Változatlan, mégis érdekes

A különleges high-tech stílusú építmény a külső megjelenése miatti megosztó kritikák ellenére 1977 óta Párizs meghatározó kulturális intézménye. Első számú látványossága a Modern Művészetek Galériájának gyűjteménye, amelynek teljes kollekciója 120 ezer műalkotásból áll, de ennek csupán a válogatása, az 5 százaléka látható az állandó kiállításon. Emellett időszakos kiállítások, hangversenyek helyszíne, helyet ad egy nyilvános könyvtárnak, s egyben zenei és művészeti kutatóközpont.

A megépítése idején abszolút szupermodernek számító Pompidou Centert ma már sok tekintetben felülmúlják a La Défense üzleti negyedének legújabb épületei. A megjelenése ennek ellenére ma is egyedinek számít: külső csőrendszerével és állványzatával sokan egy olajfinomítóhoz hasonlítják, míg mások egy szupermarkethez. A színes csővezetékeknek jelentősége is van, különféle színekkel különböztetik meg tervezői a vizet, az elektromos áramot, a klímát és más fontos építészeti egységeket.

A művészeti központ iránt megnyilvánuló érdeklődés napjainkig sem csökken, mivel a tavalyi év statisztikája szerint 3,33 millióan látogatták, 9 százalékkal többen, mint az előző évben. Ugyanakkor az olyan nagy múzeumok, mint a Louvre és a Musée d’Orsay látogatottsága elmarad a korábbiaktól. A csökkenést főként a külföldi turisták számadatainak alakulása befolyásolja, mivel kevesebb lett a Párizsba utazók száma a terrorveszély okozta félelem miatt. Ennek ellenére mégis úgy tűnik, a Pompidou Központ előtti tér továbbra is népes a franciáktól és külföldiektől, akik itt találkoznak, hogy magukba szívják a hely különleges atmoszféráját, s az épület előtti Sztravinszkij- szökőkút látványát. Felfedezzék maguknak az utcai mutatványosok, előadók világát, a zsonglőröket, artistákat, bábosokat, utcazenészeket. Ők továbbra is elmaradhatatlanul hozzátartoznak Párizshoz, ahhoz a miliőhöz, amelyet az utóbbi évek terrortámadásai sem tudtak megzavarni.

A Szajna-parti metropolis 4. kerületében, a Beaubourg negyedben található hétemeletes, kéthektáros területű kulturális központ az olasz Renzo Piano és angol Richard Rogers tervei szerint épült fel 1971–1977 között. Franciaország egykori köztársasági elnökéről, Georges Pompidouról (1911–1974) nevezték el, ő volt a megálmodója és szorgalmazója a sokoldalú kulturális funkciót betöltő létesítménynek, de teljes felépítését és megnyitását már nem érhette meg.

A negyvenéves építmény a fennállása óta több külső karbantartási munkálaton esett át, ugyanakkor az évfordulót követően mintegy 100 millió eurós költséggel felújítják, s helyreállítják az épület főoldalának „hernyó” néven elhíresült mozgólépcsőjét a struktúra megváltoztatása nélkül 2018–2020 között.

Vidám jelenség a Pompidou Center mellett a vele harmonizáló Sztravinszkij-szökőkút. Az Automata szökőkútnak is nevezett 16 mozgó, vizet lövellő szürreális szo-boralakzat mindegyike Igor Sztravinszkij – a Párizsban is élt, francia állampolgárságot szerzett orosz zeneszerző – egy-egy művének a témáját jeleníti meg. A feketére festett mechanikus szerkezetek Jean Tinguely svájci festő és kinetikus szobrász, míg a színesek a felesége, Niki de Saint-Phalle francia szobrász és festőművész munkái.