Tutajjal és gorálokkal a Dunajecen

Nem hagyományos tutajok ezek a vízi járművek, hanem öt keskeny ladikból összefogott, fenyőgallyal díszített, csáklyarúddal irányított „pöttömnyi pontonok”. A népviseletbe öltözött két gorál – hegyi lengyel, vagy szlovák vezető – „szíves” fogadtatása, amint induláskor közlik az utasokkal, azért szokás a tutaj elejére fenyőgallyakat tenni, ha felborulnak, és sikertelen lesz a mentés, az díszít majd sírjukat.

Az igazi funkciója megakadályozni, hogy a felcsapódó víz a járműbe jusson. A Dunajec Szlovákia északi- és Lengyelország déli részén folyik. Hossza 247 km – Lengyelország tizennegyedik leghosszabb folyója – amiből 17 km Szlovákia területén halad, lengyel-szlovák határfolyóként. A Dunajec „áttörés” 360 hektáron természetvédelmi terület a Piényinek Nemzeti Parkban. A táj megkapó szépsége a tutajozás során élvezhető igazán, de érdemes gyalog, vagy kerékpárral is bejárni. A Pieniny lengyel oldalát már 1930-ban nemzeti parknak nyilvánították, a szlovák oldalán 1932-ben jött létre a természeti rezervátum. A lengyel oldalon rácsodálkozhatunk legmagasabb hegyére, a Korona-hegyre, mely a Pieninek legmagasabb, domináns csúcsa, egyben jelképe. A többormú hegynek több, névvel ellátott csúcsa van, az Úri-, a Lapos-szikla, a Tornác, a Felső kert, valamint legmagasabb pontja, a Gömbölyded, 982 m, erre a csúcsra a lengyel oldalon fekvő Sromowce Niżne községből jelzett turistaúton lehet feljutni.

A tájhoz sok legenda fűződik. A hasadék keletkezéséről az egyik népi monda szerint Chrobry Boleslaw király kardjával hasította ketté a földet, hogy helyet adjon a folyónak. A gorálok a mai napig mesélik, Kinga királyné, apáca társaival, menekülőben a betörő tatárok elől, maga mögé hajított egy szalagot, amely hirtelen a kanyargós Dunajeccé változott, és mivel a tatárok ezt az akadályt is legyőzték, eldobta a fésűjét is, abból pedig az üldözők előtt egyszerre sűrű erdő nőtt ki. A tutajozásnak nagy hagyományai vannak, a gorálok ily módon szállították a fát. Turistacsalogató szerepe a 19. században már élt, szervezett formát azonban a magyar származású Szalay József idején öltött. Ő volt Szczawnica gyógyfürdőhely alapítója és szervezte az első tutajos túrát a Dunajecen. Nagy szolgálatokat tett a turizmus fejlődésének, útikönyveket, saját litográfiáival díszített albumokat adott ki, turistautakat tervezett. Tevékenysége nyomán a kis gorál falu az arisztokrácia és a művészvilág körében ismert és népszerű fürdőhellyé változott. Mellszobra a nyaralóhely egyik parkjában látható.

A Dunajec – Galícia és a Szepesség természetes határaként – évszázadokon át Szent István országának egyik legbékésebb határszakasza volt. A tutajozás során szép kilátás nyílik a folyót szegélyező fehér mészkősziklákra, a sziklaszirtekre. Népszerű a folyón a tutajozás mellett a kajak, a kenu, a vadvízi evezés is. A tutajt az elől ülő „mester” irányítja, tőle függ, hogy a folyó gázlóin hogyan kelünk át. A kormányzást a hátul elhelyezkedő segéd végzi, aki evezőjével a kívánt nyomvonalra vezeti a járművet. A Dunajec egyik legszűkebb részén a folyó szélessége éppen csak meghaladja a tíz métert, a víz mélysége viszont ezen a ponton eléri a tizenkét métert. A monda szerint a legendás felvidéki betyár, a nép körében nagyon népszerű Juraj Jánošík itt választotta ki bandájának tagjait oly módon, hogy a jelentkező legények közül csak az lehetett a banda tagja, aki képes volt a folyót ezen a ponton átugrani. Egy másik legenda szerint azért nevezik ezt a helyet Betyárugrásnak, mert Jánošík itt ugrotta át a folyót a csendőrök elől menekülve, lába nyomát a mai napig őrzi a szikla. A dunajeci tutajozás meseszép, különleges élmény, felejthetetlen emlék.