Egyre nehezebb takarítót találni

Paár Zoltán, a Magyar Tisztítástechnológiai Szövetség (Matisz) elnöke elmondta a lapnak, hogy a munkaerőhiány régóta probléma az ágazatban. A Matisz elnöke kiemelte azt is, hogy ma már nettó 130 ezer forint alatt nem lehet takarítót találni, de a Nyugat-Dunántúlon a 180 ezres fizetés sem elég csábító, amikor Ausztriában 1300 eurót (408 ezer forint) is meg lehet keresni.

Szerinte mégsem a külföldi munkavállalás nehezíti a munkaadók helyzetét, jelentősebb az egyéb iparágak elszívó ereje. A szövetség ezért oktatással, kamarai védőhálóval, rezsióradíj bevezetésével erősítené a szakmát.

A veszprémi székhelyű Laver Kft. ügyvezetője szerint közel 50 százalékos a munkaerőhiány a takarítóágazatban a megyében. Magyar Zoltán úgy véli, a legnagyobb probléma az, hogy amíg 2006–2008 táján ha feladott egy hirdetést takarítói állásra, akkor annyian jelentkeztek telefonon, hogy négy A4-es oldalt teleírt, manapság viszont alig vannak jelentkezők. Megerősíti azt az országos tendenciát is, hogy nettó 130 ezer forint a reális bér a piacon. Véleménye szerint nem az a probléma, hogy népszerűtlen a munkakör, hanem hogy nincsen utánpótlás. Generációk hiányoznak a rendszerből, és mivel az idősebb korosztály folyamatosan „kikopik”, ezért nincs, aki ellássa ezt a feladatkört.

– A szakmunkásképzésnél is ugyanez a probléma, mert hiába pörög az építőipar, nincs meg az a fiatal korosztály, amelyik a munkát elvégezné. A 40–50 évesek viszik el a munka dandárját, alattuk ott van még a 30–40 közötti generáció, de a fiatal, frissen végzett szakmunkások, a 20 és 30 közöttiek hiányoznak a rendszerből. Nincsenek tanulóink, a helyi szakmunkásképzés a padlón van. Nincsenek ácsok, hiányoznak a kőműves- és festőosztályok is – fogalmaz. Elmondása szerint a takarításnál ugyanez a helyzet.

– A válság előtt voltak olyan tanfolyamok, ahol például OKJ-s képzéssel lehetett takarítói szakmunkásvizsgát tenni. Napjainkban nincsenek ilyen képzések. Pedig a takarítást ugyanúgy kell kezelni, mint egy másik szakmát. Azt szokták mondani, hogy takarítani mindenki tud, de én inkább úgy fogalmaznék, hogy van, aki csak szeret, de nem biztos, hogy képes rá. Jelen esetben az ipari és az irodai takarítást meg kell tanulni. A modern eszközök használatát, a tisztítószerek hatásait, mert nagyon sok új anyag jött ki és nagyon sokféle felület van. Ugyanúgy, ahogy minden más, ez a terület is fejlődik, és vannak nagyon jó módszerek, amikkel a takarítást sokkal hatékonyabban és gyorsabban végre lehet hajtani, de jelen esetben ezeknek a képzése nem megoldott. Ha felveszünk egy takarítót, először meg kell tanítanunk takarítani, mert nem biztos, hogy végre tudja hajtani a rábízott feladatot. Körülbelül három hónapba telik, mire képes lesz rá. Kevés a takarító, aki ezt el is fogadja, és kicsi az emberállomány, akikkel dolgozni tudunk – hangsúlyozza az ügyvezető. A helyzetet nehéz kezelni a 70 alkalmazottal és alvállalkozókkal is dolgozó cégnél. Folyamatos interjúzással és a személyi erőforrások kutatásával, illetve a meglévő állomány megtartásával, béremeléssel sikerül csak ez a 15 éve működő vállalkozásnál.

Elmeséli azt is, hogy az sem mindegy, hogy hol és hányszor kell takarítani. Egy piszkos munkahelyre nagyon nehéz takarítót találni, mert nem látják a munkájuk eredményét. Tisztább környezetben kevesebb munkaerő-ráfordítással jobb minőségi hatásfokot tudnak elérni, hiszen a takarítás itt a szinten tartása egy tisztasági állapotnak. Bár nehéz munkaerőt találni, egyre nagyobb az igény a munkájukra, de fontos lenne, hogy felértékelődjön a takarítás, mert sok helyen nem olyan térítési díjért kell dolgozniuk, mint amit a munka értéke megkívánna. – Most vagyunk azon a ponton, amikor éppúgy felértékelődik majd ez a munka is, ahogy a többi szakipari munka az elmúlt két évben – véli Magyar Zoltán.