Bárczi-díjat kapott Máté András Mózes

Olyan csengő hangján, mintha az angyalok kórusából lépett volna elő. Nemcsak énekel, hanem zongorajátékával is elbűvöli a hallgatókat. Közben igyekezik a kemény valóságban is helytállni, tanulni, mint bármely kortársa. De ő egy kicsit mégis más, mint a többiek. Ő a Dalban élő gyermek. Máté András Mózes a veszprémi Bárczi Gusztáv Általános Iskola hetedik osztályos tanulója, aki arra is nagyon büszke, hogy az idei iskolagálán Bárczi –díjat kapott.

Amikor beszélgettem vele, mindig a kisgyerekkoráról idézett fel emlékeket. Kiderült, hogy másodikos korában már szép, tiszta hangon énekelt az iskolájának a kórusában, amire nagyon büszke azóta ő is, és iskolája is. Akkor figyeltek fel rá, s azóta is nagyon szeret erre az epizódra visszaemlékezni. Visszaidézve a gyermekkorát, ami igazán nincs is olyan távol tőle, számára olyan fontos dolog, mint tükörbe nézni jelenlegi önmagával. Számára most is olyan a világ, mint évekkel ezelőtt kisiskolás korában: iskolájának programjain szerepelni, kórusban és szólóban énekelni a legnagyobb varázserő számára.

Andris különlegeseket álmodó gyermek. A fejében hallja a zenét, a muzsikát, különösen a barokk kor zenéjét kedveli, kedvence a XIX. századi zenekultúra, amelyeket hangszeren is játszik. Néhány éve zeneiskolában tanul, büszkén újságolja, hogy Békei Natália zongoraóráin vesz részt. Beszélgetésünk alatt az is hamar kiderült, hogy nagyon fontos, hogy jó barátai legyenek, hiszen –ahogy ő fogalmazza- a barátok nem arra valók, hogy bántsák őket az emberek, hanem hogy szeressék. Neki is vannak barátai, de csak olyanok, akik nem bántják egymást. Kedvesen kell viselkedni, jónak lenni, csak ez lehet a barátság lényege. Mindezeket az általa megfogalmazott gondolatokat az iskolai erkölcstan órákon hallgatja és sajátítja el, igyekezik megfelelni azoknak a szabályoknak, amik a viselkedéstannal kapcsolatosak. Andris sokat énekel, kisérőjével, osztályfőnökével, tanárnőjével, Somogyi-Strenner Viktória gyógypedagógussal közösen lépnek fel, együtt szerepelnek, így nemcsak az iskolai keretek között, hanem a tágabb környezetben társadalmi kulturális rendezvények színpadain is bemutathatja énektudását. Tiszta hangja , kiváló hallása már az első iskolai évben megmutatkozott. Zenei tehetsége mellet kitűnő memóriával rendelkezik, hosszabb szövegeket, verseket hamar elsajátít és mély átéléssel adja elő a költeményeket. Gyönyörűen szaval, szépen hangsúlyozva olvas, helyesírása kitűnő. 2015-ben Budapesten az országos Tehetségeket Segítő Tanács 4. alkalommal megrendezett országos szépíró verseny gálaműsorán énekhangjával kápráztatta el a mintegy ezer fős nagyközönséget. – árulta el Viki néni, a pedagógusa, aki 6 éves kora óta foglalkozik a speciális igényű, istenadta zenei tehetséggel rendelkező fiúval. Vágya, hogy nagy közönség elött énekelhessen és örömet szerezzen dalaival a közönségnek.

Amit a Jóisten elvett tőle a bal kezével, a jobb kezével hatványozottan adta vissza András Mózesnek . Hogy kárpótolta-e a veszteségekért? A fiú hangja csengettyűként szárnyal soha nem is álmodott magasságokba, békével töltve meg a szívünket.

Azt mutatja meg, hogy ha olyan világba léphetünk át, ami csak a miénk, ott tökéletessé válhat az az ember is , aki más területen, az ő esetében autizmussal él. Mikor énekel kizár mindent, csak a dal az ő világa. Nagy felelősség ezzel a kinccsel bánni, mert nagyon törékennyé válhat. Viszont csodálatos dísze lehet lelkünk karácsonyfájának.