Csomay Zsófia építész tartott előadást a Lovassyban

– Miután az ember egy ilyen helyen él, ilyen családban születik, magába szív térarányokat és olyan típusú szépséget, amelyet nem lehet kitörölni. A sógorom is építész lett, apám és nagyapám is ezzel foglalkozott, így nekem benne volt a véremben. Hozzáteszem: harmadik gimnáziumig vegyész szerettem volna lenni, amit anyám nagyon támogatott, mert akkor itthon maradtam volna. Azonban Horváth Géza, azaz Hacsek tanár úr magyarázta a város építészeti stílusait, majd a városról írtam egy OKTV-t, amellyel első díjat nyertem, és felvettek volna művészettörténeti szakra felvételi nélkül.

Nem mehetett akkor egyetemre Csomay Zsófia. Az ok a származása volt. Elment egy gyárba dolgozni, rajzkörbe kezdett járni, majd az iparművészeti főiskolára jelentkezett. Fel is vették, de Pap János (Veszprém megyei első titkár) és Gyüre Attila (a Lovassy akkori igazgatója) az első vizsgaszünetben feljelentették, és tiltakoztak, hogy „ilyen ember jár” főiskolára. Ezután három évig nem vették fel sehová, „helyhiány miatt”. Akkor lett helye, amikor eltörölték az osztályidegen származást.

– Nagyon szeretem, amit csinálok! Ha nekem kell fizetnem, akkor is megcsinálom – jelentette ki Csomay Zsófia, aki elárulta: ebben a szakmában nincs nyugdíjas, ő is dolgozik, tervez, egy kis irodája van. 1985 óta oktat a Magyar Iparművészeti Főiskolán. Ő tervezte a közelmúltban a Dumaszínház budapesti épületét és a nemrég átadott Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Műhelyházát. Munkái közül nagyon büszke a veszprémi Országos Oktatási Központ épületére és a Herendi Porcelánmúzeum teljes rekonstrukciójára.

– Szerencsés vagyok, hiszen mindenhová kerékpárral járok, nordic walkingozom. Van tizenegy unokám: ők és a tanítványaim tartanak fiatalon – fogalmazott Csomay Zsófia.