Beteg nagymama vigyáz súlyos beteg unokájára

„Mi lesz most velük, a három gyermekkel anya nélkül?”

- Helyzetünk kritikus lett, a lelki megrázkódtatáson kívül anyagi tekintetben is megroppantunk, ugyanis másfél év óta egyedül nevelem gyermekeimet, mert édesanyjuk elhagyott minket – így vall életéről a kislődi Szennyai Csaba, aki súlyosan mozgáskorlátozott édesanyjára is mos, főz, takarít.

- Azt hittem akkor, hogy rám szakad az ég, amikor elment tizenöt év után. Azonnal arra gondoltam, mi lesz most velük, a három gyermekkel anya nélkül, és velem, nélküle? – így beszélt a másfél évvel ezelőtti történetről a kislődi Szennyai Csaba, aki fiatalon maradt magára gyermekeivel és súlyosan mozgáskorlátozott édesanyjával, amikor másfél évvel ezelőtt párja elhagyta őket.

Csabának mindig is a családja volt az első

A 16 éves Trisztán mindössze öt hónapos volt, amikor édesanyjával együtt annak idején odaköltöztek Csabához. Aztán a párnak két közös gyermeke született, Robertina, aki kilencéves, és a most 14 éves Dominik. Az apa büszkén beszél gyermekeiről, mondja, nagyon jók valamennyien, szeretik, tisztelik őt és nagymamájukat, jól tanulnak, kötelességtudóak, és segítenek mindenben, amiben csak tudnak. Trisztán, a nagyfiú sporttagozatos középiskolába jár Ajkára, és a város csapatában focizik, és őt is mélyen megrázta, ami öccsével történt.

Csaba büszkén mutat körbe a kis házuk melletti apró kertben is, ahol mindent gyermekei, illetőleg a nagymama kívánsága szerint alakított ki. Azt mondja, neki mindig is családja volt az első, értük dolgozott, elvégzett, amit csak bírt, mindig mindent megtett értük, ezért is viselte meg nagyon, amikor párja elment, de muszáj volt talpra állnia gyermekei és idős édesanyja miatt. A férfi egy cég közelben levő telephelyén baromfigondozóként dolgozik, munka után pedig mos, főz, takarít, kertet rendez. Az udvarban, egy kis ketrecben apró termetű nyúl húzza meg magát, ami kislánya kérése volt, és a szintén apró tavacskában egy teknősbéka kandikál kifelé, ami szintén a gyerekek kívánságára került hozzájuk. A fa alá kis asztalt és székeket tett ki Csaba, hogy a család a forró nyári napokon a friss levegőre ülhessen ki, és az asztalig édesanyja is el tud menni a járókerettel.

Nemrég három kecskét is hozott – mindegyik gyermekének egyet –, hogy a gyerekek az állatok egészséges tejét igyák, meg aztán így mindig hozzájuthatnak ehhez az italhoz, amit mindegyikük nagyon szívesen fogyaszt.

Nagyon megviselték a történtek az idős, beteg asszonyt

- Most tulajdonképpen a súlyosan mozgáskorlátozott édesanyám, aki csak járókerettel képes járni, vigyáz adott esetben az immunbeteg fiamra, meg a kislányomra, amíg dolgozom – mondja végtelen szomorúsággal a hangjában a 36 éves fiatalember, közben édesanyja behúzza maga mögött az ajtót, aztán besiet a házba. A férfi azt mondja, édesanyja nem szívesen beszél idegenekkel a helyzetükről, mert nagyon megviselték a történtek az idős, beteg asszonyt. Szennyai Csaba aztán így folytatja, nagyobbik fiának a sport miatt sok elfoglaltsága van, ezért nem tud mindig itthon lenni, hogy vigyázzon testvéreire, a kislányra és Dominikra, a fiúnak ugyanis betegsége miatt van szükség állandó felügyeletre. Most nagy segítséget jelent nekik az, hogy a kislány egyik rokonukhoz elment néhány napra a szünidőben falura.

„Borzalmas, felfoghatatlan lidércálomnak tűnik”

- Szuper volt a kirándulás május elején, nagyon jól éreztem magam, nem gondoltam volna, hogy barátaimmal ez lesz az utolsó találkozás, ugyanis nem lehet tudni, mikor lehetek velük újra együtt – veszi át a szót lehangoltan Dominik. A fiú felidézi, már az úton is többször észrevette magán, és nagyon furcsállta is, hogy gyakran elfáradt, bágyadt lett, amire korábban sohasem volt példa. Meg aztán kisebb-nagyobb, kék és sárga színű foltokat is látott magán, ezt sem tudta, hogy azok mitől alakultak ki rajta. - Amikor hazaérkeztem, apa azonnal eldöntötte, indultunk az orvosi ügyeletre – beszél az előzményekről a fiú.

– És attól kezdve megkezdődött a kálváriánk, ami azóta is borzalmas, felfoghatatlan lidércálomnak tűnik. Fiamnál a vizsgálatnál hamarosan kiderült: a vérlemezkék száma 4000-es értéket mutatott, ami már komoly problémára utalt – folytatja az édesapja. Csaba elmondja, azóta már mindent tudnak a betegségről: az immuntrombocitopénia, rövidítve ITP egy olyan megbetegedés, amelynél a vérlemezkeszám immunológiai okok miatt alacsony. Ilyenkor a vér azért nem tud megalvadni, mert abban nagyon fontos szerepet játszanak azok a vérlemezkék, a trombociták, amelyek e betegségnél nincsenek meg kellő mennyiségben. Normális esetben az emberek vérében mikroliterenként 150-300 ezer vérlemezke található. Ha szintje 30 ezer alá csökken, az már gondot jelent.

Nem lehet tudni, mitől alakult ki Dominik betegsége

Dominik betegségét már az ajkai kórház gyermekosztályán vérvétellel megállapították, azonnal küldték is a fiút további kezelésre a szombathelyi egészségügyi intézménybe, ahová mentő vitte, és egyből az intenzív osztályra. Kezelések, majd kontrollok következtek, és sok vonatos utazás, ami külön kimerítette a fiút, de kénytelenek így közlekedni, mert édesapjának nincs autója. Csaba azt is nagyon sajnálja, hogy megélhetésük miatt nem tudott az intenzív osztályon fia mellett maradni. – Bizony nagyon fájó szívvel láttam azt, hogy más gyermekek mellett ott ült az édesanyjuk, az én gyermekemet meg magára kellett hagyni – fordította el tekintetét az apa.

Hogy mitől alakult ki Dominik betegsége, nem lehet tudni. Május 3-a óta nem jár iskolába, nem sportolhat, noha örökmozgó volt, szívesen sportolt, ő is focizott az ajkai csapatban, most pedig még biciklire sem ülhet, ugyanis nem eshet el. – Ha esetleg megüti magát, és lesz egy bevérzése, az végzetes lehet számára – mondja Csaba. Fia erős gyógyszereket szed, szteroidot is, amitől felpuffadt az arca, meg pattanásos lett, ezért gyógyszert kell váltania, és nemsokára az étkezésre is oda kell figyelni, ami külön nagy feladat lesz számukra minden tekintetben.

„Nincs más kívánságom, mint hogy én is egészséges legyek”

- Nagyon hiányzik a közösség, a barátaim, akikkel most csak telefonon tudok beszélni. Mindennap sokat pihenek, szerencsére jó idő van, így nem kell egész nap a szobában lennem, kiülhetek a kertbe, levegőzök, nézegetem az állatokat, érzem, nagyon fáradékony vagyok. Napi fél óra sétát engedélyezett az orvos, a nap többi része fekvésből, pihenésből áll, amit igénylek is. Minden örömöm az, amikor erre jönnek a barátaim, és láthatom őket. Semmi más kívánságom nincs, mint hogy én is egészséges legyek, és megint együtt lehessek, focizhassak a többiekkel! – összegezte szomorúan Dominik mostani helyzetét.

A család lelkileg, anyagilag teljesen megroppant. A legborzalmasabbnak azt tartják, hogy nem tudják, mit hoz számukra a jövő.