyi fotós bakonyi képeit, körutazást tenni a faluban vagy az erdőben a Dorbi Csi-Hu kisvonattal.