Veszprém

2014.02.04. 15:55

Nagy Károly atya küldetése

Veszprém - Cseng a kaputelefon, a vonalas, a mobil, nagy a forgalom. Nem először ülök a fogadószobában Nagy Károly atyára várva. Bolthajtás, cserépkályha, patinás bútorok, precíz rend és tisztaság. Az ablak az érseki palotára néz.

Őrsi Ágnes

Az ablakkal szembeni szekrényben hatalmas anyakönyvek; kereszteltek, házasultak, meghaltak nevei 1800-tól, tekintve, hogy a főplébánia Veszprém legrégibb plébániája. (Az ezeknél is régebbi dokumentumok az érseki levéltárban láthatók.) A könyvek mellett dobozok, ez-az a számítógéphez, nyomtatóhoz. Nyílik az ajtó, jön Roli kutya, mögötte pedig Károly atya, akit arra kérek, a találkozásairól meséljen!

- Nem készültem papnak. Aktívan vízilabdáztam. Előbb a geológia felé fordultam, azonban a családom ismert volt a művészetek világában, azt hitték, mint fiú a családból, én is ötvös leszek. Nagyon érdekeltek a művészetek, a művészettörténet. Nem örültek az enyéim, amikor bejelentettem, irányt váltok, és pap leszek. Érettségi után a győri szemináriumban kezdtem meg a tanulmányaimat. Hogy mit éreztem? Körülbelül azt, amit a viharos tengerről hazaérkező hajós érezhet. Nagyon jó lelki vezetőim voltak, például páter Marton Boldizsár, Marcell atya, folyamatban van a boldoggá avatása, vagy Jusztin atya, akiből Székesfehérváron lett megyéspüspök. A szemináriumi évek után, 1972-ben Veszprémben Lékai püspök úr szentelt pappá negyedmagammal. Abban az időben kevesen jelentkeztek. A szülők féltek a bizonytalan jövőtől, a zaklatások miatt, de aki érzi a hivatást, az követi Jézust. Ezek a dolgok nem jelentenek akadályt annak, akit Krisztus megérintett.

Nagy Károly atya 2013-tól a Szent Mihály Bazilika Főszékesegyház apátkanonok plébánosa, valamint a veszprémi esperesi kerület esperese. Képünk az érsek úr születésnapi ünnepségén készült róla. Szeretik a hívek, mert közvetlen ember (Fotó: Nagy Lajos)

 

- Felszentelés után azonnal a mélyvízbe került. Hogyan sikerült találkozása a hívekkel?

- Somogy volt az első állomás. Számomra teljesen ismeretlen vidék, más emberek, más gondolkodás, más életstílus, de ha ott él az emberek között, hamar alkalmazkodik. Én is nagyon jól éreztem magam, a tanítványaim egyike pedig szintén a papi pályát választotta. Korábban soha nem gondoltam volna, hogy egy plébánián ennyi munkalehetőség van. Templomépítés, renoválás, vagy akár közös szőlőművelés a hívekkel alkalmat jelent arra, hogy találkozhassunk, hogy kovász lehessek közöttük. Ebbe belefér a beszélgetés, a viccmesélés, az éneklés. Ott, ahol a pap megtalálja a hívekkel a hangot, nem gond a hitélet fejlődése. Keresztelem a babákat, látom a fejlődésüket, és olyan élményekben van részem, mint nemrég. Egy harmincas, szakállas fiatalember - egyetemi végzettséggel - a gyermekével jött be a sekrestyébe, és azt kérdezte, megismerem-e? Őt is én kereszteltem, most pedig hozta a gyermekét. Azóta is jön, már a képviselőtestületnek is tagja. Az elsőáldozóknak mindig adtam kis emléket és szentképet, amit valaki gyerekként az imakönyvébe tett, most meg azt tapasztaltam, hogy felnőttként ugyanazt őrzi a pénztárcájában. Huszonöt éve én eskettem egy fiatal párt egy kis falusi templomban. Tavaly, a házasságkötés 25. évfordulójára a férj ajándéka az volt a feleségének, hogy kiderítette hol szolgálok, és újra én áldottam meg őket itt a Bazilikában, négy gyermekük jelenlétében. Felejthetetlen élmény volt az is, amikor repülőgéppel zarándoklatra utaztunk. Felszálltunk, megszólalt a hangosbemondó: - A kapitány üdvözli a veszprémi zarándokokat. Kiderült, hogy őt is én eskettem.

Nem csak a telefonforgalom zajlik, a beszélgetést kétszer is fel kellett függeszteni. Egy anyuka a fia esküvőjét jött megbeszélni, majd egy menyasszonyt kísért ugyanilyen okból népszerű színésznőnk. A hangulat mindkét esetben nagyon vidám, baráti, éppen olyan, mint amilyent eddig is tapasztaltam minden esetben, amikor Károly atyát láttam hívei körében.

- Nagy kitüntetés itt papnak lenni, hiszen a Bazilika az egyházmegye szíve. Talán sokaknak újdonságnak tűnik ez a stílus, de én ebből így, a hetven felé közeledve sem tudok leadni. Minden erőmmel azon vagyok, hogy az Isten ügyét, az evangélium hirdetését főpásztorom mellett állva, minden tehetségemmel tovább adjam, de nem tudom savanyúan, kedveszegetten.

- Várpalota a 90-es években azért speciális terep lehetett. Jó érzés volt látni, hogy az ottani eseményeket Ön mindig együtt celebrálta a polgármesterrel, és a város többi intézményének vezetőjével.

- Szendi érsek úr második plébánosi állomásomnak Nagykanizsát adta nekem, de egy másik kolléga, aki egy lelkigyakorlatos ház vezetője volt, csak akkor jött vissza az egyházmegyébe, ha megkapja Nagykanizsa plébániáját. Nem kis dolog két nap múlva egy plébániát visszaadni, de örömmel és lelki nyugalommal tettem. Édesanyám is kapott Szendi atyától levelet - ma is őrzöm - engedelmességemért, és egy ígéretet, hogy az első megürülő városi plébániát én kapom. Amikor haláleset miatt megürült a várpalotai plébánia, engem neveztek ki oda 1992-ben. Az ember ha pap, de emberként viselkedik, nagyon hamar elfogadják a hívek. A várpalotai kezdeti ellenállásból egykettőre közös gondolkodás lett, baráti, munkatársi kapcsolat a város és különböző szervezetei vezetőivel. Amikor 19 év után eljöttem, a hozzám tartozott négy falut, hat egyházközséget, két templom építését, temetők bővítését, egy iskola szervezését, plébániák rendezését, tatarozását, és nem utolsósorban három papi hivatás gyümölcsét köszönhettem meg a Jóistennek. Érsek atya kitüntetése és bizalma a mostani állásom, a Szent Mihály bazilika és Plébánia.

Ha most visszatekintek, 47 éve hordom a reverendát, abból 42 a felszentelt papság éve. Boldogan vallom Szentatyánknak, Ferenc pápának a szavait: soha nem zavartam el senkit, mindenhol, mindenkor, mindenki lelki kérdésében segíteni próbáltam. Soha nem bíró akartam lenni, hanem az isteni igazságosság szószólója. Nem volt könnyű papi életem eddig sem, de minden nehézségért kárpótol az emberek szeretete, akik érzik, hogy nekem a papi szolgálat igazi örömet jelent.

 

Sokáig Várpalota plébánosa volt

Nagy Károly atya Budapesten született. Családi gyökerei Veszprémhez és a megyéhez kötik. Veszprémben szentelték pappá 1972-ben. Somogy, Zala és Veszprém megyében volt káplán tizenegy évig, 1982-ben lett plébános Nemesgulácson, majd Várpalotán, 1993-ban tb. kanonok, 2013-tól pedig a Szent Mihály Bazilika Főszékesegyház apátkanonok plébánosa, valamint a veszprémi esperesi kerület esperese.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!