Az év pasija révbe ért

- Jobban érzem magam most, harmincöt évesen, mint 10-15 évvel ezelőtt. Kiegyensúlyozott az életem, nagyon szeretem a munkámat, van egy szép feleségem és egy csodálatos kisfiam - mondja -, úgy érzem, hogy révbe értem. Azt mondják egyébként, hogy a fiú harminc éves korára érik férfivá, addig csak forrófejű kölyök. Én is azt voltam. Romantikus, naív fiatal voltam, aki sokkal egyszerűbbnek képzelte az életet, mint amilyen az valójában. Szerelmes típus voltam, de folyton elérhetetlen szerelmek után vágyakoztam. Azután lassan rájöttem, hogy komoly érzelmeket pazarolni egy plátói kapcsolatra hülyeség, és szépen lassan el is veszett ezeknek a varázsa.

András felesége nem szakmabeli, kormánytisztviselőként dolgozik. Ráadásul nem is a színházban ismerte meg, hanem egy sörözőben. 

- Óriási toleranciára van szükség a feleségem részéről ahhoz, hogy az én életformámat elfogadja. Hiszen mi éppen akkor dolgozunk, amikor más szórakozik, emellett a próbáink pedig délelőtt vannak. Reggelente azonban én viszem a kisfiamat a bölcsibe, ebédelni pedig a feleségemmel szoktam, mert éppen egyszerre van ebédszünetünk. 

Ennél a pontnál elmeditálunk azon, hogyan is változnak a férfi-női szerepek, vajon nők-e még a nők és férfiak-e a férfiak. András azt mondja, nem szereti a szerepet tévesztett, férfiként viselkedő nőket. 

- Sok hölgy önállóságra törekszik, megértem én, de a legtöbb férfi nem tudja ezt elviselni - mondja. - Elvesztettük a szerepünket, azt a szerepet, melyet az evolúció során elsajátítottunk, és megszoktunk, és mindez az utóbbi nyolcvan év alatt borult fel. Márpedig mi ez a nyolcvan év az emberiség történetében? Egy férfi és egy nő soha sem lesz egyenlő, és ez nem szocializáció kérdése, hanem genetika. Nem hiába a férfiak vadásztak régen, a nők pedig otthont teremtettek. Én is vadász vagyok. Családfenntartó. Erre születtem, bennem van. 

Ezek után nem csoda tehát, ha András nőideálja a nőies nő. Aki ad magára, ápolt, finom. Aki gyengéd, de, ahogy mondja, a belső tűz is fontos.

Kérdem, hogyan szeretné látni magát 10-15 év múlva. Gondolkodik. Azt mondja, sokkal nehezebb ezt elképzelni, mint amikor az ember 10-12 évesen álmodozik arról, hogy milyen is lesz az élete 30-35 éves korában. Mert gyerekként lehet álmodni magunknak munkát, családot, házat, ám  mint ahogy Marcus Aurelius mondta  az emberrel negyven éves koráig minden megtörténik az életben, ami utána következik, az már csak ismétlés. Nagyot  illetve újat  álmodni tehát már nem biztos, hogy lehet, hanem csak bízni abban, hogy nem üt be valami nagy krach és a megmarad a megszerzett biztonság. 

- Gyarapodni persze szeretnénk, a kisfiunknak talán lesz egy húga vagy öccse előbb-utóbb. 

- De mondd, veled mi van? - kérdez vissza. Beszélgetünk pár szót rólam is és ez jól esik, kedves gesztus. Nemhiába, az év pasija mellett igazán nőnek érzi magát az ember.

Koscsisák András a Petőfi Színházból szerződött át a Pannon Várszínházba. Kedvenc szerepei Fagin karaktere az Oliverben, a Miniszter szerepe a Miniszter félrelép című bohózatban, valamint a Virágot Algernonnak című darab címszerepe, Charlie Gordon karaktere.

Csaknem tízezer szavazat érkezett interneten és szavazószelvényen keresztül a Napló Púder nélkül és Borosta mellékletében az Év pasija és Év nője címre. A hölgyeknél a dobogó második helyén Szabó Petra, a harmadikon Kiss Ramóna végzett. A férfiaknál Koscsisák Andrást Hadnagy János és Vastag Csaba követte a szavazók szerint. A szavazók között kisorsolt három ajándékcsomagot Hernády Lászlóné (Várpalota), Rónay Boglárka (Berhida) és Dobainé Pergel Beáta (Balatonfőkajár) nyerte. A nyereményeket a szerkesztőségben, Veszprém Almádi út 3. számon lehet átvenni.