Öt hónapig tanított a világ tetején

A történethez tartozik, hogy Viktor jól szituált családban nőtt fel, diplomás környezetvédelmi mérnök, s akár a Bahamákra is utazhatott volna, ám ő mégis Zanglába kívánkozott.
 
- Szerettem volna egy kicsit "elvonulni". Mindig az volt a vágyam, hogy valahol önkéntes munkát vállaljak, a világ valamely eldugott sarkában. A véletlen játszott közre, hogy megismerkedtem a Csoma Szobája Alapítvány aktivistáival, és egyszeriben odakívánkoztam. Az alapítvány célja önkéntesekkel felújítani a néhai fejedelem palotáját, amelyben Csoma lakott és dolgozott. Úgy döntöttem, fél évre odamegyek - mondja Viktor. Akik már jártak ott, elmondták neki, készüljön fel a legrosszabbra, Zangla 3500 méter magasan, egy völgyben helyezkedik el, igen zord időjárási körülmények jellemzik, s jó, ha az ember magával viszi mindazt, amiről úgy gondolja, hogy a következő fél év során nem tudja nélkülözni.

 
- Repülővel érkeztem Delhibe, átszállással Lehbe (Ladakh tartomány fővárosába), ahol állítólag vártak rám a vendéglátóim. Jó ráérősen érkeztek, vagy másfél hetes késéssel, de mint utólag kiderült, náluk az idő nem olyan kényszerítő tényező, mint errefelé. Gyalogosan mentünk, egy befagyott folyó medrében, a légvonalban úgy 60 kilométerre fekvő Zanglába.

- Budhista vallású emberek lakják, a világ legbékésebb népe, gondtalanul, nyugalomban, stressz nélkül élik az életüket. Igyekeztem beilleszkedni. A házigazdám, Sonan háza lapos tetős vályogház, fűtés nincs. A konyhában élnek és alszanak. Csak akkor lakják be a ház tágas szobáit, amikor felmelegszik az idő. A konyha fölötti legmelegebb helyiségben laktam, úgy 2 fokot mutatott a hőmérő, kinn mínusz 20 fok volt. Februárban érkeztem, júliusban jöttem le a hegyről, a pulóveremet nemigen vetettem le magamról. Itt hónapokig ugyanabban az öltözékben élnek és alszanak az emberek, de olyan hideg van, hogy a kellemetlen szagok sem érződnek. Vagy megszokja az ember? Nem tudom. Nyilván ugyanolyan szagom lehetett, mint nekik.   Minden este kaptam 2 liter langyos vizet, ami abszolút luxusnak számított. Ők reggelente arcot, kezet, fogat mosnak, és ezzel vége.

A családok népesek, hosszú életűek, földet művelnek, amikor tehetik. Megterem az árpa és a rozs, némi zöldség is néha. Tenyésztenek szarvasmarhaféléket: jak, dzo (hosszú szőrű marha), kecske, bárány. Sok rizst fogyasztanak, havonta egyszer kinyit egy raktár és ott be lehet szerezni. Reggelenként valami édes teát isznak, majd egész nap szürcsölgetik a vajas-sós teájukat. A jószág minden részét elfogyasztják. Pörköltszerű ételeket készítenek sok chilivel. Amikor tavasszal megnyílik a völgy, mindenki örül, félezer kilométerről, színes kis kamionnal érkezik a zöldség és gyümölcs.

 
- Az iskolából mindig hiányoznak, diákok és tanárok is, mert éppen dolguk van a ház körül. Angol a hivatalos nyelv, de nemigen beszélik. Ötéves korukban kezdik a tanulást és nyolcosztályos az iskola, több osztály van, mint tanár. Mindig oda mentem be tanítani, ahol éppen nem volt tanár. A gyerekek pont annyira szeretnek iskolába járni, mint nálunk. Kirívó tehetséget sem láttam, jól elvoltak a természettel, egymással. A faluból nem vágyik el senki, a környék falvainak lakói mind rokonok.

 
- Vannak kasztok, de időbe telt, mire átláttam a kis társadalom rétegeződését. Az utolsó másfél hónapomat a falu leggazdagabb emberénél töltöttem, akit alacsony származása miatt mindenki lenézett. Nem éreztették velem, de tudtam, hogy én a minden kaszton kívül eső utolsó voltam a faluban. Nagy megtiszteltetés volt, amikor a falu legtekintélyesebb családjának feje, a fejedelem meghívott vacsorázni. A háza egy kicsit nagyobb és szépen ki van festve, másban nem különbözik a többitől. Ladakhban él télen, nyáron hazajön, három felesége van, de a faluban csak egy. Nemcsak neki, másoknak is. Fél évszázada az sem volt ritkaság, hogy a család több férfitagjának egy feleség jutott. Liberálisan kezelik a családi kapcsolatokat. Vallásuk megengedő.
 

- Sokszor rájuk csodálkoztam és ők rám. Hogy most mivel lettem okosabb? Ismeretekkel, élettapasztalattal, láttam a rugalmas, elfogadó, barátságosan lelassult életet, más értékrendet. Mert eddig csak fél szemmel néztem a világot. Vissza azért nem megyek. Most az egyik végletből a másikba csöppenek: Dél-Koreában befejezem a doktorimat, a tengervíz ivóvízkénti hasznosításáról membrántechnikával. 

 
 
A Csoma Szobája Alapítványról

A Csoma Szobája Alapítvány jóvoltából magyar önkéntesek újítják fel, és ezzel valószínűleg a végleges pusztulástól mentik meg a 16-17. században épült zanglai kolostorerődöt, ahol Kőrösi Csoma Sándor 1922-24-ben tizenhat gyötrelmes, nélkülözésekkel és nehézségekkel teli hónap alatt
elsajátította a tibeti nyelvet, megismerte a kanonizált irodalom jelentős részét, és harmincezer szavas szójegyzéket is összeállított.