Nagyon jó érzés itt lenni az arénában

Al di Meolával vagy szegény Gary Moore-ral való személyes találkozásom után kissé fura volt látni, hogy azok az emberek, akikről egy évvel ezelőtt még azt sem tudtuk, hogy a világon vannak, milyen nagy sztárok lettek hirtelen. Pedig még igencsak a pályájuk elején járnak. De hát ilyen világ és a showbiznisz, ahogy Amerikában mondani szokták: mindenkinek jár 15 perc hírnév.

Aztán ahogy elkezdtem beszélgetni csütörtöki koncertjük előtt Wolf Katival, a Nyári lányokkal, Takács Nicolas-szal, Janicsák Vecával, Vastag Tomival, Király L. Norbival, kiderült, többségük túlzásnak tartja a limuzint és a vörös szőnyeget, ők csak a színpadot látják, énekelni szeretnének. Talán a legnagyobb élettapasztalattal Wolf Kati bír közülük, aki nagyon jól megfogalmazta: nem szabad elhinnünk azt, hogy ez most már örökké így lesz, elő kell jönnünk a saját, jó dalainkkal.
 
- Tudod, mindenhol jó, de legjobb otthon - mondja kifejezetten szerényen Vastag Tamás, amikor arról kérdezem, milyen hazai pályán, Veszprémben színpadra lépni. - Nagyon, nagyon izgulok, talán akkor izgultam ennyire, amikor a bátyámmal, Csabival együtt énekeltem a döntőben. Itt lesznek a szüleink, a barátaink, amerre csak nézek, ismerős arcokat látok. És még folytatná szegény a mondandóját, de az újságírók karmai közül kitépve már viszik is el: bocs, de menni kell, mondják a menedzserek.
 

Az izgalomnak semmi jelét nem látom viszont Király L. Norbin. Az öltöző előtti folyosón bevallja, legszívesebben kimenne elszívni egy cigit, de pár szóra azért leáll beszélgetni.
- Á nem, nem kérdeztek semmit a rajongók, ilyenkor pörgés van - mondja a dedikálásról, ahol a sor végén ülve azért szívesen pózolt bárkivel egy fotó erejéig. De vajon mit csinált ez a fura fazon egy évvel ezelőtt, s mit gondol arról, hogy tündöklésük esetleg tiszavirág-életű lesz?  - Nézd, nem úgy kell hozzáállni, hogy most egy ideig megy a szekér, aztán vége. Úgy és azt kell csinálni, amire vevő a közönség. Az én őrült ötleteim mindig hirtelen jönnek. Sok felkérésem van, és szeretnék is élni velük. Egy évvel ezelőtt egy ügyvédi irodában dolgoztam titkárként, és álmomban sem gondoltam volna, hogy hamarosan a zenei pályán leszek.

 
A tavalyi, 2010-es év Wolf Katinak is sűrű volt, másodszorra is anyuka lett és egy ország ismerte meg jól a nevét, arcát az X-faktor tehetségkutatónak köszönhetően.
- Jó ideje gondolkodtam már azon, hogy elindulok egy tehetségkutató műsorban, s amikor megláttam az X-faktor felhívását, valahogy tudtam, hogy jönnöm kell. Jól bírom a felhajtást, hiszen ezért vagyunk itt, ezt akartuk, a közönséget, a sikert. Én egy hete amúgy is egyfolytában vigyorgok, mert az első, önálló számom fantasztikus visszhangra talált, pár nap alatt 130 ezren nézték meg az egyik videomegosztó portálon.

Janicsák Veca ugyan nem vigyorogva, de vidáman és dudorászva jött be az előcsarnokba és ült le a dedikáláshoz. Később, az öltözőben is erről beszélgettünk.
- Ó, én mindig dalolok. És igen, jól bírom a folyamatos utazást, a koncertezést. Azt szoktam mondani, az útépítő utat épít, az énekes pedig énekel, hiszen az a dolga. Boldognak kell lennünk, hogy ennyi felkérésünk van, hogy ennyien szeretnek bennünket, hidd el, ez egy nagyon jó érzés. No, nem nagyon, de azért már egy kicsit büszke vagyok magamra. Mosolyogva válaszol arra a kérdésre is, hogy ki van megbízva azzal a feladattal, hogy rászóljon, ha netalántán kicsit elbízná magát. - A családom, de főleg a nővérem biztosan szólna, ha túl nagy arcom kezdene lenni. De erre nincs sok esély, mert korábban buktam én már akkorát, hogy tudjam, a sikert meg kell becsülnöm.

És Veca nővére tényleg nagy szeretettel áll testvére mellett, úgy, ahogy a Nyári lányok, a Summer Sisters énekesnői között sincs egyáltalán semmi feszültség.
Alizzal már volt szerencsém beszélgetni korábban, de mindig meglep, hogy milyen illedelmesen válaszolnak, ha kérdezik őket.
-  Nagyon jó itt lenni, főleg azok után, hogy amikor kiestünk, azt hittük, vége mindennek. Korábban is felléptünk már itt-ott, de ekkora közönség előtt még soha. Hamarosan elkészül az első saját dalunk is, ami igazán pörgősre sikerült, a zene- és a szövegírásból is kivettük a részünket - mondják, hozzátéve: elindult a saját életük, és határozottan cáfolják azt, hogy édesapjuk mindig, minden lépésüket ellenőrizné: - Most sincs itt, csak szakmai tanácsokat ad - mondták a nagyon vékonyka lányok láthatóan felszabadultan, de mégis koncentrálva az esti fellépésre.

 
A nagyképűségnek még csak a szikrája sincs meg Takács Nicolasban sem, aki sokak szerint a verseny egyik legszerethetőbb egyénisége volt. Az öltözőből kilépve - természetesen az elmaradhatatlan kalapban - mosolyogva jön felém. - Nem, még nem indult be a  kalapbiznisz, az még egy kicsit várat magára - mondja vidáman. - Azt hittük, hogy amikor vége a tévéműsornak, egy kicsit lenyugszanak a dolgok, de nem így lett, folyamatos a pörgés. Hogy őszinte legyek, álmodtam már azzal, hogy a vörös szőnyegre lépek, de azt is bevallom neked, egy évvel ezelőtt azt sem tudtam, merre induljak, mit csináljak. Magamat adom, én a színpadon is olyan vagyok, mint az életben, megváltozni biztos nem fogok, csak a körülmények változnak. Várakozással nézek jövő elé, a mentorommal, Keresztes Ildikóval is elképzelhető valamilyen közös munka.

Aztán bezárulnak az öltözőajtók, az énekesek az utolsó fél órában már csak a show-ra koncentrálnak. Megtelt az aréna, kihunynak a fények. Hatásos a kivetítőn megjelenő, öt percről visszaszámláló óra, az utolsó másodperceket természetesen kórusban harsogja a tömeg. Hatalmas ováció fogadja az elsőként színpadra lépő, a koncert előtt még hazaugró Vastag Csabát, aki "Üdvözlök mindenkit itthon" felkiáltással belekezd a műsorba, az Engedd, hogy szórakoztassalak című Robbie Willams-számot énekelve.

Jönnek szépen sorban utána a többiek is: Takács Nicolas a Hallelujah dallal, majd nagyon örülünk, hogy az arénát ilyen masszívra építették, ugyanis Janicsák Veca és Wolf Kati hangja képes lenne a falakat is megrepeszteni. Király L. Norbi a verseny óta ugyan nem lett jobb énekes, de színpadi jelenléte ismét fenomenális. A Summer Sisters a közönséget is énekelésre hívja, míg Vastag Tomi vagányan megmutatja, bizony jól áll neki az az Edda Kölyköd voltam című száma.

- Tuti irigyek lesznek rám holnap a suliban, de nem érdekel. Olyan jó, hogy itt lehetek és még autogramot is kaptam - meséli büszkén egy tizenkét év körüli lány az arénában. Barátnőivel egyetemben elárulja, mindegyikőjüknek más a kedvence: megosztoznak Tomin, Nicolason és Király L. Norbin, utóbbinak már egy másik koncertjén is az első sorban tomboltak. - Megvettük a lemezüket is, de élőben jó látni őket, teljesen másmilyenek, mint a tv-ben, sokkal szebbek - teszik hozzá örvendezve, aztán már mennek is sietve, nehogy lemaradjanak a koncert kezdéséről.