Janka Ferenc görögkatolikus lelkipásztor Isten végtelen szeretetének szent titkáról

Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk

A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amiben Isten végtelen szeretetének szent titkával találkozunk. Az Ószövetségben a teremtés Isten ingyenes ajándékozó szeretetének első gesztusa. Isten aztán, az ember bűne ellenére, kiválaszt egy népet, nem a kiválósága miatt, hanem mert ajándékba akarja adni önmagát a világnak. Ennek az isteni szeretetnek üzenete bontakozik ki az Ószövetség lapjain. Ez a történet sűrűsödik össze Jézus életében, különös intenzitással húsvéti misztériumában: kereszthalálában egészen brutálisan, feltámadásában pedig gyönyörűségesen, mondta Janka Ferenc görögkatolikus esperes, parókus, a Veszprémi Érseki Hittudományi Főiskola docense.

Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékezünk, ahol nem uralkodóként, erőszakos hadvezérként vonul be, hanem alázatosan egy szamárcsikón. Nagycsütörtök „kis húsvétján” azt ünnepeljük, hogy Jézus, az Egyiptomból való kivonulás emlékvacsoráján, velünk maradni akaró önfeláldozó szeretetének emlékezetére megalapítja az eucharisztiát, az oltáriszentséget. Nagypénteken Jézus kínszenvedésére és kereszthalálára, nagyszombaton Jézus síri nyugalmára emlékezünk. Húsvét vasárnap pedig az ő dicsőséges feltámadását, az „ünnepélyek ünnepét”, vagyis a minden elképzelhetőn túli legnagyobb ünnepet üljük.

– Jézus húsvéti misztériuma az egyház szentségeinek az alapja is – hangsúlyozta Ferenc atya. – A katolikus egyház tanítása szerint a szentségek nemcsak jelképezik az üdvösség misztériumát, hanem azokban titokzatos módon meg is történik, valósággá válik az Istennel való egyesülés. Az egyház szentségeiből gyógyulás, erő és örök élet fakad. A keresztény beavatás szentségei (a keresztség, a bérmálás és az eucharisztia) az isteni szeretettel való felülmúlhatatlan intenzitású találkozást jelentik és az isteni életet közvetítik. Ha valaki őszintén keresi a jót, és Isten felismert szeretetét nem utasítja vissza, akkor Isten szeretete mindig kész elárasztani őt, működni benne, vigaszt, gyógyulást, szeretetben, örömben és boldogságban való növekedést ajándékozni.

– Európában ma sok kétkedő és kereső ember is találkozik a húsvét titkával. Szeretem XXIII. János pápa egyik rájuk vonatkozó gondolatát: „Abban az Istenben, akit a nem hívők elutasítanak, én sem hinnék.” Az Istent elutasítók vagy a vele „hadakozók” többnyire az Istennek vagy az egyháznak valamilyen téves, torz képét tükröző emberi előítéletet vagy tapasztatot utasítanak el. Jaj nekünk, ha ehhez hívő emberként ténylegesen hozzájárulunk...

– A húsvét Isten végtelen szeretetének szent titkával való találkozás ünnepe. A legbrutálisabb és a leggyönyörűbb ünnep. A legszörnyűbb azért, mert az emberi tudatlanság és gonoszság végső radikalitását tapasztaljuk meg: az emberek nem értik, visszautasítják, keresztre feszítik Isten megtestesült szeretetét. De egyszersmind a legcsodálatosabb is, mert Isten ezzel együtt és mindezek ellenére mégis igent mond az emberre. Jézus szava a kereszten ezt nyilatkoztatja ki: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” Nem viszonozza a gúnyolódók és a szidalmazók gonoszságát. Megbocsát és üdvösséget ígér a jobb latornak, gondoskodik édesanyjáról is, és egymásra bízza őket szeretett tanítványával, s általa mindnyájunkat bevon ebbe a szeretetközösségbe. Feltámadásában pedig megmutatja, hogy az isteni életet nem lehet végérvényesen megölni, legfeljebb mi tudjuk ebből magunkat kizárni.

A nagy görögkatolikus ünnepek sajátos szertartása az olajkenet és viszontajándék

A görögkatolikus egyházban virágvasárnap – éppen úgy, mint a római katolikus egyházban – Jézus jeruzsálemi bevonulását ünneplik és barkát szentelnek. A nagy görögkatolikus ünnepek sajátos szertartása az olajkenet és viszontajándék (antidor) osztása. Ekkor a pap öt kenyeret, búzát, bort és olajat áld meg, és azért imádkozik, hogy a Jóisten áldja meg és sokasítsa meg ezeket az adományokat városunkban és az egész világon, és a belőlük részesedő híveket szentelje meg. A liturgia végén a pap a megáldott olajjal, a gyógyulás, a bűnbocsánat, az ünnep és a megszentelődés jelképével kereszt alakban megkeni a hívek homlokát és azt mondja: „Krisztus közöttünk”. A hívők válasza erre: „Van és lesz”. Ez után a hívek a megáldott, de át nem változtatott kenyér kis részekre vágott darabkáiból részesülhetnek. Ez az áldás és részesedés mindenki számára hozzáférhető formája annak a misztériumnak, amit a szentségekben mélyebben, magasabban és intenzívebben ünnepelünk.

– Nagypénteken Krisztus kereszthalálára és sírba tételére emlékezünk. A sírbatételi vecsernyén a körmenetben a pap a sírleplet a vállára veszi, mint a Krisztust eltemető tanítványok egyike. A lepel a sírba helyezés drámáját jeleníti meg. Jézus „halotti leplét” elhelyezzük a szent sírban, majd a feltámadási szertartás elején az oltárra kerül. Negyven napig, Jézus mennybemenetelének ünnepéig marad ott. A feltámadási szertartás nagyszombat este körmenettel kezdődik. A szertartás sokszorosan ismétlődő éneke: „Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált és a sírban lévőknek életet ajándékozott”. A húsvéti időszakban a hívek így is köszöntik egymást: „Krisztus feltámadt”. Erre az a válasz: „Valóban feltámadt.” A körmenetek során a négy égtáj helyein evangéliumi szakaszokat olvasunk fel, amelyek az Isten szeretetére és irgalmasságára emlékeztetnek bennünket.

A veszprémi görögkatolikus egyházközség a nagyheti szertartásokat a Szent Anna- kápolnában tartja, a többi Szent Liturgiát a Károly- templomban. A lelkipásztor úgy fogalmazott, jó barátságban vannak a római katolikus testvérekkel, az ő templomukat használhatják, amíg nem lesz saját templomuk.

Janka Ferenc szerint a szeretetet tanulni kell, a tökéletes szeretetet Istentől, Krisztustól tanuljuk. Szükségünk van Isten szeretetére. Ő tudja elmélyíteni az emberi szeretetet, másrészt olyan távlatokat ad, amit mi, emberek képtelenek vagyunk megadni egymásnak és magunknak.

– Amikor azt halljuk, Isten szeretete titok, ez sok embert elbizonytalanít. Azt szeretnénk, hogy Istennel és az élet nagy kérdéseivel kapcsolatban mindent tudjunk. Ha pedig ez nem lehetséges, sokan úgy érzik, semmit sem tudnak. A hitbeli ismeret a kettő között van. Egyrészt igaz, hogy Isten titka felülmúlja az emberi értelem felfogóképességét, másrészt Isten nem hagy bennünket teljes bizonytalanságban sem. A lelkiismeretünk révén és a teremtett világból felismerhető teremtő okán elégségesen biztos ismerettel rendelkezünk Isten dolgaival kapcsolatban. Elégséges bizonyossággal ahhoz, hogy életünket rá tegyük. A hit, a remény és a szeretet alapja ennek a racionálisan megalapozott bizalommal teli ráhagyatkozásnak.