Van élet a tragédia után - Már nem ismétlődhet meg az iszapkatasztrófa

Képletesen, de sajnos ténylegesen is egy világ omlott össze mindazokban, akik átél-ték a 2010. október 4-ei vörös- iszap-katasztrófát. A kábulat, a felocsúdás fájdalma után az emberek azonnal azon kezdtek dolgozni, miként lehet a károkat mérsékelni, megelőzni, hogy még nagyobb legyen a baj. Mert ha végleg bezárna az 1150 embernek közvetlenül, s összesen hatezer embernek közvetve munkát biztosító ajkai timföldgyár, az egy térséget is lenullázhatott volna. Damoklesz kardja ott lebegett a Mal Zrt. vezetőinek feje felett: ilyen méretű katasztrófa után ugyanis még sehol a világban nem indult újra gyár!

Beszélgetőpartnereim, Mihályfi Gábor termelési vezérigazgató-helyettes és Pad Ferenc szakszervezeti elnök, a finomtermék-divízió értékesítési vezetője elismerték, csak egy hajszálon múlt, hogy újra tudtak indulni. Miközben a fizikai állomány egy része kijárt a katasztrófa sújtotta falvakba takarítani a kiömlött iszapot, a vezetők éjt nappallá téve azon dolgoztak, hogy a gyár újraindulhasson, csakhogy ott is áldatlan állapotok voltak. Az üzem szabad telepítésű, ki van téve az időjárás viszontagságainak. A timföldgyárban vegyi körfolyamatok vannak, nagy problémát okozott, hogy ekkor már kemény hidegeket mértek - ilyenkor állni rendkívüli kockázatokkal járt. Vészesen közeledett az az időszak, hogy csak hihetetlen nagy energiával vagy már úgy sem lehet elindítani a gyárat. Fogcsikorgató küzdelem volt ez a javából, vélekedett Mihályfi Gábor, amelyben minden kolléga kitett magáért, erőn felül teljesített.

Amikor megérkezett az állami felügyelet, óvatos várakozás, némi fenntartás volt az emberekben. Nem tudták, nem is tudhatták, ez mit is jelent, hiszen korábban ilyenre nem volt példa. De az állami felügyelet emberei sem tudhatták pontosan, mi vár rájuk, fejtegette Pad Ferenc. Ahogy haladt az idő, egyértelművé vált, mindenki ugyanazon fáradozik. Egy cél vezérelt mindenkit, a munkahelyeket megőrizni, a termelés biztonságát megteremteni. Szép lassan összecsiszolódtak. Amikor június végén távoztak, munkatársakként köszöntek el tőlük.

Az előző években rengeteg energiát fektettek abba, hogy a kommersz timföldgyártás helyett a nem kohászati jellegű, speciális felhasználású hidrátok és timföldek területén (őrlemények, precipitált alumíniumhidroxidok, zeolitok) megvessék a lábukat. Ezt a folyamatot akasztotta meg a katasztrófa. Mindenki hitt abban, hogy a kialakított termék-struktúra versenyképes és hosszú távon is piacon tud maradni. A katasztrófavédelem és a kormánybiztos felügyelete mellett három hét után újraindultak. Nagyon sok dolog a felügyelet támogatása nélkül nem sikerülhetett volna, amiért köszönettel tartoznak.

A technológiaváltást négy hónap alatt megvalósították, ami normális esetben leg-alább másfél évet vesz igénybe! Normál esetben csak a tervezés fél év! Mindez köszönhető annak, hogy technológiaváltásra maga a Mal is készült. Két éve 700 millió forintért vettek egy előszűrő rendszert, amit most kiegészítettek présszűrőkkel, így a tényleges technológiai átállás ma már "csak" 750 millió forintos beruházást igényelt. Az októberihez hasonló katasztrófa többet nem következhet be, a zagytározóhoz kivezetett csöveket február 28-án levágták. A vörösiszapot ma teherautóval szállítják a tározókba.

Négy éve dolgozik a cégnél Preininger János, aki az új technológiai folyamatokat felügyeli. Úgy fogalmazott, hogy nagyon jól érzi magát a cégnél, ezért nagyon félt, hogy elveszíti a munkahelyét. Ajka környékén nincs munkahely, mi lett volna a családdal, ha bezár a gyár? A munkatársai is megnyugodtak, hogy stabilizálódott a helyzetük.

A kollektíva is megnyugodott, erősítette meg Pad Ferenc. A katasztrófa után az aggodalom hangja szólt mindenkiből: mi lesz velük? Amikor újraindultak, kezdtek fellélegezni. Azt mindenki látja, érzékeli, az élet visszatért a normális kerékvágásba. Ma abban bíznak - miután az állam elvonult -, hogy a cég hosszú távú finanszírozhatóságát tudják biztosítani a tulajdonosok.

Műszakilag összeállt a technológia, tudnak termelni, értékesíteni. Piaci szempontból is kimásztak a gödörből, eredményes két hónap van mögöttük, árulta el Mihályfi Gábor. Azonban az új technológia működtetése közel egymilliárd forinttal többe kerül évente - négy százalék önköltség-emelkedést jelent -, ezt a többletköltséget érvényesíteni kellene a piacon. További fejlesztésekre van szükség ahhoz, hogy csökkentsék költségeiket és a piaci részesedést megtartsák. Évi 220-230 ezer tonna a kibocsátásuk, a több mint százféle terméket 400-at meghaladó vevőjüknek értékesítik.

A cég stratégiája, hogy a magasabb hozzáadott értékű termékekből minél többet értékesítsenek. A technológiaváltás után ezt az irányvonalat tovább erősítik.

A tavaly októberi katasztrófát követően az újraindulás mellett a technológiaváltás szükségessége is felmerült. A régi technológia szerint a vörös-iszap tározókba való kijuttatása úgynevezett retúrvízzel (lúgos folyadékkal) történt. Huszonöt évvel ezelőtt a világban másfajta technológiát nem ismertek. Az új, a száraz technológia eredményeként a vörösiszapból gyáron belül visszafordíthatatlanul csökkentik a lúgos folyadéktartalmat, az anyag földnedves marad.

Dossziénk az iszapkatasztrófáról