Mi zajlik a tornaórákon? - Közepes edzettségi szint alatt a diákok fele

A várpalotai Faller Jenő Szakképző Iskola és Kollégiumban reggel 8.25-kor kezdődött a 17-18 éves korosztálynak a tornaórája.

A megjelent 26 tanulóból 20-an öltöztek úgy, mintha mozogni akarnának, ami abból állt, hogy pólókat, tréning alsót, rövidnadrágokat vettek fel unott arccal. Egyes lányokon azért smink is volt.

A hiányzók közül két tanuló gyógytestnevelésre jár, ketten beteget jelentettek, két lánynál pedig nem volt felszerelés. Egyikük elaludt és otthon hagyta azt, másik pedig elmondása szerint a reggeli buszon felejtette a tornacuccát.

Már a bemelegítésnél látszott, hogy ezek a fiatalok nem fognak veszélyt jelenteni még a veterán atlétákra sem, mert mérsékelt lelkesedéssel hajtották végre a bemelegítő gyakorlatokat.

Aztán következett a közös játék, a röplabdázás, aminél e sorok írója komolyan féltett néhány tanulót, nehogy eltörje a csuklóját, ha bele kell ütnie a feléje szálló labdába vagy véletlenül megsérüljön, ha fel kell ugrania a hálónál. Mondjuk, ilyenre nem volt példa. Feltűnő volt, hogy ennek az osztálynak a mozgáskultúrája sok kívánnivalót hagyott maga után, még a helyes futás sem ment némelyeknek.

Szabóné Lepsényi Klára testnevelő tanár erőlködött, segített a diákoknak, hogy öröm legyen számukra a mozgás, próbálta elmagyarázni, hogyan is lehet egy szervát fogadni, de nem rengette meg azt a falat, hogy a tanulók zöme szemmel láthatóan nem volt lelkes a reggeli tornaórától. Persze egy-két kivételtől eltekintve.

Amikor azt kérdeztem a padon helyet foglaló és a testnevelésből kimaradt diákoktól, hogy szeretnek-e mozogni, mindegyik azt felelte, hogy igen, és ha nem lennének betegek vagy nem aludtak volna el, akkor ők is tornáznának.

A testnevelő tanár persze megértett mindent, majd sorolta gondokat: lusták és nem szeretnek mozogni a gyerekek, kevés a heti két tornaóra, a tanulók már az általános iskolából úgy kerülnek ki, hogy a természetes mozgás alapjaival is gondjuk van, még egy bukfencezés is nehézséget okoz egyeseknek.

Edzettségi állapotuk alig éri el a közepest, kivéve a sportolókét. Rengeteg a mozgásszervi problémával és gerincferdüléssel gyógytornára küldött diák.

Van olyan osztály, ahol a diákok fele túlsúlyos és ezért nem bírnak futni, ugrani. Aztán elővette az osztálynaplót, 29 darab 1-es volt bevésve az épp röplabdázó osztálynak tornából. Majdnem mindegyik azért, mert a tanulók nem vettek részt az órai munkában. Amikor pedig valamelyik diáknak a bizonyítványába beírják: testnevelésből megbukott a sok összegyűjtött elégtelen osztályzat miatt, akkor jönnek a felháborodott szülők az iskolába, hogyan lehet tornából valakit megbuktatni.

Bőle Károlyné, az intézmény igazgatója szerint náluk még kezelhető az a jelenség, hogy a diákok közül többen nem szeretik a tornaórákat és megpróbálják kihagyni azokat.

Vannak olyan évfolyamok, ahol nincs ezzel problémájuk, mozognak iskolán kívül és a házibajnokságokon is gyerekek, de a 17-18 éves korosztályt egyre nehezebb mozgásra bírni. Az igazgatónő szerint sok múlik a családi példán, azon, hogy a tanulók magukkal hozzák-e otthonról a sport, a mozgás szeretetét.

Átautóztam Balatonalmádiba a Magyar-Angol Tannyelvű Gimnáziumba, ott Dergez György testnevelés óráján még abban is el lehetett fáradni, ahogy az ember nézte a tornateremben a 17-18 éves fiatalokat. Azt, hogy miként cikáznak a pályán kosárlabda közben.

A pedagógus elmondta, hogy most csak 12-en vannak, mert a többiek elmentek kézilabdázni, de itt mindenki tudja a rendet. Aki az ő órájáról elkésik, annak 100 fekvőtámasz a jutalma. Amikor azt kérdeztem tőle, nem panaszkodtak-e a szülők, hogy ilyen módon bünteti és fegyelmezi a tanulókat, azt felelte, 20 éve tanít az iskolában, de ilyenre még nem volt példa.

A fiatalok fegyelmezetten dolgoztak egész órán, egyetlen túlsúlyos sem volt köztük. Látszott, hogy tudatos eleme az életüknek a mozgás, érzik azt, hogy a sok tanulás közben kevés lehetőségük van a mozgásra, ezért ki akarják használni az alkalmat a sportolásra. Sőt, azt mondták, több testnevelés órára lenne szükségük.

Persze, nem mindegyikük volt egyformán ügyes a távolugrásban, a kosárlabdában, de igyekeztek, szaladtak, izzadtak rendesen a 45 perces órán. Egy tanuló, amikor pihenhetett volna, inkább elment karerősítő gyakorlatokat végezni.

Dergez György elmondta: ő nem buktat meg senkit testnevelésből, ha látja rajta az igyekezetet és mindig a tanuló képességeihez méri a teljesítményt. Azt nem tagadta, mindig vannak olyanok, akik megpróbálják elbliccelni a testnevelés órát, de összességében ő nagyon elégedett a tanítványai teljesítményével. Nála aztán dolgoznak gyűrűn, korláton, talajon a fiatalok.

Azt viszont szomorúan jegyezte meg, hogy a tíz évvel ezelőtti szinthez képest jóval gyengébb fizikai állapotban kerülnek be az iskolába a diákok, ez látszik a felmérések eredményein is és egyre több fiatalt kell gyógytestnevelésre küldeni.

Miután a középiskolás testnevelők az általános iskolai hiányosságokra is visszavezetik azt, hogy egyre nehezebb a munkájuk, ellátogattam egy tornaórára a hatodikosok közé a veszprémi Kossuth Lajos Általános Iskolába, ahol Szíjj Gábor az intézmény egyedüli testnevelő tanára. Több ilyen szakos pedagógusra nincs pénze az iskolának, és ő már sorolta is a legfőbb gondokat.

- Olyanok hozzák az oktatási törvényeket és állítják össze a tantárgyi követelményeket, akik nem gyakorló pedagógusok, semmilyen tapasztalatuk nincs, fogalmuk sincs az életszerű tanításról és arról, milyenek is ma a gyerekek, mennyire szerteágazóan kell nézni a genetikai, alkati adottságaikat és azt, hogy mennyire fejlett is a problémamegoldó képességük.

Meg kell csak nézni azt, milyen gondot okoz egy szivacs felemelése és kiterítése számukra a tornaórán. Van, aki az életében először nálunk, a tornaórán fogott a kezébe a labdát.

Már alsó tagozatban sem a valóban képzett testnevelő tanárok foglalkoznak a gyerekekkel és ezt érezzük. Amikor mi 5-6. osztályban megpróbálunk komoly munkát végezni a diákokkal, rájövünk, hogy előröl kell kezdeni mindent.

A természetes mozgást, a járást, futást, dobást, ugrást kell megtanítanunk nekik, mert ezek az ösztönök háttérbe szorultak náluk a mai felgyorsult világban, amelyben nem a sportolás az elsődleges szabadidő eltöltési lehetőségük, mert rengeteg dolog veszi körül őket, amivel mozgás nélkül is játszhatnak.

Nem tudnak rendesen kis labdát hajítani a gyerekek, mert hógolyót sem tudnak dobni, nem tudnak rendesen futni, ugrani mert iskola után az internet és a tévé előtt ülnek, és nem mennek le focizni, kézilabdázni, kosárlabdázni, fogócskázni, bújócskázni, fára mászni  - mondta Szijj Gábor, aki elém rakott egy 1960-ban készült táblázatot, hogy akkor milyen követelményrendszer szerint kaphatott valaki ötöst mondjuk 60 méteres futásra vagy távolugrásra testnevelésből.

Az általa tanított hatodikos osztályból a legsportosabb tanuló eredményei is csak a közepesre lettek volna elegendőek ötven évvel ezelőtt. Ennek ellenére ő nem híve annak, hogy valakit testnevelésből megbuktassanak, mert ez nem jelent megoldást arra, hogy valakit mozgásra ösztönözzenek.

Szijj Gábor a rend és a fegyelem tanára, mint mondta: nála nincs liberalizmus és demokrácia az órán, mert ő felel a rábízott tanulókért. A 45 perc alatt nála valóban végig dolgoztak becsülettel diákok és a szekrényugrást gyakorolták. Szemmel láthatóan igyekeztek is gyerekek, bár ez egy jó képességű társaság volt, mégis sokaknak gondjuk akadt a svédszekrényre való helyes fel- és leugrással, az onnan való fejen átfordulásról már ne is beszéljünk.

Már közöttük is volt néhány túlsúlyos. Az óra végén a testnevelő tanár elmondta, nemrég az iskola igazgatónál feljelentette egy szülő azért, mert lépcsőn ugráltatta a diákokat és ez szerinte balesetveszélyes, ne tegyék ki az ő gyermekét ennek.

Szijj Gábor az ilyen jelzésekkel nem tud mit kezdeni, neki természetes dolog az, hogy, legyen már valakiben annyi láberő, hogy, ha az életben egy lépcső elé kerül, arra szükség szerint fel tudjon ugrani vagy lépni. Akár egy lépcsőházban, ahol mondjuk nincs lift.

A Nemzeti Cselekvési Mozgásprogram közel kétmillió iskolás fizikai állapotát mérte fel.

A 7-18 éves tanulók 50 százaléka nem éri el az egészséges létezéshez szükséges közepes fittségi szintet.

A lányok 70 százaléka nem sportol egyáltalán, a diákok 20 százaléka csak mérsékelt fizikai teljesítményre képes.

A statisztikák szerint a fiatalok egészségi állapota folyamatosan romlik