Az iskolák újra államosítása

A kérdésről Hiller István oktatási miniszter főtanácsadója tartott részletes tájékoztatást a Községek, Kistelepülések és Kistérségek Országos Önkormányzati Szövetsége (KÖSZ) legutóbbi almádi közgyűlésén. Kajtárné Botár Borbála szerint az országban akkora különbségek alakultak ki a különböző helyen és fenntartásban lévő általános iskolák között, hogy mindenképpen kell valamilyen megoldást találni a problémák megoldására.

Egyes önkormányzatoknak gondot okoz a technikai, személyi feltételek biztosítása, s ahol jobban lenne forrás, ott is felerősödhettek a problémák a lakosság átrétegződése miatt. Azok a szülők, akiknek erre lehetőségük van, máshol keresnek iskolát gyereküknek, ám a többség ezt nem teheti, és egyébként sem lenne megoldás.

Felmerülhetne lehetőségként a központi támogatások differenciálása, hogy az leromlott helyzetű intézmények is megfelelő forráshoz jussanak, de ezt a több iskola, illetve fenntartó sem fogadná el. Nem lenne szerencsés az egyházi iskolák támogatásáról szóló vatikáni szerződés miatt sem, mert a számítási konstrukció miatt indokolatlanul újabb plusz forráshoz juttatná azokat is.

A tárca szerint az adott helyzetben optimális megoldás lehetne, ha a fenntartás terhével nem bíró önkormányzatok az iskola működtetését átadnák az államnak.

- Nincs szó államosításról - hangsúlyozta a főtanácsadó -, az önkormányzatok dönthetnének erről részletes tárgyalás alapján. Az önkormányzatok esetleges feltételei mellett persze az államnak is lennének feltételei.

Az állam megtenne olyan lépéseket, amiket a település anyagi okok, vagy más miatt nem tud, vagy nem mer meglépni - legyen szó akár fejlesztésről, vagy másik intézménnyel való összevonásról. Az oktatás az állami iskolákban átlátható, egységes, korábban már kipróbált kerettantervek alapján zajlana - de a konkrét tantervet maga az iskola választhatná ki a lehetőségek közül.

Ha egy esetleges összevonás miatt valamelyik településen nem maradna meg az iskola, akkor az államnak gondoskodni kell a gyerekek biztonságos szállításról.

Az intézmények dolgozói közalkalmazottak maradnának.

A tárcánál is tudják, hogy az önkormányzatok nem mindegyike érdekelt egy ilyen rendszerben. A nagy bevétellel rendelkező, fejlett településeknek például jut pénzük arra, hogy kevés gyerekkel is működtessék, vagy a magasabb színvonalhoz megfelelő feltételekkel lássák ez az intézményeket.

Az új rendszer esetleges elindításával nem akarják tovább növelni a szegregációt. Ezért nincs szó arról, hogy az állam csak a rossz színvonalon teljesítő iskolákat venné át.

A polgármesterek közül a fórumon többen vitatták az elképzelést, nem volt ritka az indulatos hang sem. Kérdésként merült fel az is, mi lesz a jelenleg társulásban működő intézményekkel. Az új modell tönkretenné a már fejlődő együttműködéseket. Kifogásolták, hogy az egyházi iskolák miért kapnak több támogatást. Ha ugyanannyit megkapna minden települési intézmény, akkor nem lenne gondjuk. Válaszul erre elhangzott, hogy a vatikáni szerződés alapján ilyen esetben az egyházi intézmények támogatását tovább kellene növelni. Mások nem tudnák elfogadni, ha az intézmény vezetőjét nem az önkormányzat, hanem az állam nevezné ki. Negatív példaként említették a középiskolák megyei kézbe adását, aminek köszönhetően nem emelkedett a színvonal, csak a finanszírozás egy területi szinttel feljebb került.

Az államnak nem a működtetést kell magára vállalni, hanem a szükséges pénzt kell odaadni annak a településnek, ahol szükség van rá - fogalmazott például dr. Wekler Ferenc, a KÖSZ elnöke.

A minisztérium nem akar semmit szétverni, elvenni, új lehetőséget akarnak ajánlani, segíteni szeretnének - reagált a felvetésekre a főtanácsadó.